Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-715
158 715. országos ülés 1917 murczius 17-én, szombaton. világ előtt újból feltárjuk. Legmélyebb sajnálatomra e bitünkben csatlakoztunk és ebben a házban olyan felszólalások történtek, amelyek kényszerítenek arra, hogy hazám és népem iránti kötelességből felszólaljak. Nemrég tárgyaltatott itt a házban egy indítvány, amely azt ezélozta, hogy azok, akik vérük koczkáztatásával védik a hazát, adassék meg az általános választói jog. A ministerelnök ur ezt nagyszabású beszédben ellenezte, hivatkozva mindazokra az indokokra, amelyeket a választói reform törvényjavaslatának tárgyalásánál felhozott és azt a kijelentést koczkáztatta, hogy politikai pályájának legnagyobb sikere az, hogy megakadályozta az általános választói jog behozatalát és jónak látta kijelenteni, hogy e jognak még a harczoló katonák részére való megadása is nemzeti szerencsétlenség lenne. Most, mikor az összes, egymással szembenálló hatalmak mindent felhasználnak arra, hogy az egész történelemben páratlanul álló áldozatokat hozó népnek jogait és szabadságait kibővítsék, joggal mondhatjuk, hogy a ministerelnök csökönyössége és makacssága csakugyan nemzeti szerencsétlenség. (Mozgás jobbfelöl.) Most, amikor Bethmann-Holweg, a német birodalom nagynevű kanczellárja beismeri, hogy a nép jogait bővíteni kell és a szegény emberről, mint a birodalom, legbecsületesebb és legmegbízhatóbb eleméről beszél és állítja, hogy a nép millióinak szeretete képviseli a birodalom legnagyobb erősségét, különösen megszívlelendő ez. A jaorosz képviselőházban márezius M-én tartott világraszóló beszédében Id jelentette, hogy a német belső politikai életet minden esetleges ellenállás daczára át fogja alakitani a jíorosz választójog reformjával. A reformnak olyannak kell lennie, amely a nép összességének, minden rétegének, a legszélesebb tömegeinek is teljes jogot és egyenrangú jogot fog biztosítani az állam munkájában. A gyűlölt Anglia még a háború folyamán megadja a katonáknak a választójogot, az összes magyar ellenzéki pártok követelik, csak gróf Tisza István és az ő fegyelme alatt álló párt daczol az idő szellemével és ellenzi milliók és milliók vágyait és kívánságait. (Mozgás.) Jóllehet, t. képviselőház, általában minden magyar párt elfogultan pertraktálja a nemzetiségi kérdést, de ennek daczára nem mulasztom el kijelenteni, hogy az általános választójog kivívásában a gazdasági élet újjáalakítására indítandó harczban részünkről mindig a legnagyobb támogatásban fognak részesülni. Ezek után legyen szabad áttérnem azokra a kérdésekre, amelyek tulaj donképen kényszeritettek a felszólalásra. Fájdalmasan érintett Schmidt Károly ur felszólalása. (Mozgás.)Laehne Hugó: Gondoltuk! Pop Cs. István : Egyes inczidensekre hivatkozott. Ugron Zoltán : Inczidensre? Egész vármegyék? Laehne Hugó: Húszezer ember! Pop Cs. István : Vádakat emelt a románság ellen. Annál sajnosabb ez, mert a szász nép a hazai románsággal több mint hétszáz éve él együtt békességben és egyetértésben. Rossz szolgálatot tett a hazának, de rossz szolgálatot tett saját népének is, mert hiszen a háború viharai el fognak múlni . . . Laehne Hugó: Szépen olvas. Nem szabad olvasni. (Zaj.) Pop Cs. István : ... és akkor az ő különösen érdes szavai gyűlöletet fognak ébreszteni. (Mozgás.) Elismeréssel adózom Schuller Rezső t. képviselőtársamnak, aki a többi szász képviselőtársam nevében is kijelentette, hogy Schmidt Károly ur saját személyében beszélt. Igaza van Schuller Rezső urnak, hogy a történelem fog ítéletet hozni és ítéletet mondani. (Mozgás.) A ministerelnök ur, habár enyhébb formában, de lényegileg sokkal súlyosabban jónak látta megbélyegezni az erdélyi román intelligencziát (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és fenyegette az állam hatékonyabb befolyásával, intézkedéseivel, T. ház ! Legyen szabad megvilágítanom a román intelligencziának részvételét a háborúban. (Mozgás.) A román intelligenczia bőven kiveszi részét e háborúból. Mert nálunk nincsenek állami hivatalnokok, nálunk nincsenek gyárosok, nincsenek hadseregszállítók, hanem megvan az ügyvédi kar, a tanítói kar, (Mozgás.) amely oda megy, ahova a haza hivja. Eitner Zsigmond : Romániában vannak [(Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Pop Cs. István : Legyen szabad arra emlékeztetnem, hogy a brassói gimnázium négy tanára hősi halált halt. Melyik magyar gimnázium dicsekedhetik azzal, hogy négy professzora esett el a. csatatéren? (Felkiáltások : Sokkal több !) Az aradi ügyvédi kamara területén belül a románok alig teszik ki egy ötödrészét az ügyvédek összességének, ennek daczára öt ügyvéd halt el a harcztéren és csak egy magyar, mig három rokkant román ügyvéd talán örök időkre megbénítva és keresetétől is elütve él. (Mozgás.) Azt hiszem, hogy a haza érdeke, hogy kimutassam, hogy igenis mi védelmezzük és védelmezni akarjuk e hazát és nem lehet senkinek sem érdeke az ellenkezőjét, amint tette Schmidt Károly, bizonyítani, akinek szavait annak helyén szórói-szóra fogom ismertetni. A ministerelnök ur, ha igazságos akart lenni, akkor a mérlegbe kellene vetnie azt a hatszázezer embert, aki oly hősiességgel küzd a harcztéren. (Mozgás.) Aid annyi dicsőséget és becsületet szerez . (Mozgás és jelkiáltások : Nincs annyi !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Pop Cs. István: Mi joggal vártuk, hogy a ministerelnök ur ä három évi megpróbáltatás tűzkeresztségén átesett románságot elismerésben részesiti. Ugron Zoltán : Megtette! (Ugy van/ a jobboldalon. )
