Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-719

300 719. országos ülés 1917 m árczius 22-én, csütörtökön. és nem igaz, hogy próbálta azon egyesületet itt megvédeni, (Ugy van! halj elől.) Méltóztassék megengedni, hogy ezen Rajacsich-féle ügy után, amelyről, azt hiszem, hogy a legközelebbi időben, ha most nem is a" magyar nemzet becsülete, presztízse és tisztessége érdekének megfelelő módon intéztetik el, egy másik ügyről, az u. n. Surmin-ügyről mondjam el véleményemet. Hogy a chiffrenek ellopása milyen végzetes következményekkel járhat nemzetekre nézve, azt épen legutóbb az amerikai-német viszony elhidegülése mutatja. Itt nyíltan megvádolták a horvát adminisztrácziót és a horvát bánt azzal, hogy tudták azt, hogy ki lopta el a chiffret és kinél volt; hogy megtalálták nála. De tovább megyek, mert ez nem lett volna még bizonyiték, hiszen azt akárki becsempészhette volna az illető lakására. De ezen túlmenőleg az is megtörtént, hogy ezen chilire-kulcs segítségével dechiffrirozott táviratokat is találtak azon lakásban. Ez tehát tulaj donképen in flagranti érése azon egyénnek, akit ott a zágrábi rendőrség megcsípett ; le is tartóztatták. Nem hiszem és nem hiheti senki, hogy a zágrábi horvát rendőrség őt Zágrábban le merte volna tartóztatni, ha arra alapos oka nem lett volna. (Ugy van! balfelől.) Én itt a magyar képviselőházban a bán ellen vádat emelek, mert ő a hűtlenség bűnébe esett királyával, a magyar kormánynyal és Magyarországgal szemben, midőn kieszközölte, hogy az az ember ezen vád tisztázása nélkül a letartóztatásból megszabaduljon. Ugy látszik, a bánnak már szokása, hogy mindenről lekésik, ahol ott kellene lennie. Mint a koronázásról, ugy itt is lekésett. Neki kötelessége lett volna a magyar állam, a király, a hadsereg biztonsága érdekében azt az embert a hűvösre tenni és kötelessége lett volna az igazságszolgáltatás utján a legszigorúbb büntetéssel sújtani azt, akinél egy mozgósítás alkalmával, tehát a legkritikusabb időben ilyen iratokat találtak. Rakovszky István: Az ilyesmiért akasztófa szokott járni ! Huszár Károly (sárvári) : De nemcsak a bán ellen emelek vádat, hanem vádat emelek a ház szine előtt gróf Tisza István ministerelnök és a mostani kormány ellen, mert minek van egyáltalában magyar kormány, minek van magyar ministerelnök, ha ilyen dolognak nemtudásával mentesítheti magát a felelősség alól. (Ugy van!.balfelől.) Ha egy parasztember a rekvirálás! rendelet ellen vét vagy ha egy szegény székely ember, akinek gyermekei dideregnek, egy kis fát hoz magának az erdőből, vagy ha valaki élelmiszerekben szűkölködvén, az uradalom vadászterületén lelő egy nyulat : irtózatosan elverik rajta a port és a legsúlyosabban megbüntetik. Azt mondja a törvény, hogy a törvény nemtudása nem mentesít a felelősség és a büntetés alól. Hát csak Magyarország ministerelnökének van meg a joga arra, hogy ő felelősség nélkül a dolgok nem ismerésével ban. (Felkiáltások jobbfelől: Akkor nem is létezett munkapárt!) De Lengyel Zoltán létezett ! Egy hang (jobbfelől): De akkor ellenzéki volt! Huszár Károly (sárvári): De hála Istennek, ma már nem az ! Ha tehát Antal Géza t. képviselőtársamnak ezen erkölcsi felháborodásra van jogosultsága, vagy azt képzeli, hogy ilyen jogosultsága megvan, akkor méltóztassék nagy befolyásával a --pápai utczán seperni és először saját portája előtt rendet csinálni. De én meg vagyok győződve, hogy Lengyel Zoltán t. képviselőtársam és a vele utazott újságírók és írók egyike sem mondott olyant, ami akár dinasztikus szempontból, akár nemzeti szempontból kifogás alá eshetnék. Hiszen a háború előtti korszakban ki nem járt közülünk külföldi kongresszusokra és ilyen alkalmakkor, aki szereplő ember, ki nem mondott Francziaországban, Olaszországban vagy másutt beszédeket, avagy üdvözlő beszédekre ki nem válaszolt udvariasan ? Hiszen az a háború előtti idő egészen más korszak volt és reméljük és hiszszük, hogy a háború után megint csak lesz a népeknek annyi eszük, hogy belátják annak fontosságát, hogy a nemzetközi érintkezésnek azon formáit, amelyek a XX. század vívmányai, megint életbe léptessék, (ügy van ! balfelöl.) Ha Antal Géza t. képviselő ur azt hiszi, hogy ott valami irtózatos nagy haza- vagy nemzetellenes, avagy dinasztiaellenes dolog történt, miért méltóztatik akkor szemrehányást tenni ? Hiszen Rákosi Jenő hivta meg azokat az urakat és azt hiszem, velük együtt volt ott az a Rákosi Jenő, aki a magyar imperializmus szóvivője és irója volt mindenkor a magyar sajtóban, aki a munkapárti rezsimnek oszlopos tagja, mert hiszen az ő lapja támogatja az önök vezérét és irányát a legjobban. Azt hiszem, hogy az ő jelenléte, vezetése, szereplése, élő garanczia lehet az urak számára arra, hogy mindazon vádakból, amelyeket egy kabarés előadás keretében talán legjobban csörgősipkával a fején adhatott volna elő a képviselő ur, egy szó sem igaz. Ne felejtessék el velünk a dolog lényegét. (Ugy van ! bálfelöl.) Azon listán véletlenségből nemcsak az ő neve van, hanem azon a horvát-szerb koaliczióhoz tartozó képviselőtársaink és más egyének neve is, akik az akasztófa és a börtön elől idejekorán jónak látták külföldre távozni, nem ám valami bálra, mint ahogy Raj ácsi eh képviselő ur el szerette volna tegnap hitetni, mert Hinkovics és a többiek szintén ott szerepelnek és ezek elmenekültek. Ha ez a lista teljesen ártatlan volna, perdöntő az a beszéd, amely a Narodna Odbranáról itt a házban elhangzott. (Ugy van ! balfelől.) Igazán csodálkozom, hogy lehet a szenvedély olyan erős és olyan elragadó, hogy ennek igazságát az emberek Ítélete alól elvonja. (Ugy van! balfelől.) Egy olyan súlyos vádnak tagadása, rossz és ízetlen viezczek keretében, mint ahogy Rajacsich képviselőtársunk tette, még nem mentség és nem teszi őt ártatlanná, mert nem elég egy ilyen vádat tagadni, hanem azt kellene bebizonyítania, hogy ő a Narodna Obrana érdekében itt nem agitált