Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-710

710. országos ülés 1917 márczius 3-án, szombaton. 23 akarjuk, hogy czéljukat elérjék, valóságos rtépkölcsönnek kell lenni, mely a legszélesebb rétegekben otthon van, Szükség van erre a jövő szocziális békéje szempontjából azért, nehogy a hadikölcsönökre fizetendő kamatok a nagy néptömegek megsarczolásának tekintessenek a tőkések kis csoportja javára. A hadikölesönöknek tehát el kell terjedni a legszélesebb körökben és az a mód, amit Németország e téren követett, igazán mintaszerűnek mondható. A hivatalnok fizetését, a gazda termését, a munkás bérét kötötte le, hogy a hadikölcsönök jegyzésében résztvehessen. Az a szünnap, melyet a német császár minden hadikölcsön eredménye alkalmából a birodalom összes iskoláiban elrendelni szokott, elismerése annak a buzgóságnak, melyet egészen apró gyermekek fejtettek ki a hadikölcsönök sikere érdekében. Nálunk is a hadikölcsönnek családi papirnak kellene lennie, melynek egy magánháztartásból sem szabadna hiányozni. (Helyeslés.) A hadikölcsönökkel kapcsolatosan Földes Béla t. képviselőtársam rámutatott egy sajnálatos jelenségre, hogy a hadikölcsönnek kibocsátása után azok árfolyamon alul is keltek el. Én is hallottam ilyen esetekről ; azonban örömmel konstatálom, hogy az utolsó hónapokban ugy a külföldről, mint a belföldről jelentkező nagy kereslet folytán az árfolyam lényegesen emelkedett, ugy hogy ma már felette áll a kibocsátási árfolyamnak. Földes Béla t. képviselő ur ezzel kapcsolatban azt az óhajt intézte a t. pénzügyminister úrhoz, hogy az árfolyamok tartására tegyen valamit. Amilyen helytelen volna azt mondani, hogv a kormány a tekintetben nem tehet semmit, olyan túlzott volna azt hinni, hogy a kormány ezen a téren sokat tehet beavatkozásával. Beavatkozásnak csak olyan papírnál van eredménye, mely kis mennyiségben ferdül elő. Ahol azonban milliárdok vannak forgakmban, mint a hadikölcsönnél, nincs az a hatalmas kormány, nincs az a hatalmas bankcsoport, mely az árfolyamoknak állandó támasza lehetne.. Az ilyen mennyiségű papiroknál csak a hareztéri helyzet az, mely az árfolyamot a háború alatt javítja, a háberu után pedig az ország gazdasági ere;ének a fejlődése, (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon.) és elsősorban annak a felogásnak általánossá válása, hogy a magyar állam akarja és tudja a hadikölcsön kamatait fedezni és annak tőkéjét törleszteni. (Igazi Ugy van!) a jobboldalon.) Ennek a tudatnak a közönségbe vaió behatolása fogja a hadisztikségletek további fedezését lehetővé tenni és a hadikölcsön kamatszükségletét előteremteni. Magyarország eladósodása ma körülbelül 25 milliárd és az évi kamatszükséglet kitesz egy milliárd koronát. Ha már most kérdezzük, nrből fogjuk fedezni azt az egy milliárd koronát, mely az eddig felvett kölcsönök kamataira szükséges, azt látjuk, hogy a parlament által- a múlt nyáron elfogadott adótörvények révén a pénzügyminister ur pesszimisztikus számítása szerint is 360 millió korona fog befolyni, a nemrég elfogadott vasúti fuvarozási adóból szintén 140 millió koronára számithatunk, ugy hogy az eddigi adótöbblet már a fél milliárd korona kamatszükségletet fedezi. Azonban mindenki előtt, ki ezekben a kérdésekben valamennyire járatos, világos hogy a szükségletet csak uj adókkal és az eddigi adók -felemelésével tudjuk fedezni és pedig az egyenes adókon kivül az eddigi közvetett adók felemelésével, esetleg uj közvetett adók és monopóliumok behozatalával. A szeszadó a háború folyamán háromszor emeltetett fel, további felemelése lehetséges, esetleg szeszmonopóliummá alakitható át. A gyufaadó vagy a sokat emlegetett gyufamonopólium szintén körülbelül 40—50 millió korona jövedelmet biztositana. A jogilleték reformja küszöbön van és ezzel kapcsolatban az örökösödési illetéknek önálló örökösödési adóvá való átalakítása. a nagyobb örökségeknek progresszív megadóztatása jelentékeny jövedelmi többletet biztositana. (Helyeslés jobbfelöl.) Sürgősnek mutatkozik a szénadó behozatala. Hogy Németország a szénadót 20 százalékban állapította meg, ennek következménye az lesz, hogy a magyar ipar, mely a szénszükséglet nagy részét Sziléziából fedezi, ezt az adót fizetni fogja, ellenben a magyar bányából eredő szenet ez nem fogja terhelni és tartani lehet attól, hogy ezt a diszparitást, mely a sziléziai és a magyar szén közt lesz, ha az állam nem teszi rá a kezét, a bányák saját javukra fordítják. Ez igen sürgősen megvalósítandó kérdés. A fogyasztási adók közül az ásványolajadó, a petróleumadó bir el bizonyos mértékű fokozást s egyenesen az igazságosság követelménye, hogy "a szegény ember világítási adója mellett a gáz- és a villanyfogyasztás, a gazdag ember világítása is adóval terheltessék. (Helyeslés.) De mindezek az adók távolról sem lesznek elegendők azon nagy szükségletek fedezésére, melyek a háború után fel fognak merülni. Az állami és a magánháztartásoknak változáson kell átmenniök. Kevesebbet kell fogyasztani és többet kell termelni. Hogy a magyar mezőgazdasági termelés mennyi fokozást bir el, erről a szónokok hosszú sora nyilatkozott, sőt gróf Serényi Béla t. képviselőtársam számszerű adatokkal is szolgált. Grátz Gusztáv t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy Magyarország mezőgazdasági termelésének fokozása nem egy nehezen megvalósítható szocziálpolitikai probléma, aminőnek némelyek odaállítani szokták, hanem elsősorban a mezőgazdasági technika, az úthálózat és a piaezok kérdése az, ami a termelés gyorsabb fokozását is lehetővé teszi. Hogy Magyarország viziutjaiban milyen lappangó tartalékok felett rendelkezünk, e»re Iklódy Szabó János tisztelt képviselőtársam mutatott rá figyelemreméltó beszédében. Magyaorerszág termelő erejének fokozása meg fogja, oldani nemcsak a háborús adósságok kamatszolgálatának problémáját, hanem azt a másik nagy problémát is, melyet