Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-715

154 715. országos ülés 1917 márczius 17-én, szombaton. igazak voltak, amelyekre a zárószámadási tételeknél hivatkozott. Vagyis azt mondotta a polgármester ur: helyes számokat idézett, de jóhiszeműen tévedett. Annyiban módosította tehát közgyűlési nyilatkozatát, hogy a képviselő ur tévedései többé nem rosszhiszemű, hanem jóhiszemű tévedések. T. ház! Tessék meghinni, nagyon könnyű megtéveszteni bizonyos formális, alaki dolgokkal a közönség Ítéletét, mert hiszen a fővárosnak a kormányzása és háztartása olyan nagy apparátus, hogy benne tulajdonképen csak az igazodhatik el, ,aki azzal évtizedek óta rendesen foglalkozik. Es könnyű megtéveszteni főleg a t. képviselő urnak, akinek szónoki képessége és logikája és bizonyos dugaszhuzó eszejárása (Elénk derültség a jobboldalon.) meggabalyitja sokszor a legjobbhiszemü vizsgálódókat is. De itt nem védekezhetünk máskép, mint hogyha elemeiben tisztázzuk az egész kontroverziát. Mert mi itt a lényeg? A lényeg az, hogy a képviselő ur itt, e házban, megtámadta a főváros gazdálkodását és azt mondotta, hogy a házi kezelésben álló üzemek a befektetett tőkének még csak a kamatját sem hozzák meg. Három ilyen üzemre terjeszkedett ki főleg, amelyet a nyilatkozat is fölemiit. Az egyik volt az úgynevezett fuvartelep, a másik az élelmiszerüzem, a harmadik pedig a kenyérgyár. Eltekintve attól, hogy mind e három üzem oly természetű, hogy közegészségügyi és közélelmezési szempontokat szolgál és még ha a kamatjövedelmet sem hoznák meg a fővárosnak, akkor is szükség volna rájuk, mondom, ettől eltekintve, a képviselő, ur nem volt szerencsés az állításaiban, mert ezek az üzemek véletlenül a fővárosnak aránylag legjövedelmezőbb üzemei. Nézzük egyenként ezt a három tételt. A fuvartelepről a képviselő ur szórói-szóra azt mondta, hogy 580.000 korona befektetés mellett jövedelmezett 6309 koronát. Es diadallal tette hozzá: ugyebár, 580.000 korona befektetés mellett csak a kamatnak 34.000 koronának kellene lenni, de csak 6309 koronát jövedelmezett. Itt van a tévedés, itt van a fallaczia. A képviselő ur kiragadja a zárószámadások utolsó tételéből azt a helyes számot, amely 6309 koronát tüntet fel, de azt el méltóztatott hallgatni, hogy tulajdonképen ez tiszta nyereség, a befektetett tőke kamatain felül való nyereség. Tehát mégsem lehet, ugye, helytelen gazdálkodásnak nevezni azt, amikor egy közhasznú üzemnél a főváros kamatot tud fizetni, részben amortizál és emellett még bizonyos nyereséggel dolgozik. A második pont, amire kiterjeszkedik, az élelmiszer-üzem. Ep igy járt el a képviselő

1 ur ennél a dolognál is. Felemiitette, hogy az élelmiszerüzem . . . Polónyi Géza: Egy árva szó sem igaz abból, arait beszél! (Élénk derültség a jobboldalon.) 'Hock János: Kérem, én olvasom az ön beszédét. Polónyi Géza: Egy árva szó sem igaz! (Hosszantartó élénk derültség a jobboldalon.) Hock János : De hisz a naplóra hivatkozom! Létay Ernő: Háború van most, ne feledkezzünk el róla! Hock János: Azt mondja a t. képviselő ur, hogy az élelmiszerüzem 41.000 koronát jövedelmezett. Itt is abba a tévedésbe esett a képviselő ur, hogy a nettó nyereséget bruttó jövedelemnek állította be. De legérdekesebb a képviselő ur kritikája a kenyérgyárral szemben. Polónyi Géza: Nem érti a dolgot.. Hock János: Ezek írott dolgok. Ön mondotta. Innen olvasom, a naplóból. Nem vagyok képes a képviselő ur eszejárását követni, amely annyira rugalmas, hogy az egyik pillanatban helyes neki valami, de a másik pillanatban, amikor az ő kalkulusait zavarja, ugyanaz már hibás és téves állítás. Ezek mind nyomtatott dolgok. A kenyérgyárral szemben rossz helyre markolt a képviselő ur, mert hiszen véletlenül ez azon túljövedelmező vállalata a fővárosnak, ami tipikus példája a helyes kommunális politikának. Azt mondotta a képviselő ur — szó szerint idézem — (Olvassa): »A községi kenyérgyár 1,248.000 korona befektetés mellett jövedelmezett 20.900 koronát.« Abban is igaza volt a polgármester urnak, hogy ez az állítás is teljesen valótlan. Amikor ezt méltóztatott itt e házban felhozni, Springer képviselő ur közbe is szólt rögtön: »De amellett amortizálja magát.« A képviselő ur ezt a közbeszólást egyáltalán nem is hallgatta meg, hanem tovább ment. Már pedig ha a zárószámadásokat csak egy kis jóhiszeműséggel méltóztatott volna vizsgálni, akkor ott a kenyérgyár tiszta jövedelmének tételénél csak egy sorral kellett volna feljebb menni és akkor megtalálta volna, hogy ez a kenyérgyár a tőkéből mennyit törlesztett és amortizált. 200.000 koronás évi dotáczióval javítja a kenyérgyár a munkásoknak és a tisztviselőknek a nyugdijalapját; azonkívül az értékcsökkenési alapból fedezett beruházásokra 286.000 koronát fordít. Ezek igazolása után az a jury, az a megbízott döntnök, t. i. Wekerle melegen gratulált.a polgármester urnak, hogy a főváros üzemei pénzügyileg ilyen jól virágzanak. Itt a lényeg. A képviselő ur pedig megelégedett azzal az alaki elégtétellel, hogy a polgármester kijelentette, tévedett az állításban, számadatai azonban idézetben helyesek, ennélfogva megengedi, hogy tévedése jóhiszemű. Ha méltóztatnak a polgármester ur nyilatkozatát elolvasni, teljesen igazolva látják tételemet. De térjünk át a képviselő ur támadásának személyes oldalára. Engem semmiféle animozitás vele szemben nem vezet. Multam és állásom, meg egyéni gondolkozásom kizárnak szi-