Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-719

719. országos ülés 1917 márczius 22-én, csiHöriokon. Ml mentesítheti magát és ehhez megkapja a többség hozzájárulását? (Ugy van! balfelől.) Hiszen katasztrofális dolog háborúban ilyent nem tudni és egy rendezett, modern parlamenti felelősség mellett helyesen funkczionáló alkotmányosság esetén sem az a bán, sem az a ministerelnök nem 24, de egy óráig sem maradhatna meg hivatalában, ha ezt a hibát elköveti, (ügy van! balfelől.) A mi legnagyobb bajunk, hogy ezen piramidális baklövések nemcsak most történnek, de lépésről-lépésre ismétlődnek az egész háború alatt lánczolatos sorozatban. Nem akarok most visszaesni az erdélyi vitába. Hiszen Erdélyben ehhez egészen hasonló dolgok történtek. Majd a háború után lesz talán mód arra, hogy ezekről is beszéljünk. Erdély evakuálásáról, az erdélyi betörésről, a románok kiűzése utáni időből egész ármádiája van a példáknak és hasonló eseteknek, ahol azt láttuk, hogy alárendelt közegek a szigorukat az ártatlan magyarsággal éreztették és a bűnösökkel szemben keztyüs kézzel jártak el. Tudom, hogy ez sem Tisza István, sem a kormány inteneziója, de ott is főbenjáró hibák és mulasztások történtek, mert nem állították a kellő embert a kellő helyre és sok helyütt, pl. Fogaras megyében, teljesen megbízhatatlan emberek kezében volt az adminisztráczió. A dolgok igazi hibája azonban abban rejlik, hogy személyes diktatúra van, amelyet egyetlen ember kezel és gyakorol egész Magyarország felett. A ministerelnök ur összeállított egy virágcsokrot, az államcsíny-kabinetet. Emberek, akik neki akkor alkalmasak voltak, hogy az államcsínyt megcsinálja. Közbejött a világháború, ezeknek az embereknek legnagyobb része ült a legfontosabb ministeri székekben, ezekre az emberekre voltak bizva tulaj donképen az ország legfontosabb dolgai, amelyeken nagyrészt múlik a háború sikere és sikertelensége. Minden más országban a nemzet, érezve a végső erőfeszítésnek szükségességét, legkiválóbb szakértőit állította az illető helyre. Nálunk az államcsíny kabinetje maradt meg és az idők nagyságához és feladatához teljesen méltatlannak bizonyult. (Mozgás a jobboldalon.) Legalizálhat egy diktatúrát egy dolog: a siker. De diktatúra, amely sikertelenségről sikertelenségre bukdácsol, önmagában hordja a kritikáját, (ügy van ! a báloldalon.) Előrelátó, bölcs, nagystílű politikai irányítás, vezetés helyett kapkodást, fejvesztettséget, toldást-foldást látunk az egész vonalon. Ebbe a tehetetlen kabinetbe és tehetetlen kormányzásba is belenyúl egy piszkos, szőrös kéz, a nagy pénzhatalmasságok láthatatlan keze, (ügy van ! a baloldalon.) amely a rendeletek kiadásánál és végrehajtásánál, a bűnök megtorlásánál mindig meg tudta csinálni, hogy kicsinyeket és nagyokat ne egyforma elbánásban részesítsenek. (Ugy van! balfelől.) T. ház! Megboszulta magát a kormánynyal szemben az a bizonyos függés a titkos pénzhatalmasságoktól. Az önök politikai berendezkedése, t. képviselőház, nem a választásokon szabadon megnyilvánuló népakarat alapján összeülő népképviseleti Rendszer, hanem a nép szenvedélyeire, á nép bűneire, alantas szenvedélyeire épített uralom, amely . . . Elnök .* Kérem a t. képviselő urat, én a kritika jogát természetesen nem akarom korlátozni, de méltóztassék meggondolni, hogy a képviselőház többségéről igy nyilatkozni talán mégsem szabad. (Igaz! ügy van! a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Huszár Károly (sárvári): Én azt hiszem, hogy e kijelentésemnek indokolására és megengedhetősége szempontjából elég lesz a Désy Zoltán-féle Ítéletre hivatkoznom. (Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) Rakovszky István : Az igazat a házban szabad mondani! Szmrecsányi György: Ez nem olyan csoda, amely három napig tart. Huszár Károly (sárvári) : Én minden kérdésben nyíltam megmondom véleményemet és azt kifogásolom mindig a magyar politikai életben, hogy nálunk a választások alkalmával kortestrükkök, boros hordó, pecsenye, borok, vesztegetési pénzek nagyobb szerepet játszanak, mint a politikai meggyőződés és a politikai józan belátás. Egy hang (a jobboldalon) : Sárvárott! Huszár Károly (sárvári): Azt hiszem, pártkülönbség nélkül be kell ismernie mindenkinek, aki az ország javát akarja, hogy azt kell lávánni, hogy a választás napján ne legyen részeg az egész Magyarország. (Ugy van! a baloldalon.) Annak azt kell kívánnia, hogy ne csörgessék a judáspénzt a szavazó előtt és ne nézzék mint a vágóhidra hajtott sertés előtt a kukoriczát, amelyet le akarnak ölni. Azt kell kívánnia, hogy politikailag iskoláztassák a népet, hogy tudjon a jó és rossz politika között nyíltan ítélni, szabad lelkiismerettel, politikai szabadsággal tudjon véleményt nyilvánítani. (Mozgás.) Liptai Béla: Ez chimera! (Mozgás balról.) Huszár Károly (sárvári): Ez chimera? Nem az, reánk nézve, akik a szabadság jogalapján állunk, akik tisztult alkotmányos felfogások hívei vagyunk, akik nem félünk, reszketünk a néptől, de azt akarjuk, hogy igazán a nép ereje hordozza az alkotmányt, reánk nézve ez nem chimera, — amint a t. képviselő ur mondja — hogy ne a boros hordó, ne a judás-zsacskó, ne az uradalmi pénz és más ilyen dolgok döntsenek. Mi azt akarjuk, hogy szabad polgárok legyenek szabad országban, akik a választás napján érezzék, hogy nemzetük sorsa felett döntenek és ne hagyják magukat se jobbra, se balra a demagógia és erőszak és presszió által befolyásolni. (Zaj.) Nagy Sándor: Ilyen ember demagógiáról? Huszár Károly (sárvári) : Tessék ? Nagy Sándor: Maga beszél demagógiáról ? Huszár Károly: (sárvári): Egészen nyugodtan beszélek, mert én a demagógia ellen nagyon sokat küzdöttem.