Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-715
715. országos ülés 1917 márczins 17-én, szombaton. 155 vemből minden gyűlölködést, de nem zárják ki, hogy mikor bizonyos igazság tételében vagyok megtámadva, azt tehetségem szerint teljes erőmmel ne védelmezzem. Azért szóltam a közgyűlésen a képviselő ur ellen, mert köztudomású, liogy a főváros kormányzatát, gazdasági ügykezelését itt állandóan támadta. Kétségtelen, hogy ilyen támadások a parlamentben, a nagyközönség egy részében, sőt néhol a sajtóban is visszhangra lelnek. A t. képviselő ur mindig sötét sziliekkel dolgozott, mindig tussal kente alá, valahányszor a fővárosról a törvényhozásban megemlékezett. De ,hogy hova fejlődött e főváros 10 év alatt, hogy minő gyümölcsöző beruházásokat tett, mit jirodukált kulturális, humanitárius és szocziális téren, (Ugy van! a középen.) mennyi iskolát, mennyi kórházat épített, azt a támadások kedvéért pro minuta mindig mellőzni méltóztatott. A kép világosságát tehát az ő sötét színezése az ón szememben csak még jobban kiemeli, mert ha csak a közegészségügyi fellendülésre mutatok reá, amelyet a főváros a vízművek kibővítésével és a csatornahálózat helyes kiépítésével felmutatott, amelyek — a statisztika igazolja — a halálesetek számát 45°/o-ról 25°/o-rá csökkentették s ezzel Budapestet, amely az európai halálozási statisztikában a múltban elől járt, vezetett, a középhelyre szorította vissza, ez maga is elég e fejlődés jellemzésére. S ne feledje a t. képviselő ur, hogy tulajdonképen egy berozsdásodott fővárosi gépezetet kellett itt megindítani és mozgásba hozni. Hiszen a Bárczyrezsim előtt, 10 évvel ezelőtt — legjobban tudja a képviselő ur — napi dolgok kérődzésével foglalkozott a főváros és semmiféle alkotásra ösztönt, munkakedvet magában nem érzett. S mennyire mehetett volna a főváros ezen a téren ha a gépnél hasznos és erős munkaképességét a t. képviselő ur is rendelkezésére bocsátja! De ő ott mindig csak az ellengőzt és a dörzsféket képviselte. Ezért a közgyűlés termében határozottan kifejeztem, hogy az ő intencziója a fővárossal szemben, ugy látszik, sohasem az volt, hogy: mit használok én ezzel a fővárosnak ? hanem az volt a czélja: mit árthatok, ezzel a jelenlegi kormányzati rendszernek ? A képviselő ur a régi orvossal tartott: inkább pusztuljon el a beteg, ha az én reczeptem szerint nem akar meggyógyulni. E meggyőződésemet néhány adattal is illusztráltam, ott, amelyre a t. képviselő ur hivatkozott. Az első adat az u. n. mértókhitelesités államosításáról szóló törvényjavaslat. A főváros 10 éves történetét irta meg röviden »Budapest uj kora« czimmel dr. Szilágyi. E munka 17. lapján a következő sorok foglaltatnak: »Az országgyűlés Polónyi hatása alatt ellenséges érzületet árult el a fővárossal szemben. A mértókhitelesités államosításáról szóló törvénynyel tetemes anyagi kárt okoztak a főváros háztartásának. Polónyi jjedig 1907 január 1-én a sasok üdvözlő küldöttsége előtt kijelenti, hogy a főváros csak akkor számithat a kormány atyai gondoskodására, hogyha paríroz.« Polónyi Géza: Én semmit sem mondtam erről egy szóval sem a közgyűlésen. Hock János: Dehogy nem! Ugyanezeket a dolgokat említette fel és csodálom, hogy a képviselő ur, mikor mérlegre teszi 10 éves fővárosi kormányzat eredményét, ez ellen nem tiltakozott. Polónyi Géza: Hol tiltakozzam ? Honnan tudjam én, hogy az a mű általában megjelent. Hock János: No lássa! És engem felelőssé tesz, hogy egy újságban egy nyomdahibát nem vettem észre és Nagy Emil nevét nem javítottam ki. Polónyi Géza: Saját interviewjában ! Hock János: Igen, mert Nagy Dezsőről volt ott szó és én nem Nagy Emilről beszéltem, de ez, ugy hiszem nem csökkentette felszólalásom értékét. Polónyi Géza: Igen, de Nagy Dezső sohasem beszélt az országgyűlésen a fővárosról! Hock János: T. képviselő ur, nem az országgyűlésen volt ez. Sajnos, hogy részletekkel kell untatnom a t. képviselőházat, de fel kell frissítenem az emlékezetét. Azt állítja ugyanis a t. képviselő ur, hogy, ha volt is nála titkos értekezlet, az nem ugy folyt lo, mint ahogy ón mondottam. Hát emlékszik arra a t. kéjiviselő ur, mikor egyszer bizalmas értekezletre meghívott az ő lakására bennünket és csakugyan ott volt Ballagi képviselő ur is ? Ballagi azután adott neki egy nyilatkozatot, amelyet felolvasott a képviselő ur, hogy ő a főváros ellen nem akart paktumot kötni soha és a fővárosnak nem akart ártani soha, ő ilyenféle gyűlésen részt sem vesz. Hiszen ezt mind aláírhatjuk, azt hiszem, mindenki aláírja, a képviselő ur is aláírja, mert nem hiszem, hogy volna ember, aki nyíltan levelet adna magáról, hogy ő a főváros érdekeinek ártani akar és ilyen konventikulumokon, ilyen titkos értekezleteken vesz részt. De a képviselő ur mindig elég ügyes volt, hogyha valamely dolgot be akart adni, azt gyógyszerként kezelte és nem nyilt kanálban adagolta, hanem ostyába takargatva adogatta be. Ez az oka, hogy mikor mi Ballagival kijöttünk arról az értekezletről, akkor Ballagi képviselőtársam hozzámfordult és azt kérdezte: — Vájjon mit akart most az öreg ? (Elénk derültség.) Én pedig azt mondottam rá : — Kérem, gimplit akart fogni. (Elénk derültség.) Ez volt annak a hires értekezletnek a lefolyása, amelyre a képviselő ur hivatkozott. Polónyi Géza: Azért hivtam meg önt, hogy gimplit akartam • fogni ? Hock János : ügy van! Polónyi Géza: Jól néznek ki a gimplik! (Élénk derültség.) 20*
