Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-714

120 714. országos ülés 1917 folyamatban van. De attól lehet tartani, hogy mire ez a folyamat a végére ér, akkor nem lesz már rá szükség, mert vége lesz a háborúnak is. Erre való tekintettel, ismételve sürgősen hangoztatom és kívánom, hogy a kormány az ipari termékek makszimálását ne halaszsza tovább. (Helyeslés bal felől.) Az őstermelés határairól annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy amint a múltkor is felszólalásomban emiitettem, ma a mai viszonyok között különösen a búza és rozs termelése a gazdára nézve valóságos áldozat. Igaz, hogy ezt az áldozatot meghozni minden gazdának hazafias kötelessége, mert azon fordul meg jelenünk és jövőnk, hogy tudunk-e a hadsereg és az ország népe számára elegendő kenyérmagvat termelni. De tudjuk, hogy akadnak bizony itt is elegen, akik többre tartják zsebük hasznát, mint a hazafias kötelességet. Van azután eset, hogy a gazda egyenesen kényszerítve van inkább abraktakarmányt, mint kenyérmagvat termelni, pl. ha nagyobb állatállománya van. A mai viszonyok között takarmányszurrogátumot vagy egyáltalán nem, vagy igen nehezen kap, ugy hogy ez állatállományának tizedrészére is alig elég. Ezért, ha állatálT"gondozni akarja, kénytelen maga termelni az abraktakarmányt, még hozzá olyant, amit nem rekvirálnak el: bükkönyt, sólyababot stb., hogy ezzel tartsa fenn állatjait. Hogy a kenyérmagvak termelésének hátrányairól egy kis képet mutassak be, előadom pár szóval egy gazdaság jövedelmezőségének képét. Tudjuk, hogy a búzatermelés a legutóbb gyenge volt. A rozstermést sem lehet másnak, mint kritikán alulinak mondani. Ha ezzel szemben az illető gazda árpát termel ós azt eteti fel állatjával, számitásom szerint két és félszeres jövedelijjiet tudott volna produkálni. Ha tengerit termel és eladja piaczi árban, másfélszer annyi jövedelmet ér el. Ha ugyanazt állatjaival eteti fel, hétszer annyi jövedelme van, mintha búzát termelt volna. A burgonyának mai makszimális ára mellett négy és félszer annyi jövedelmet kajjott volna, mint a búzából. így van a czirokkal is, amelynek, mint tudjuk, 400—450 korona ára van métermázsánkint. A czukorrépa kétszer annyi jövedelmet adott, mint a búza; a takarmányrépa pedig, melynek métermázsája 9—10— 13 K, ötszörös, hatszoros, sőt tízszeres jövedelmet adott. A luczerna, lóhere háromszor annyi jövedelmet ért el. Egyéb takarmányok a mai 30—40 koronás árak mellett kétannyi jövedelmet adtak volna. JSÍávay Lajos igen t. képviselő ur emiitette igen érdekes beszédében, hogy a kenyérmagvak árait ne emeljük, mert annak kárát milliók vallják; milliók megélhetési viszonyait tesszük ezáltal nehezebbé. Elfogadnám ezt a tételt, ha lehetséges volna minden ipari terméknek, amelyre a gazdaságban szükség van, ugyanolyan alapon makszimális árát megállapítani, tehát 60, 70 "czius 16-án, pénteken. százalékos áremelkedést a régi viszonyokhoz képest. De ha ez nem lehetséges, — pedig azt hiszem, ma ez kizárt dolog -— akkor, különösen tekintettel Erey János t. képviselőtársamnak a valutára vonatkozólag előadott érdekes érvelésére, igenis azt tartom, hogy mindannak, amit mi produkálunk, árát is már országos érdekből, valutánk emelése érdekéből feltétlenül emelnünk kell. El lehet azért kerülni, hogy ennek árát a szegényebb néposztály fizesse meg. Ugyebár, a Hadi Terménynek 50 fillér jár az eladótól és 2 korona 50 fillér a malmoktól. Már ezzel is sokat lehetne szanálni. Ott vannak azután a malmok. Egy gazdatársamtól tudom, akinek malma van, hogy porzásra 4 százalékot számítanak, — Gáli G-aszton mondta el a gazdagyülésen — holott fél százaléknál nem több a porzás. Minek tehát akkor a 4 százalék a porzásra? Kerületemben van egy kisgazda, aki a háború előtt a tönk szélén állt, de malma van és ma már kifizette összes adósságait, pénze van ós birtokot keres. A kenyérmagvak biztosítását részben kényszer utján vélem elérhetőnek, mert a gazdákat r mindenre lehet kényszeríteni s az állam fentartása szempontjából szükséges is, hogy kenyérmagvat legalább oly mennyiségben termeljünk, mint amennyi 1916 őszén elvettetett. De ez a kényszer mégsem vezet olyan eredményhez, mint hogyha talán prémiumot adunk a kenyérmagtermelő gazdáknak. Ez pedig abban állhatna, hogy elsősorban őket juttassuk takarmányszurrogátumokhoz. Mivel a kenyérmagtermelő gazdák egyúttal állattartók is, ez már némi biztatást jelentene, hogy a kenyérmagtermelést no hagyják félbe, sőt a mai viszonyok közt szükséges mennyiséget még kötelezettségükön túl is kitermeljék. Bosnyák Géza t. képviselőtársam beszéde alkalmával a ministerelnök ur közbeszólásképen az őszi vetésnél azt mondotta, hogy több van vetve, mint rendesen. En megengedem és a ministerelnök ur bizonyára a jelentések alapján beszél, hogy sokkal több van vetve, mint 1915-ben volt, amikor, mint tudjuk, csak 40—50%-át vetettük el a rendes őszi gabonának. Csakhogy most igen sok gazda el van kedvetlenedve, el van keseredve az örökös szekatúrák miatt. Látja ós tudja, ha csak egy kissé is a czeruzát kezébe veszi, ha búzát, rozsot termel, sokkal kevesebb jövedelme van, mint ha állattenyésztéssel foglalkoznék. A kenyérmagvak termelésénél még az is több jövedelmet biztositana, ha földjeit legeltetésre használná. Erre való tekintettel nagyon ajánlom a minister urnak, hogy részesítse előnyben a takarmányszurrogátumoknál a kenyérmagtermelő gazdákat, de nemcsak a korpa, malomkonkoly és bükköny és egyéb ilyen szurrogátumnál, hanem az olaj- és szeszgyárak mellékterményeinél is. Súlyosan nehezedik, a kisgazdára