Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-715
nárczius 17-én, szombaton. 157 715. országos ülés 1917 r ur ügye és nem Hock Jánosé. Merőben kizártnak tartom, hogy ilyen nyilatkozatot tett. Én azt hittem, a fővárosnak teszek szolgálatot, ha ez ügyet befejezettnek tekintem. De ha azt hinném, hogy a polgármester ur magáévá teszi Hock János e nyilatkozatát, kötelességemnek tartanám, adataim hiteltérdemlőségét a kéjiviselőház előtt igazolni. Most csak annyit, hogy a képviselő ur abszolút tévedésben van. (Mozgás jobb felől.) O beszél a. zárszámadásokról és nem tudom miről, holott kiderült, hogy azokat az üzemekre vonatkozó adatokat, amelyeket én ideterjesztettem, a főváros által hivatalosan promulgált külön kimutatásokból vettem, amelyekben egy árva szó sem volt más, mint ezeknek a tételeknek egymás mellé állítása. Ha egyébként a t. képviselő ur itt csak arról a három üzemről akar beszélni, máris tévedésben van. De meg kell hogy mondjam, miután ez már szóbahozatott, hogy a főváros tekintetében azért volt minden kétségen kivül álló, hogy ezek az adatok helyesek, mert legmélyebb sajnálatomra kell megérintenem, hogy még a zárszámadásoknál is konstatálva van, hogy az üzemekre vonatkozó adatok — csak ezt a kifejezést használom — nem egészen helyesek. Akiket érdekel, azok számára felolvashatom a megfelelő docéé-t, az sokkal erősebb kifejezéseket használ, mint én. Tartózkodtam és tartózkodom attól, hogy a képviselő urnak ezt az egész, a velem való vonatkozásban tanúsított szereplését itt a képviselőház előtt a személyes kérdés alapján szóbahozzam. Még attól is tartózkodom, hogy őt itt élczekkel nevetség tárgyává tegyem. Én az ő szomorú helyzetében értem ezt. (Derültség jobbfelöl.) Azonban a magam részéről csak azzal zárom ezt a mostani felszólalásomat, hogy a t. képviselőház előtt tartoztam annak igazolásával, hogy ha egy képviselőt nyilvános gyűlésen ugy támadnak meg, mint engem, akkor objektíve, az adatok felsorolásával bizonyíthatja azt, hogy azok a támadások nem voltak jogosak és a tényállások nem feleltek meg a valóságnak. Egyébként, ha a képviselő ur arra a kérdéses összejövetelre olyan nagyon kíváncsi még és illetőleg, ha bővebb bizonyítást akar, majd felkérem Platthy György képviselő urat, aki szintén jelen volt ez alkalommal, hogy legyen szives elmondani, mi történt akkor. Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy oly soká igénybevettük idejüket; nekem nem volt szándékom ez és még egyszer kérem a t. házat, hogy tekintsük az ügynek Bárczy polgármesterre vonatkozó részét elintézettnek. Elnök: Rátérünk a napirend tárgyalására, vagyis folytatjuk a ministerelnöknek a háború esetére szóló kivételes hatalom igénybevételéről benyújtott hatodik jelentése (írom. 1324, 1349) feletti vitát. Ki a következő szónok? Hoványi Géza jegyző: Pop Cs. István! Pop Cs. István : T. ház! (Halljuk! Halljulc!) Az országos román nemzetiségi párt a háború kitörésével felfüggesztette tulajdonképeni politikai tevékenységét,mert azon meggyőződést vallotta,,.. (Mozgás és eaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Lehetetlen a szónokot meghallanom! (Halljuk! Halljulc!) Pop Cs. István: ...hogy a bekövetkezett nagy küzdelemben minden belső ellentétnek szünetelnie kell, és a monarchia összes népeinek össze kell fogniok a haza és a trón megvédelmezésére és a végső győzelem kivivására. A háború eddigi folyamán e párt csak két alkalommal jutott oly helyzetbe,- amelyben hazafias kötelességének vélte politikai meggyőződésének nyilvános kifejezését, és e kötelességét mindkét alkalommal itt e ház szine előtt teljesítette. Az első alkalom az 1915. évi indemnitási vita volt, midőn az összes parlamenti pártok szükségesnek tartották politikai álláspontjukat ugy a kormánynyal, valamint az általános politikai helyzettel szemben kifejteni. Nagyon természetes, hogy ugyanezt kellett tennie az országos román nemzetiségi pártnak is. Laehne Hugó: Országos?! Pop Cs. István: Akkori felszólalásunkban kifejtettük álláspontunkat. E felszólalás megállapította egyrészt azt, hogy Magyarország román népe ősi tradiczióihoz híven teljesiti kötelességét a haza és a trón iránt; 600.000 román katona az összes illetékes tényezők által nyilvánosan elismert hősiességgel ontja vérét hazájáért és a magas trónért, amely minden időkben hatalmas támogatója volt, másrészről azonban ki kellett jelenteni, hogy e nép most, ugy mint a múltban, politikai helyzetével elégedetlen és igy a párt, amely a román nép nemzetiségi érdekeit képviseli, az ország jelenlegi kormánya iránt bizalmatlansággal viseltetik, programmját változatlanul fentartja és a háború után folytatni fogja alkotmányos küzdelmét annak kivívásáért. Felszólalásunkra a második alkalmat a román háború kitörése szolgáltatta. A mélyen elszomorító tény, hogy a fajrokonaink által alkotott állam hazánknak hadat üzent; minden józanul gondolkodó ember beláthatja, minket tragikus helyzetbe hozott. De mégis bizonyosak voltunk a felől, hogy az uj ellenség népünk magatartásán nem változtathat, mert Magyarország román népének hűsége a haza és a trón iránt megingathatatlan. A körülmények nekem juttatták a kötelességet, ezt a t. ház előtt kijelenteni és akkori kijelentésem az • egész hazai román nép meggyőződését fejezte ki, de egyúttal a t. ház általános helyeslésével is találkozott. Azt hittük, t. ház, hogy hős katonáink vállvetve szövetségeseinkkel meghozzák a várvavárt győzelmet és nem. fogunk abba a helyzetbe jutni, hogy népünk politikai sérelmeit a
