Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-714
122 714. országos ülés 1917 márczius 16-án, pénteken. alig használható a túlságos nedvesség miatt. Pedig azok a gazdatársaim, kik mélyebben fekvő vidékeken gazdálkodnak, jól tudják, hogy az ilyen helyeken a mételykór üti fel tanyáját és igy ez a baj közvetve is irtózatos kárt tesz. 1915-ben a vizes földek az akkori abnormis időjárás folytán megkétszereződtek. Hogy a túlnedves rét és legelő menynyire megszaporodott, arról sejtelmem sincs, -de bizonyosan fokozott arányban szaporodott az is. Láthattuk ezt a vidéken a rengeteg sok elhagyott és elrothadt szénából és még jobban láthattuk a fokozott mórtékben fellépett métely veszedelemből. 1916 januárjában, látva e esapásszerü, vizboritotta területet mindenfelé az országban, mivel itt a házban nem volt alkalmam ezt szóvá tenni, előterjesztést intéztem a ministerelnök úrhoz és a földmivelésügyi ministeriumhoz, illetve, mivel Bartóky államtitkár urat személyesen ismerem, őhozzá. Felhívtam figyelmüket a rendkívül elszaporodott bel- és talajvizekre és e bajok orvoslásának szükségére. Előterjesztésemre két udvarias levél volt a válasz, de a vizlevezetés dolgában tudtommal ne*m törtónt semmi. Hogy nem ok nélkül hívtam fel figyelmüket, azt szomorúan bizonyította az 1916-iki rendkívül rossz termés. Nem mondom, hogy ezt tisztán a vizes területek túlságos volta okozta, de bizonyára nagyon hozzájárult ahhoz az óriási nagy csalódáshoz, amely a gazdasági tudósítások után az országot érte, mert igen sok területet nem vettek kellőleg figyelembe. Mint bevetett területet vettek fel olyat, amely nem volt bevethető és nem számították le azt az óriási területet, ahol a vetés a túlnedvesség folytán kiveszett.. Minthogy a vizes területek ebben az esztendőben körülbelül épen olyan nagy, ha nem nagyobb területet foglalnak el, mint a múlt esztendőben, és még nem késő, felhívom a kormány figyelmét, hogy tegyen valamit a víz levezetésére és a szépen kikelt és szépen fejlődő őszi vetés megmentésére, mert ha kellő időben nem segítenek, valóságos gazdasági csapás, katasztrófa fenyeget bennünket. Tudom, hogy már a múlt évben nehéz volt a vizlevezetés keresztülvitele. A mai viszonyok között, midőn a munkaerő megfogyatkozott és a nehéz élelmezési viszonyok folytán a hadifoglyokat is nagyon bajos alkalmazni, még nehezebb ezt keresztülvinni, mégis mivel országos érdekű és rendkívüli fontos dologról van szó, azt a véleményemet merem nyilvánítani, hogy tegyünk félre mindent; arra helyezzük a súlyt, hogy földjeinket megszabadítsuk a túlságos nedvességtől és ezáltal biztosítsuk termésünket. Különben is két gazdaságban láttam a múlt évben, hogy az árkolást nemcsak férfiak, hanem nők is végezhetik. E két gazdaságban felvidéki, barsmegyei tót munkásnők árkoltak, persze nem olyan eredménynyel, mint a szegedi kubikusok, de munkájuknak volt eredménye. Amennyire a magyar nőket, különösen a magyar kisgazdák feleségeit, leányait ismerem, tudom, hogy ha megértetjük vele a vizlevezetés, óriási előnyét és ennek kötelező voltát, — mert a kötelezővé kimondást vélem jónak — akkor bizonyosan szorgalmasan dolgoznak és majdnem ugyanolyan eredményt fognak elérni; azon lesznek, hogy a rájuk eső földről a vizet levezessék, megcsinálják az árkot akárcsak a férfiak. Ha az a magyar munkásnő, amint nem egy esetben láttam, tud kaszálni, kévét kötni, szekeret rakni, tud még zsákolni is, lovat, ökröt hajtani, akkor bizonyára azt a pár kvadrátöl hosszúságú árkot is kiárkolja. Egy felügyeletem alatt álló gazdaságban láttam a vizlevezetés óriási előnyét. Az 1914/l5-iki tél tudvalévőleg korántsem volt oly nedves, mint az 1915/16-iki. Abban a gazdaságban ezer holdnyi szántóföld van és 1915-ben semmi sem törtónt a víz levezetésére, minélfogva száz holdnál több föld maradt vetetlen, mig 1916 telén és főleg tavaszán az a gazdaság teljes erővel hozzálátván az árkok kitisztogatásához, részben uj árkok létesítéséhez, ennek eredményeképen három hold kivételével minden földet el lehetett vetni. Bizonyára igy van ez átlagban más gazdaságokban is; csak akarni kell és lelkiismeretesen hozzálátni és erős hitem szerint ma is óriási eredményeket érhetünk el. A munkálatok keresztülvitelének nagy akadálya van. Ugyanis az 1885 : XXITI. t.-czikk, a vizjogi törvények megalkotásakor rendkívül száraz idők jártak és ez a körülmény megérzik a törvények tartalmán is. A vizjogi törvények folytán vizet levezetni minden hatósági engedelem nélkül rendesen csak ott lehet, ahol a térképbe be van rajzolva a vízlevezető árok, vagy pedig az telekkönyvezve van. Most pedig oly helyeken is áll víz, ahol az öreg gazdák emlékezete szerint sem állott víz sohasem. Az ily helyekre nézve ez a vizjogi törvény, természetesen még nem alkalmaztathatott. Én az ilyen helyekre vonatkozólag a vizjogi törvényt ideiglenesen felfüggeszteném. A vizes föld épen olyan ellensége a termelésnek, mint a külellenség a hazának. Emez ellen harczolunk, vért ós életet áldozunk, hogy országunkba be ne juthasson, mig a másik ellenséget, a'vizet földjeinken megtűrjük és ennek következmónyeképen termésünk évről-évre ahelyett hogy emelkednék, szinte kétségbeejtő nívóra száll alá. Lehetne azt a propozicziót tenni, hogy a víz levezetése közigazgatási utón végeztessék el, de mire az alispán, a kultúrmérnök eljő, abba hónapok telnek, nemcsak a mai viszonyok között, hanem máskor is, a mai körülmények között pedig, midőn az alispánoknak, mérnököknek elfoglaltsága rendkívül nagy és a mérnökök száma is nagyon megfogyott, mire kiszállnának és megállapítanák, hogy mely irányban lehet a vizet leereszteni, nemcsak a vetés ideje múlnék el, de
