Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-719

.',<!* 7l9. országos ülés 1Ö17 márczius 2£-én, csütörtökön. ilyen nagyok voltak a háborúban és amelynek nagyjai ilyen kicsinyeknek bizonyultak ezekben a századokra szóló nagy időkben. (Igaz l Ugy van ! a baloldalon.) A minisfcerelnök ur a becsületes konzervativizmusnak teszi a legrosszabb szolgálatot, amidőn minden haladástól ilyen ridegen elzárkózik. Elgondolni is borzasztó, hogy micsoda következményei lehetnek annak, ha a nép e nagy véráldozatok után és majd az irtózatos pénzáldozatok idején még mindig azt fogja hallani, hogy jogot, szabadságot, kultúrát, jólétet, jobb közigazgatást, szoeziális reformokat, munkásvédelmet nem adnak neki. Ide kell adnod — fogja hallani — életedet, véredet, pénzedet, de jogot nem kapsz semmit Ex lehetetlen állapot! Az Úristen óvja meg ezt az országot attól, hogy a világháború után is ilyen felfogás legyen ebben a parlamentben, mert ez a legszerencsétlenebb korszakot zúdítaná erre a nemzetre. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Azzal állják útját a nép érvényesülésének, hogy éretlen, tudatlan és megbízhatatlan. Nem igazak ezek a vádak ! De ha igazak volnának is : ki ennek az oka? Epén az az osztály, azok a politikai tényezők, az a kormányzat, amelyet ezen a téren irtózatos mulasztások terhelnek. (Igaz!' Ugy van! a baloldalon.) A tömegek nagy véráldozata megismertette a néppel a saját maga nagy erejét. Már tornyosulnak a felhők az egész világon. A nép a maga elementáris erejével belenyúl a világtörténelem kerekeinek küllői közé. Ne várja meg ez a magyar parlament, amig a világnak ez a szélvészforgataga ide is eljut. A magyar nemzetnek régi, nagy tradiczionális politikai bölcsesége : menjünk az idők elébe és irányítsa a történelmi középosztály, irányítsa a magyar állam vezetősége az eseményeket és ne hagyja, hogy azok úrrá legyenek felette. (Elénk helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház ! Azzal fejezem be beszédemet, hogy az első lépés, amit ezen a téren meg kell tennünk, az, hogy a hadiözvegyek, a hadiárvák és a rokkantak sorsán sürgősen segítsünk. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ma már felesleges e tekintetben argumentálni. Elég talán egyszerűen ráutalni arra, hogy ezen a téren mi teljesen el vag3Tink maradva a nyugati kulturnépektől s oly nagy igazságtalanságok és hiányok vannak nálunk, amelyek veszélyeztetik a társadalom békéjét. Felállítani ma is, a világháború harmadik évében, azt a tételt, hogy aki katona volt akkor, amikor a mozgósítás történt, annak a családja nem kap hadisegélyt. . . Bartos János: Hatodik éve szolgál! Huszár Károly (sárvári) : ... felállítani azt a tételt, hogy ha valaki hősi halált halt, akkor onnantól számítva hat hónap multán hátrahagyott családja nem kap segélyt és nem részesül az állam részéről abban a támogatásban, amelyben részesült addig, amig az állam hasznát vette annak a férfinak, fentartani azt az állapotot, hogy tömegesen, tízezrével, ötvenezrével vannak még az országban olyan hadiözvegyek és hadiárvák, akiknek hozzátartozói két évvel, két és félévvel ezelőtt estek el és ők még mindig nem jutottak ahhoz a nyomorúságos kis ellátáshoz, amely őket megilleti : ez lehetetlenség. A rokkantak mai ellátása szintén nem kielégítő. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.)Ezért a következő határozati javaslatot terjesztem a ház elé és kérem, hogy ezt méltóztassék pártkülönbség nélkül elfogadni (olvassa) : »Határozati javaslat : A magyar országgyűlés méltányolván azoknak súlyos helyzetét, akik a hazáért és a nemzetért a legnagyobb áldozatot hozták, utasítja a magyar kormányt, hogy már a legközelebbi ülésszak elején terjeszszen be törvényjavaslatot, amely az elavult és ma már tarthatatlan törvények rendelkezései helyett oly módon oldja meg a hadiözvegyek, hadiárvák és hadirokkantak anyagi ellátását, hogy azoknak emberséges megélhetése és jövője biztosittassék.« Kérem ezen határozati javaslatom elfogadását. A kormány jelentését tudomásul nem veszem. (Elénk tetszés és helyeslés a baloldalon.) Elnök : T. ház ! Szmrecsányi György képviselő ur személyes megtámadás visszautasítása czimén kér szót. Gondolom, a t. ház megadja a jogot a képviselő urnak arra, hogy ezen a czimen röviden felszólaljon. (Halljuk! Halljuk!) Szmrecsányi György: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) T. ház ! Méltóztassék megengedni, hogy pár perezre a t. ház szives figyelmét és türelmét kérjem. (Halljuk ! balfelöl.) Hogy személyes megtámadtatás czimén kértem szót, arra engem Antal Géza képviselő urnák egy közbeszólása késztetett. E közbeszólás arra vonatkozott, hogy én a belgrádi kirándulásban résztvettem és ott a szerbekkel barátkoztam. Mindenki tudja, t. ház, hogy 1906-ban, 11 esztendővel ezelőtt az osztrák-magyar monarchia és Szerbia között a legjobb viszony volt ; mindenki arra törekedett itt is, túl is, hogy különösen Magyarország és Szerbia között az érintkezés nemcsak kereskedelmi téren, hanem politikai téren és társadalmi vonatkozásban is minél szívélyesebb, minél barátságosabb legyen. Ennek legfőbb propagálója volt — és hogy nagyon helyesen, azt ma is elismeri mindenki — az Otthon-kör elnöke, Rákosi Jenő, odaát pedig a szerb újságírók egyesülete. Az Otthon és a szerb újságírói egyesület megegyezése folytán az Otthon-kör és Rákosi Jenő elfogadta a szerujságiróegyesület meghívását és Belgrádba utaztak. Az újságíró urakkal utazott Rákosi Jenőn kivül több politikus is : hogy kik voltak, arra már nem emlékszem pontosan, de arra emlékszem, hogy ott voltak : Rákosi Viktor, Héderváry Lehel, Hock János, Lengyel Zoltán és még néhányan, már nem tudom, kik. Meg keli jegyeznem, hogy ezen kirándulás után a magyar kereskedők egyik testülete •— nagy testület — szintén lent volt és gyárosaink is többizben tettek ott látogatást épen a kereskedelmi nekszusok megteremtése czéljából. Hogy néhány