Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-719

719. országos ülés 1917 m< esztendő múlva máskép alakultak a viszonyok, ugy kogy katasztrófákoz vezettek, az csak nagyon sajnálatos, de arról ez az akczió egyáltalán nem teketett, hiszen ez épen ennek ellenkezőjét czélozta. (Ugy van ! balfelől.) A szerbek igenis, konstatálom, minket ott óriási lelkesedéssel fogadtak, valóságos triumfussal kisértek be a városba : katonai zenekarok voltak a menetben, szerb és magyar zászlók lobogtak ; a legszebb tüntetések egyike volt, amelyekben valaha résztvettünk és sohasem sajnálom, hogy ezt láttam, hogy ebben résztvettünk. A topcsideri népünnepélyen igenis megtörtént az, hogy a nép lelkesedésében hozzánk rohant és bennünket, magyar képviselőket, amint az nálunk is szokás, vállaikon körülhordoztak a térségen. Hogy én ott, vagy pedig este, Belgrád város bankettjén olyan jeleneteket provokáltam volna, aminőt ily nagy kérdés tárgyalása alkalmával elég Ízléstelenül Rajaesieh képviselő ur itt felhozott, az nem áll ; ezt visszautasítom. Én senkit sem hordoztam, hanem igenis bennünket hordozott vállain a szerb nép a Topcsiderben. De azt kérdezem, hogyha hordoztam, volna is valakit, ka tényleg ugy mulattam volna ott, mintahogy azt itt tegnap Rajaesieh képviselő ur ecsetelte, mennyiben mentesiti ez a körülmény Rajacsichot azon vádak alól, melyeket én épen tegnap emeltem ellene? (Helyeslés a baloldalon.) Mennyiben képezi ez a körülmény ennek mentségét? Elnök : Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék a személyes megtámadtatás visszautasításának keretében maradni. Szmrecsányi György: Mindjárt befejezem. Hogy Rákosi Jenővel s az újságíró urakkal ezelőtt 11 esztendővel, a mostani viszonyokkal teljesen ellenkező háború előtti viszonyok között Belgrádban jártam oly czélból, hogy én is hozzájáruljak Rákosi Jenő inteneziói szerint a Szerbiával való jó viszony ápolásához, illetőleg megteremtésének kezdeményezéséhez, azért mindig vállalom a felelősséget, azokkal az urakkal együtt, akik ott voltak velem, de rá kell mutatnom arra, hog y igenis ezen kirándulást követoleg történt egy inkonvenienczia, amely épen a munkapártot leginkább támogató lapban, a Budapesti Hírlapban a következőképen van megírva (olvassa) : »Ennek a kirándulásnak természete már régen tisztázódott.. A szerb újságírók egyesülete meghívta az Otthon irók és újságírók körét. Ez elfogadta a meghívást és tagjai közül, élükön elnökükkel, többen elutaztak Belgrádba. Velük utazott néhány politikus is. Rákosi Jenő még az nap vissza is fordult, Belgrádban pedig volt egy lakoma, melyen a magyarok magyarul, a szerbek pedig szerbül szónokoltak. A szerb lapokban azután olyan szavakat adtak a magyar szónokok szájába, amelyeket ők sohasem mondottak. Ez, mint mondottuk, utóbb teljesen tisztázódott és eszerint Rajacsichnak erre történt mai hivatkozása merőben helyárczius 22-én, csütörtökön. 309 telén volt.« Ezt irja a Budapesti Hirlap, a kormány politikáját követő, a kormány többségét támogató lap. (Hel.yeslés a jobboldalon.) Hátha helyes, engedjék meg nekem, hogy az ellen a leghatározottabban tiltakozzam és azt visszautasítsam, hogy ezt a mi hazafias czélu kirándxilásunkat itt egy nívóra és egy sorba merészelje bárki helyezni azokkal az üzelmekkel, amelyeket én itt tegnap lelepleztem. Aki ezt teszi, aki erre vállalkozik, annak csak azt mondhatom, hogy ez perfidia és rosszhiszeműség. (Elénk helyeslés és taps balfelől.) Elnök : Antal Géza képviselő ur ugyancsak személyes megtámadtatás czimén kért szót. Gondolom, a káz megadja az engedélyt. (HelyeslésHalijuk ! Halljuk !) Antal Géza: T. ház ! Előrebocsátom, hogy tegnap báró Rajaesieh képviselő ur felszólalása alkalmával nem voltam jelen a házban, és így mindazok a megjegyzések, amelyek a t. túloldalról a munkapárttal szemben ebben a vonatkozásban elhangzottak, egyénileg engem már azért sem érinthetnek. Hogy én, alá közbeszólásaimmal, azt hiszem, még alig voltam terhére a t. háznak, most indíttatva éreztem magamat a közbeszólásra, az okát abban találja, hogy a munkapárti többség újra olyan inzultusoknak volt kitéve, (Ugy van ! Ugy van ! jobbjelól.) amelyeket, mint ennek a pártnak egyik tagja, nyugodtan nem hallgathattam végig. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a szóváltásoktól tartózkodni. (Halljuk ! Halljuk !) Antal Géza: T. ház ! Szmrecsányi György képviselő ur tegnap vádat emelt többek közt báró Rajaesieh képviselő ur ellen. Ez a vád ma még csak vád ; ez ma még nem Ítélet. Emellett a vád mellett vagy ellene lehet állást foglalni, de ma még sem báró Rajacsichra, sem azokra, akik azon a listán szerepelnek, az Ítéletet kimondani nem lehet, (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) A magyar jogtiszteletnek legelemibb követelményével ellenkezik az, (ügy van! Ugy van! jobbjelól.) hogy ugyanakkor, mikor valaki ellen vádat emelnek, már az Ítéletet is kimondják . . . (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és balfelől.) Rakovszky István : Jól beszél! (Halljuk! Halljuk ! jobbról.) Antal Géza ... és azt a pártot, amely meg akarja várni az Ítélet elhangzását, azért, hogy Rajaesich-csal szemben akkor foglaljon állást, azzal vádolják, hogy Raj ácsi chot védi. (Ugy van! Ugy van ! jobbról.) Mai közbeszólásomban tiltakoztam az ellen az állítás ellen is, hogy mi itt Raj acsichot védj ük. ( Ugy van ! ügy van ! jobbjelól.) Gr. Esterházy Móricz: Itt van a napló 31. oldalán, tessék elolvasni ! Szilvásy Márton : Meghallgattuk, mást nem tettünk! (Ugy van! jobbról.) Antal Géza: Bocsánatot kérek, mi nem