Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-714

71i. országos ülés 1917 márczius 16-án, pénteken. az iparczikkeknek, de különösen a lábbelinek óriási drágulása. Az iparczikkeket feltétlenül szükséges makszimálni, mert különben a gazda rá lesz kényszerítve oly növények termelésére, melyekkel fedezni tudja az iparczikkek uzsoraárait. Sokan emiitették itt a többtermelés kérdését és a minister ur ennek alapját — nagyon helyesen •— a gazdasági népoktatásban keresi. Ehhez hozzáteszem, hogy ne hanyagoljuk el a mintagazdaságok létesítését sem. Igen üdvös volna, ha a mintagazdaságok felügyelői alkalomadtán szemléltető előadásokat tartanának a gazdáknak. A minister ur emiitette, hogy ezentúl a ministeriumbeli tisztviselők kvalifikácziójánál arra is fog nézni, hogy necsak jogi, hanem gazdasági szakképzettségük is legyen. Ez csakugyan nagyon kívánatos, mert a t. jogász uraknak be kell látni ok, hogy a jogi diploma egyedül nem ad képesítést a gazdasági kérdések helyes megítélésére. A minister ur, valamint Frey t. képviselőtársam is a többtermelésről szólván, kiemelték a trágyakezelés fontosságát. Ebben teljesen egy véleményen vagyok velük, de hozzáteszem, hogy az is baj — még nagygazdaságok is leledzenek ebben a hibában — hogy a gazdák a trágyát igen ritkán hordják ki, pedig az, ha tovább áll, értékében vészit, mennyiségében megfogyatkozik. A többtermelésről báró Kuffner Károly czikket irt az egyik újságban, amelyben felszólította a magyar gazdaközönséget, hogy alakítson a gazdák megfelelő kioktatására egyesületet és erre jelentékeny alapítványt is ajánlott fel. Dr. Pályi Ede ugyancsak ujságczikkben foglalkozott a többtermelés kérdésével ós ebben ezeket irta: Azt hallottam, ugy mondják, Magyarország termelését tiz esztendő alatt meg lehetne kétszerezni. De erre egy Napóleonnak az esze és akaratereje volna szükséges. Régi tapasztalataim alapján merem állítani, hogy akaraterőre, igenis, szükség van,' de nem kell napóleoni zsenialitás, hanem csak az, hogy az illető gazda szeresse, ápolja, gondozza földjét, figyelje meg, nem-e hibás, nem-e beteg. Ha igy jár el, akkor igenis, tud majd többet produkálni. Nemrégiben, mint egy országos bizottság kiküldöttje, alkalmam volt az országban többfelé a földek termőképességét megvizsgálni. Azt láttam, hogy a jól vezetett gazdaságokban, mint amilyen a diószegi czukorgyár gazdasága, a mélyfekvósü földek mind el vannak látva árkokkal, igen sok helyen, alagcsövezés is van. De nemcsak a mélyebb részeken láttam alagcsövezni a birtokokat, hanem magasabb fekvésű helyeken is, ahol a föld túlkötött volt. E munkálatoknak mindenütt megvolt a haszna, ugy hogy e birtokokon már megközelítették a németországi átlagterméseket. De sajnos, ilyen birtok nagyon kevés van az országban. Annál többet láttam, különösen a sikfekvésü helyeken KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxxv. KÖTET. ós völgyekben, olyat, ahol a föld elvizesedett, elposványodott, megsavanyodott. Ez azért van, mert a vizlevezetéssel nem igen foglalkoznak, mert a magyar gazdának az a természete, hogy rábízza a jó Istenre, hogy az majd elküldi a napsugarat és kiszárítja a földet. A fölclinivelésügyi minister ur azt mondja: ne várjuk az Alföldön azt az eredményt, amelyet Németországban elérhetnek, mert annak klimája túlmeleg, túlszáraz. Én pedig közel 40 évi tapasztalatomra hivatkozva mondhatom: ha az a föld jó —• pedig az Alföldön bizonyára jó •— és jól van művelve, igenis kibírja a szárazságot és igen szép termést ad akkor is, ha a márcziusi esőzések megszűntével egész júniusig nem is éri eső. Ott, ahol jelentékenyen nagy a termelés, láthatja az ember, hogy ily birtokokon mindenütt vannak mezőgazdasági gyárak is. Rajta kell tehát lennie ugy a kormánynak, mint az egyes gazdáknak, hogy a birtokokat gyárakkal lássák el. Még fontosabb a gyomirtás. A vetéseken különösen május hónapban, júniusban sokszor láthatni, hogy azok nem zöldéinek, hanem piroslanak, vagy fehér, vagy sárga, sokszor kék szint is mutatnak. Ez mind azért van, mert tele vannak gyommal és azt nem irtják kellőképen. A több termeléshez az kell, hogy a hibás földeket megjavítsuk. Legkönnyebb megjavítani a homokos földet, mert ezt csak meg kell kötni, bő trágyázással, zöldtrágyázással, a túlkötött földet meg kell lazítani, aminek két módja van. A két mód tulajdonképen karöltve jár: az egyik az, hogy erősen trágyázzunk, ami által meglazítjuk a földet, a másik, hogy alagcsövezzünk. A szikes földeket is javítják az Alföldön. Igen szép eredményt érnek el az árasztással. De jó eredményt lehet elérni, kivált ha nem túlsók a szik, a homokozással, a meszezéssel, a gipszezéssel, vagy a sziknek megfelelő növény termesztésével. Ha az a szik nem u. n. vakszik, hanem lehet benne valamit termelni, abban a luczerna megfogamzik. Ez meglazítja a földet, díszlik is benne és meg is javítja a földet. Vannak azután sovány, üres földek, amelyek javítására nincs más mód, mint az erősebb trágyázás, erősebb munka. A vizes, túlnedves földek legkönnyebben javíthatók, pedig ilyen nagyon is sok van az országban. Lehet a föld akármilyen kitűnő talajú, akármilyen jól megmunkált és erősen trágyázott, ha túlvizes, kivész belőle minden. Normális időben kb. 2 millió hold olyan földünk van, amely csak rendkívül száraz időjárásban ad biztos termést. Hacsak kissé nedvesebb az időjárás, már bizonytalan a termés, mert vagy kivész a már elvetett , vetés, vagy el sem vethetnek benne. Rétünk, legelőnk és adómentes területünk van kb. 15 millió hold. Ebből is jelentékeny rész, kb. egy ötödrész, normális viszonyok között is is