Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-710
710. országos ülés 1917 i és az »Az Bst« ozimü la]3, amelynek mai számában gróf Andrássy Gyula és gróf Károlyi Mihály nyilatkoznak, e nyilatkozathoz azt a kommentárt fűzi, hogy értesülése szerint az ellenzék határozati javaslatot készül előterjeszteni, amely szerint utasíttatnék a kormány, hogy az országgyűlés elé rendes költségvetést terjeszszen. T. ház ! Semmi sem könnyebb, mint az, hogy a t. kormány olyan költségvetést szerkeszszen, amely a békeköltségvetés tételeihez alkalmazkodik. Mit mutatna azonban ilyen költségvetés? Ez a költségvetési előirányzat a kiadási tételeknél nagy csökkenést mutatna, mert hiszen az állami beruházások szünetelnek, egyes kulturáhs kiadások is szünetelnek, szóval a kiadási tételek jelentékeny csökkenést mutatnak, viszont a bevételi tételekben — amint voltam bátor ezekre utalni — óriási emelkedés lesz. De a kormány, ha ilyen költségvetést adna, egészen hamis költségvetést terjesztene elő, mert hiszen ötszörte akkora a kiadás, amely háborús czélokat szolgál, mint amely a magyar állani költségvetésének főösszege szokott lenni. Már pedig a háborús költségek nagysága tekintetében semmiféle előirányzatot, a dolog természeténél fogva, késziteni nem lehet, mert a háború költsége függ a háború tartamától, terjedelmétől, intenzivitásától és ahol ennyi ismeretlen tényezővel áll szemben a kormány, reálisan semmiféle előirányzatot nem tehet. (Ugy van ! a jobboldalon.') Ily költségvetés szükségképen teljesen fogyatékos volna, ily költségvetés nem mutatna semmit a tisztelt képviselő uraknak és azt hiszem, hogy egy ilyen költségvetés mindennek volna nevezhető, csak nem reálisnak. Más kérdés azonban az, ha a tisztelt képviselő urak azt kivánják, hogy a kormány az eddigi háborús költségekről tájékoztassa a t.'házat és hogy a kormány az eddigi háborús szükségletek fedezésének módjáról adjon útmutatást. Ami mindenekelőtt az eddigi háborús költségeket illeti, erre nézve a pénzügyminister ur már két izben adott tájékoztatást a t. háznak, a háború második esztendejének elején, amikor azt mondta, hogy a magyar állani háborús költségei havonként 400—450 millió koronára tette és a háború harmadik évének elején, amikor a magyar állam háborús költségei havi 650—700 millió koronára becsülte. Az emelkedés könnyen érthető, hiszen az ismételt bevonulások folytán a hadsereg élelmezési állománya lényegesen emelkedett, ez volt az emelkedés egyik tényezője, a másik pedig az volt, hogy általános drágulás folytán a hadseregnek is mindent drágábban kellett megfizetnie. Ha ezekkel az adatokkal rendelkezünk, akkor megállapíthatjuk a magyar államháztartás eddigi háborús költségeit, amelyek számitásom szerint 18—19 milliárdra rúgnak. Áttérek most a második kérdésre, hogy miből fedezte a magyar állam eddig háborús költségeit. Erre nézve nem áll egyéb adat rendelkezésünkre, mint az osztrák államadóssági bizottságnak jelenírczius 3-án, szombaton. 21 tése. Az osztrák parlament e bizottsága, a Staatsschulden Controll-Commission, az osztrák parlamentarizmus egyetlen működésben lévő szerve félévenként kimutatásokat, jelentéseket közöl arról, hogy az osztrák államadósságok mily mértékben és módon emelkedtek. Természetes, hogy ez a jelentés kizárólag az osztrák államadósságok tételeit tartalmazza. M ; mthogy azonban tudjuk, hogy a háború alatt a két kormány elkülönített hitelműveletekben ugyan, de egyidejűleg és azonos feltételű kölcsönöket vett igénybe, még pedig a kvóta arányának megfelelően, ha megvan az osztrák állam eladósodásának mérve, a kvótakulcs segítségével megkapjuk a magyar állam adósságát is. Most már nézzük, miben állnak az eddig felvett háborús kölcsönök. Az eddig felvett háborús kölcsönök négy kategóriába oszthatók. Az elsőbe tartoznak a hadikölcsönök, a második kategóriába tartoznak az Osztrák-magyar banknál felvett váltó, lombard és adóslevél-kölcsönök, a harmadik kategóriába tartoznak a német birodalmi konzorcziumnál fölvett kincstári váltókölcsönök, u. n. valuta-kölcsönök és végül a negyedik kategóriába tartoznak azok az előleg-kölcsönök, amelyeket a két állam kormánya bécsi, illetve budapesti bankoknál felvett. Ami a hadikölesönöket illeti, ezek végeredményét ismerjük. Az öt hadikölcsön 8'5 milliárd koronát szolgáltatott a nemzeti védelem czéljaira. Az Osztrák-magyar banknál való eladósodásunkra nézve az osztrák államadóssági bizottság Ausztria terhére kimutat hét téléiben 6.5 milliárd korona adósodást, ennek Magyarország részén megfele3'6 milliárd korona, vagyis a monarchia a jegybanknál 11)16 június 30-án 10'1 milliárd koronával adósodott el. Hogy e 10' 1 milliárd koronából az ötödik hadikölcsön révén mennyi térült vissza, erre nézve nincs adat. A német birodalomban felvett kölcsönök szintén hét tételből állanak. A felvett kölcsönök 1'08 milliárd márkát tesznek ki osztrák részen, 619 millió márkát magyar részen, vagyis a két állani Németországgal szemben valutakölcsönök révén kerek két milliárd koronával adósodott el. Ami végül a bankoknál való eladósodást illeti, erre vonatkozólag részletes adatok nem állanak rendelkezésemre. Ilyenformán a háború első 30 hónapjában Magyarország látható eladósodása kitesz kerek 13 milliárd koronát. Ami most már az egyes adóssági tételek bírálatát illeti, ezekre csak akkor lehet ma/jd kiterjeszkedni, ha a pénzügyminister ur ezeket a hitelműveleteket részletesen elő fogja terjeszteni. Ma csak a hadikölcsönök eredményének bírálatával kívánok foglalkozni. Mielőtt azonban ezt tenném, ki kell térnem az osztrák államadóssági bizottságnak egy közjogi tévedésére, egy közjogi sérelemre, amely az utolsó kimutatásban Magyarország terhére elkövetett. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.)
