Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-710

IC, 710. országos ülés 1917'^márczius 3-án, szombaton. tikát, amely a maga részéről elszakadást akar és amelyre már számtalanszor rámutattam. Mert ez a prius és csak ez után lehetséges az a megegyezés, amelyet a ministerelnök ur tervezett. Mert csak akkor érezheti magát ez a magyarság biztonságban, mert csak akkor nem fog félni, hogy polgártársait támogassa, hogy idegen nemzetiséghez tartozó polgártársait erősítse, mert csak akkor lehetünk biztosak afelől, hogy jóindulatunkat nem fogják arra felhasználni, hogy igy megerősödve, idegen államhoz csatlakozni törekedjenek. (Igaz! Ugy van I haljelől.) Ezekben voltam bátor — amennyire lehetett röviden — a békeproblémákkal foglalkozni. Az a politika, amelyet én ajánlok, messze áll a deszinteresszementtól, az abdikácziótól. Nekünk aktiv erős politikát kell folytatnunk kifelé, nekünk alakitanunk kell magunk körül, a körülményeket, mert ha mi nem alakítjuk őket, alakulni fognak azok maguktól, vagy alakítani fogják mások a mi hátrányunkra. (Igaz ! JJgy van ! halfelől.) Nekünk a monarchia negatív összetartásába erős, pozitív lelket kel] öntenünk, mert ez történelmi hivatásunk. Ez az, amit vár tőlünk a nemzet és ez az, amiért meghaltak a mi bátor katonáink a harcztéren, mert ezek nem. egy lemondó népért harczoltak. nem ezért adták oda életüket, hanem azért, hogy megalapozzák Magyarország függetlenségét és jövőjét még egy ezredévre ugy, ahogy azt bírtuk ezer éven keresztül. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőhaloldalon.) Befejezhetném t. képviselőház felszólalásomat, de még röviden foglalkozni ikarok egy pár kérdéssel, amelyet beszédem befejező részére jeleztem és amelyek a háború utáni időnek képezik feladatát. Az egyik a katonai kérdés. Az utolsó harmincz év politikai harezai a katonai kérdésből alakultak ki. Politikai életünk meggyógyulása, politikai megújhodásunk függ attól, hogy ezt a kérdést közmegnyugvásra oldjuk meg. (Helyeslés haljelöl.) Mert eltekintve attól a nagy jelentőségtől, amelylyel ez a kérdés saját jelentőségénél fogva is bír — minek kifejtését gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk 40 éves, külső sikerekben talán szegény, de a nemzet belső lelkére, gondolkozásmódjára, érzésére, a nemzet önrendelkezésére annál gazdagabb parlamenti működésének köszönünk. (Élénk helyeslés és taps haljelől.) Mondom, eltekintve ettől a jelentőségtől, a katonai kérdés úgyszólván az a vérbaj, amely beteggé tette a magyar politika egész organizmusát, elkezdve a parlamenttől s a választási rendszertől lefelé a közéletnek minden nyilvánulásáig. (Ugy van ! Ugy van ! haljelöl.) A legnagyobb érdek fűződ'k ahhoz, hogy ezt a kérdést ugy oldjuk meg, hogy az a parlamentben örökre el legyen temetve. És t. ház, a mai megoldás" — hiszen ezt mindnyájan érezzük — sem a magyar nemzethez nem méltó, (Zajos helyeslés haljelől.), sem pedig a hadseregnek nincs előnyére. (Ugy van! Ugy van! haljelől.) és állandó kútforrása a súrlódásoknak a nemzet és dinasztia között. (Élénk helyeslés haljelől.) A háború bebizonjntotta ezt; elemi érdeke tehát a nemzetnek, hogy ez a kérdés végkép eltűnjék a politikai élet szinteréről. És én csak mélyen fájlalhatom, t. ház, hogy a kormány, illetőleg a ministerelnök ur annak idején egy, ezen kérdés megoldásának prejudikáló nyilatkozatot tett. Mert hiszen ezután a világháború után, amelyben összeforrott a nemzet a dinasztiával, (ügy van! Ugy van! haljelől.) ennek az összeforradásnak gyermeke nem lehet az a félénk nyúl, amelyet a kilcnezes bizottság elaborátumának neveznek. (Hosszantartó élénk Jielyeslés, éljenzés és taps halfelől.) T. ház ! Én arra kérem a kormányt : tegye újból megfontolás tárgyává ezt a kérdést. Árra kérem : készítse elő ezt a kérdést az illetékes tényezőknél olyan időre, amikor majd ez a jDarlament elé kerül. Mert hiszen ezzel a kérdéssel foglalkozni fogunk a háború után, nem saját akaratunkból, t. ház, hanem szükségből. (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen aki érintkezik a katonai magasabb hatóságokkal, tudja, hogy a legutóbb megalkotott véderőtörvény máris elavult a háború tajoasztalatai után s tudja, hogy a békekötés után ez a kérdés újból ide fog kerülni a parlament elé. (Az elnöki széket Simonlsits Elemér joglalja el.) Nem mi leszünk, akik idehozzuk, t. ház, de az élet és a szükség fogja újból idehozni. (Élénk helyeslés haljelől.) Én tehát arra kérem a t. kormányt, méltóztassék nem prejudikálni ezen megoldásnak, amelyet én egyedül helyesnek tartok. Mert meg vagyok győződve, hogyha ezt a kérdést ki tudjuk elírninálni az ellentétek sorából, melyek bennünket széjjelválasztanak, nagyon sok baj, amely ma létezik, magától meg fog gyógyulni, anélkül hogy hozzá kellene nyúlnunk. (Élénk helyeslés haljelől.) De látok, t. ház, még más prejudieziumot is. Már rámutattam fejtegetéseim elején egy szomorú jelenségre, amely hadikészségünket, harczkészségünket hátráltatja : rámutattam arra az összefüggésre, mely ezen jelenségek s a kormánynak pártpolitikai működése közt van. Itt rá kell, hogy mutassak azon összefüggésre, amely ezen jelenségek és gazdasági erkölcseink között van. (Halljuk Halljuk!) | Sajnos, t. ház, gazdasági erkölcseink a háború alatt nem váltak be. Ha van valami, ami a magyar katonának harczi dicsőségét homályba borítani képes, ugy ez a jelenség az. És, t. ház, ne higyjük, hogy ez jelentéktelen dolog. Egy nemzetet ellehet pusztítani, el lehet tiporni, szolgává lehet tenni, el lehet venni vagyonát ; de amíg megvannak tiszta erkölcsei, addig számára még van feltámadás. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps haljelől.) Addig szorgalommal, becsületes törekvéssel, kitartással mindent vissza lehet pótolni. Csak arra a nemzetre nézve nincs többé feltámadás, ahol a belső erkölcsi