Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-710

22 710. országos ülés 1917 márczius 3-án, szombaton. Az osztrák államadóssági bizottság utolsó kimutatásában egy uj rendszert követ és a régi Allgemeine Staatsschuld, az általános államadósság fejezet helyébe österreichische Schuld aus der Zeit vor dem Jalire 1867, az 1867. év előtti osztrák államadósság fejezetet iktatja. Ezzel a formai változtatással egyidejűleg azonban egy nagyon lényeges hibát követ el a mi terU Linkre, mikor az u. n. magyar blokkot, amely megfelel azon összegnek, amely tőkésítése azon hozzájárulásnak, melyet Magyarország Ausztria terheihez fizet, ezt a magyar blokkot egyszerűen kihagyja és ezt a kihagyást csillag alatt megjegyzi. Ez az eljárás nem felel meg a magyar törvénynek. Magyarország sohasem vállalt át Ausztriától semmiféle államadósságot. Magyarország sohasem ismerte el, hogy ez a blokk magyar adósság, Magyarország csak egy bizonyos hozzájárulást vállalt az osztrák adósságokhoz és ezt sem azért, mintha az osztrák czimletek tulajdonosainak azzal tartozott volna, hanem tisztán csak méltányosság szempontjából, mint a kiegyezési törvény mondja, hogy Ausztria az adósságok súlya alatt össze ne roskadjon. Ábrahám Dezső : Hiba volt meg nem állapítani tőkében ! Hantos Elemér: Meg van állapítva tőkében ! Jogunk van visszaváltani, de mi azt tényleg fel nem mondottuk és ez az 1'4 milliárd, amit a bizottság a mi terhünkre ró, tisztán osztrák államadósság, amit Magyarország sohasem vállalt át és ez tisztán osztrák kalkuláczió, melyet Magyarország soha el nem ismert. Hogy Ausztria ban is így gondolkoznak azok. kik pénzügyi kérdésekben jártasai:, azt szükségesnek tartom egy igen elterjedt osztrák lap idézetével is beigazolni. Az »österreichischex Volkswirt« egyik legújabb száma az osztrák államadássági bizottság eljárását a következő kritikával illeti (olvassa) : »I)ie Ausscheidung des ungarischen Blockes aus der amtlichen Zusammenstellung der österreichischen Staatsschulden widersprieht alsó dem Rechtsverhältnis, nach welchem diese Titres eine österreichische Schuld darstellen, sie steht den Abmachungen entgegen, um welche sich die österreichische Regierung im Jahre 1907 zum Zwecke der Klarlegung beraüht hat, dass die Gebarung mit dieser Schuld und ihre Konversion eine ausschliesslich österreichische Sache ist, sie widersprieht endlich den gesetzlichen Verpnichtungen der Staatsschuldenkontrollkommission des österreichischen Reiehsrates zur Evidcnzhaltung der Nachweisung dieser Schuld.« Végső következtetése ennek az okoskodásnak az volna, hogy az államadóssági bizottság ezt az 1"4 milliárdot vegye fel újból az osztrák államadósságok közé, de ezt a végső következtetést az osztrák czenzura törölte. Ezen közjogi kitérés után visszatérek a hadikölcsönök eredményének bírálatára. A hadikölcsönök sikere volt gazdasági téren ennek a háborúnak legnagyobb meglepetése. Magyarország 26 hónap alatt kerek nyolez milliárd koronát teremtett elő á nemzeti védelem czéljaira, olyan összeget, mely körülbelül négyszer akkora, mint aminő mennyiséget magyar államadósságból négy évtizeden keresztül a belföldön felvenni képesajc voltunk. És ezt a meglepő eredményt a legegyszerűbb eszközökkel, a kölesönkibocsátás legegyszerűbb technikájával értük el. Nem voltunk kénytelenek régibb, alacsonyabb kamatozású kötvényeinket magasabbakra konvertálni, sem a bankkamatlábon alul az ujakat lombardirozni, mint pl. Anglia tette. Nem voltunk kénytelenek ráerőszakolni czimleteinket fizetési eszközök gyanánt a közönségre, mint azt Francziaország az obligations de la défense national »a nemzeti védelem kötvények hangzatos czimén tette és nem csináltunk máról-holnapra esedékes, rövidlejáratú adósságokat, mint azok az orosz állam különböző czimleteiben megtestesülnek. A régi csapáson, a régi feltételek mellett bocsátottuk ki a háborús járadékot és csupán egy százalékkal többet fizettünk utánuk, mint az utolsó békekölcsönöknél. De puszta dicsérettel mégsem érhetjük be. A hadikölcsönök eredményét is lehet kritikailag megbírálni. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a monarchia hadvezetősége a háború 'folyamán kerek 60 milliárd koronát költött el. és hogy ebből az összegből legalább 18—20 milliárd Magyarországra esik. Ha meggondoljuk, hogy ebből a .18—20 milliárd koronából csak 8 milliárd került vissza hadikölcsön formájában az államhoz, akkor ez az összeg talán nem fog túlságosan magasnak mutatkozni. Nem szabad továbbá elfeledkezni arról, hogy a hadikölcsönök voltaképen önmagukat ismételték meg. Mikor a hadvezetőség az első kölcsönre befolyt pénzt már régen elköltötte, akkor került aláírásra a második, ugy hogy a második kölcsönre lehetett aláírni és fizetni azzal a pénzzel, amit a hadvezetőség az első kölesönből már folyósított. Ez történt a harmadik és negyedik kölcsönnél is, és igy tovább. Nem akarom ezt a kérdést tovább bonczolgatni, mert talán arra az eredményre jutnék, hogy a hadikölcsönök eredménye mégsem olvan, mint aminő lehetséges lett volna, és hogy nagyobb lelkesedés és jobb szervezet mellett talán nagyobb eredményt is lehetett volna elérni. Nem akarom azonban elmulasztani, hogy rámutassak egy kevéssé örvendetes tényre, a kis jegyzések számának fokozatos csökkenésére. Abból a kimutatásból, amit a pénzügyminister ur a négy hadikölcsön eredményéről közzétett, kitűnik, hogy az első hadikölcsönnél a kisebb jegyzések száma, amelyek alatt a 250 koronán aluli jegyzéseket értem, kitett 173.000 tételt. A második kölcsönnél ez leapadt 114.000-re, a harmadiknál 113.000-re, a negyedik kölcsönnél felemelkedett ismét 144.000 tételig, de az utolsónál már ismét csökkenés állt be, melynek pontos számszerű adataival még nem rendelkezünk. A kis jegyzések számának fokozására azért van. szükség, mert a hadikölcsönöknek. ha azt