Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-710
710. országos ülés 1917 márczius 3-án, szombaton. 17 élet rothadásban van és ezen rothadásnak miazmái terjednek el. (Ugy van ! ügy van ! bálfelől.) Én nem vádolom, t, ház, a kormányt azzal. hogy ő a bűnt palástolja. Nem vádolom ezzel, sőt ellenkezőleg azt mondom: a büntetőjog terén, amit tehetett ebben az irányban, megtette. De igenis szemére vetem azt, hogy organizáczióit a háború alatt ínind ugy csinálta meg, hogy első sorban a bűn férhet hozzájuk, vagy nem igazolja ezen állítást az, hogy a szállítások túlnyomó nagy többségét elsősorban olyanok nyerhetik el, akik erkölcsileg diszkvalifikálandók? (Ugy van! Ugy van! bálfelől.) és hogy a hadiszállítók túlnyomó nagy többsége közt olyanok találhatók, akik a büntetőtörvénykönyv legelemibb feltételeinek eleget tenni nem tudnak? Én szemére vetem tehát a kormánynak azt, hogy a háború három évi tartama daczára nem tudta organizálni sem a termelőket, sem az iparosokat, sem a fogyasztókat (Ugy vart! Ugy van! bálfelől.) arra, hogy az ő érdekeiken azok a pióczák ne rágódjanak. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ma, t. ház, a hadseregszállitó úgyszólván megvetett fogalom a társadalomban, igen nagy hátrányára a hadviselésnek, igen nagy kárára a nemzet gazdasági organizácziójának. A kormány azon mulasztása folytán, hogy a nemzetnek termelő osztályait nem tudta ugy szervezni, hogy elsősorban ezek lássák el a hadiszükségleteket, lássák el a fogyasztó piaczot, tehát az iparos, a mezőgazda és nem olyanok, akik egyáltalában a szakmához nem is tartoznak s akiknek egyedüli jogczimük erre az, hogy ügyesen tudnak balanszírozni a büntető törvénykönyv paragrafusai közt. .. Szalay László : És befolyásos kijárok ! Gr. Bethlen István : E mulasztás révén egyenesen kontraszelekcziót csinált a nemzetben. Káros elemek olyan vagyonokhoz jutottak, aminek bajait és hátrányait majd csak a háború után fogjuk igazán érezni. Nem érezzük-e, t. ház, ezen vagyoni eltolódás következményeit már ma a birtokpolitikának egyes jelenségeiben? (Ugy van! Ugy van ! bálfelől.) S itt áttérek a birtokpolitka egyes kérdéseire, amennyiben összefüggésben vannak ezzel a jelenséggel. (Halljuk! Halljuk!) Nincs kétség az iránt, t. ház, hogy a háború folyamán szocziális feladataink nagyon megsokasodtak. Itt van a rokkantak, hadiárváfc, özvegyek kérdése, számtalan nyomorúság, betegség, baj, amivel ennek a nemzetnek most is, de a háború után fokozott mértékben kell majd megküzdeni. Ezeket a szocziális bajokat orvosolni kell. Mentől kevésbbé orvosolja a kormány ezeket a bajokat, annál nagyobb visszahatásuk lesz e bajoknak épen a föld kérdésére. Hiszen természetes, hogy Magyarországon, ahol a föld a fő vagyonérték, ahol a nép túlnyomó többsége ebből él, elsősorban erre fognak vetődni mindazon 'szocziális törekvések, amelyek más utón kielégülést nem találnak. (Ugy van! Ugy van! bálfelől.) És, t. képviselőház, az igényjogosulKEPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxxv. KÖTET. tak már ma jelentkeztek. Jelentkezett elsősorban a külföldi tőke és jelentkezett most a budapesti nagy bankok azon szervezete, amelyet nemrég állítottak fel és amelynek segítségével a bankok birtokpolitikát akarnak folytatni. Ne kicsinyeljük azt az erőt, amelyet a bankok latba akarnak vetni. Ha vannak egyes bankok, amelyek 20 millió alaptőkével alapítanak részvénytársaságot abból a czélból, hogy földet vásároljanak és abban forgassák a pénzüket, azok nem kis munkára szánták el magukat. Valóságos földindulást fognak előidézni. Mostanig csak három vagy négy bank kezdte még meg a működését, de amint a múltban láttuk, hogy amint a nagybankok valamire példát adnak, az összes kisebb intézetek utánozzák őket. Tehát ne kicsinyeljük a veszélyt, amelylyel szemben állunk, hanem nézzünk szemébe annak a kérdésnek, hogy hivatottak-o a bankok arra, hogy földbirtokpolitikával foglalkozzanak azon szempontokból, amelyeket hangoztatnak. (Halljuk ! Halljuk !) Előtérbe tolják egyfelől a szocziális szempontot, másfelől a többtermelés kérdését. Kérdezem, mit tettek a bankok szocziális szempontból a birtokelosztás terén ? 20 év óta követem figyelemmel működésüket, látom, hogy parczeUáznak, de tudom azt, hogy ezek a pa/czellázások többékevésbbé ugy történnek, hogy az eladó megkap ugyan valamilyen árt földjéért, de a vevő többékevésbbé nem boldogul, hanem boldogul közbül a közbenjáró, a bank. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Láttuk és több izben rámutattam a bankok azon káros működésére, melylyel nemzetiségi vidékeken ka,tra-va.kra parczeUáznak és ezáltal a magyar földnek olyan megindulását idézték elő a magyarság lába alatt, amelylyel szemben vétkes mulasztása a kormánynak, hogy energikus kézzel és komolyan még ma sem intézkedik. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Hát várható a bankoktól, hogy a jövőben nagyobb szocziális érzéket fognak ezen a téren tanúsítani, amikor minden tényük a múltban az ellenkezőt bizonyítja ? Vagy kérdezem, van-e szükség most fokozottabb mértékben a bankok közreműködésére ? Nincs talán eladó birtok ? Hiszen egy csomó birtokostársunk piaczra veti a birtokát, mert az instrukczió magas értéke folytán azt értékesiteni akarja azon czélból, hogy adósságait kifizesse ; végeredményben bérbeadja birtokát, vagy eladja birtokának egy részét, hogy végkéj) rendezhesse adósságait. Vagy nincs kilátás a jövőben arra, hogy felhasználva a háborús konjunktúra után bekövetkező magas földárakat, ugyanezt a birtokosok ugyanilyen czélból nem fogják-e megcselekedni ? Én azt hiszem, hogy birtok, eladó, lesz elég. És kik lesznek a vevők ? A jjaraszt, a kisgazda, a középgazda, az ma még nem jelentkezett. Hiszen a harcz mezején van, a Kárpátok ormán védi a hazáját. (Ugy van! bálfelől.) De jelentkezett az a csoport, amelyre az imént beszédemben rámutattam. (Ugy van ! bálfelől.) Akik arra törekszenek, hogy a háború alatt szerzett zsákmányukat mentül a
