Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-715

164 715. országos ülés 1917 í adni, mint a mérget. De elfelejti t. képviselőtársam, hogy az ellenség a gránátot és a srapnellt nem kanalankint küldi és hogy ott kiint a lövészárokban bizony egy csatában lesz az ifjú férfivá, mint azt már az 1871-iM nagy háború után egy német iró megírta. (Ugy van ! balról.) Azóta azonban nem kisebb ember szegődött mellénk a választójog követelésében, mint Bethmann-Hollweg, a német kanczellár. (Ugy van! balról.) T. képviselőtársamnak Angliára való hivatkozása, hogy Anglia ezt könnyen meg tudja csinálni, de nekünk óvatosabbnak kell lennünk, megdőlt akkor, amikor Bethmann-Hollweg a következőket mondta (Olvassa) : »Jaj annak az államférfiunak, aki nem ismeri fel az idők jelét, aki ilyen katasztrófa után azt hiszi, hogy a dolgokat ismét hozzákapcsolhatja ahhoz, ami azelőtt voIt.« Bethmann-Hollweg e szavai után nem folytatom tovább a polémiát Rakovszky Iván t. képviselőtársammal szemben, mert hiszen nyitott kapukat döngetnék. Meg vagyok győződve, hogy a hősök választójoga meglesz és hogy a ministerelnök ur frázisát használjam, aki a múltban mindig a »történelem kerekek elé akarta magát dobni, meg vagyok győződve, hogy keresztül fog rajta gázolni a haladó idő kereke. (Igaz ! Ugy van! balfelől.) A vitában többen felhozták a birtok-politika kérdését. Gróf Tisza István erre válaszolva, azt hangoztatta, hogy a kormánynak van birtokpolitikája. A ministerelnök ur utalt arra, hogy Beck Lajos t. barátom indítványa tárgyalásakor hangsúlyozta, hogy a legnagyobb súlyt fekteti a birtokpolitikával kajocsolatos összes kérdésekre, amennyiben fokozni kívánja a falusi, saját gazdaságban lakó családok számát. Ez, hogy egy kissé triviális kifejezéssel éljek, semmi más, mint smonczelesz. (Derültség a baloldalon.) Ezek üres frázisok. A ministerelnök ur mondotta tegnap : nem beszédek, hanem tettek kellenek. Ezen a téren is tetteket kívánunk. Elsősorban tessék megállapítani a birtokminimumot törvényhozási utón, tessék a parczellázast és a telepítést állami feladattá tenni, tessék elfogadni és keresztülvinni Somogy vármegye hazafias indítványát és tessék főleg egy birtok forgalmi statisztikát készittetni, mert. ép ugy, mint a városokban nyilvánosságra hozzák a házbirtokváltozásokat, ép ugy a földbirtokváltozásokat is nyilvános ellenőrzés alá kell venni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) örömmel konstatálom itt, hogy a birtokpolitika kérdésében ma már mellettünk van az egész hazafias sajtó. Leszek bátor e tekintetben a »Pesti Hirlap«-nak egy czikkére hivatkozni. Szükségesnek látom bemutatni, hogy a »Pesti Hirlap«, amely elsősorban feltétlenül liberális, másodsorban pedig inkább a merkantil-, mintsem az agrárkörökkel tart fenn összeköttetést, hogyan gondolkozik ma, már a birtokpolitika kérdéséről. (Olvassa) : írczius 17-én, szombaton. »Arra a nemzeti czélra kell dolgozni, hogy a magyar föld magyar kézen maradjon és azt a szocziális érdeket kell kielégiteni, hogy a földelosztás igazságosabb arányai mellett a kis- és középbirtokosoknak és a kisbérleteknek számát kell szaporítani és a birtokminimumot meg kell állapítani. Politikai fontossággal és az ország védelme szempontjából különös sulylyal most elsősorban a birtok forgalmának állami ellenőrzése bir. Az államra nézve nem lehet közömbös, hogy az ország földjét ki birja. Bizonyos fokig meg kell rendszabályozni a földdel való magánjogi rendelkezést, mert a magyar föld részleteiben lehet magántulajdon, de egészében maga a magyar állam s ha a magyar föld túlnyomó része nincs a magyar faj kezében, akkor megszűnt a magyar állam. Nemcsak élelmezési politikát lehet és kell a földdel csinálni, hanem nemzeti politikát is.« (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Megszűnt tehát a magyar föld áru lenni. A háború előtti időkben mindig azt hangoztatták, hogy mindegy, kinek kezén van a föld, mert az csak egy áruczikk. Most már rájönnek, hogy a birtokpolitika elsősorban nemzeti és honvédelmi kérdés és rájönnek arra, milyen igaza volt gróf Károlyi Sándornak és követőinek, alak azt hangoztatták, hogy akié a föld, azé az ország. (Ugy van ! a baloldalon.) Rátérek már most a háborús közgazdaságra. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Itt szemembe ötlik a kormány 1914. évi jelentése, amelyben a földmivelésügyi ministerium a következőket mondja (Olvassa) : »A ministerium ügykörének ellátása tekintetében ez a háború mindössze annyi változást idézett elő, hogy az év második felében a hadiállapotra való tekintettel meg kellett szorítanom a mezőgazdaság különböző ágainak támogatására irányuló intézkedéseket.« T. ház, szerény nézetem szerint ez nagyon szerencsétlen intézkedés volt. Épen a háborúra való tekintettel fokozottabb támogatásban és védelemben kellett, volna részesíteni a mezőgazdaságot, mert előre kellett volna látni, hogy ez a háború hosszabb ideig fog tartani. Ez nagyon rosszul alkalmazott takarékoskodás volt, amely a következő esztendőkben súlyosan megbosszulta magát. (Ugy van ! a baloldalon.) A szerdai gyűlésen Mezőssy Béla t. képviselőtársam rövid vitát folytatott a földmivelésügyi minister úrral a tengeri rekvirálása tárgyában.. Méltóztassanak megengedni, hogy ehhez én is hozzászóljak. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Nevezetesen, daczára annak, hogy a földmivelésügyi minister ur a parancsoló szükségre hivatkozott, még fenmaradt a gazdaközönség egy nagy sérelme. Nevezetesen a múlt év őszén a hadvezetőség rendeletére a sertésátvételi bizottság felszólította a gazdákat, vállalkozzanak sertéshizlalásra, a hadsereg zsirszükségletének fedezése czéljáből. A gazdák egy része szerződött is. Előre ki volt kötve, minden spekuláczió kizárása okából, hogy csak. az szerződhetik, akinek van sertése és