Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-714

714] országos ülés 1917 m hanem keressen módot és alkalmat, — amit bőven talál — hogy mikép szerezheti meg a tisztviselők fizetésének javítására szükséges milliókat. Ez a szeszmonopólium. Mivel Mezőssy t. képviselőtársam bővebben kifejtette ezt az ügyet, erre csak egy megjegyzésem van. A szeszgyárak óriási jövedelméről én is tudok egy példát mondani. Tudomásom van ugyanis egy középbirtokról, amelyért, mivel 600 hektoliteres kontingensü szeszgyár van rajta, óriási összeget Ígértek arra az esetre, ha az a kontingens kitermeléséhez egy évre szükséges anyagot elő tudja állitani. Sajnos, az illető nem tudta előállítani. Mikor azután emiatt az üzletből nem lett semmi, a vevő megmondta neki : uram, ha te ezt oda tudtad volna nekem adni, én háromnégy hónapi téli főzésből meg tudtam volna szerezni az egész birtoknak árát, mivel a szeszgyárat összekötöttem volna rumgyárral. Ez mutatja, milyen mesés jövedelmekre tettek szert most a szeszgyárosok, különösen azok, akik némi üzleti ügyeskedés folytán még rumgyárra is tettek szert. Mezőssy t. képviselőtársam emiitette még a tétényi bizományi hizlaldát. Erre nézve nekem, mint gazdának csak az a megjegyzésem van, hogy rendkívül csodálkozom azon, hogy a mai körülmények között, mikor a föld termőereje a hiányos munkáltatás folytán nagyon meggyengült, akad olyan gazda, aki elviszi birtokáról az állatot és azt más helyen hizlalja, minek következtében elveszíti a trágyát, amely egy birtok fentartására különösen a mai körülmények között nagyon fontos. Ezek után áttérek a ministcrelnöki jelentésben még benn nem lévő, majd csak a VII. ministerelnöki jelentésbe belekerülő februári rckvirálási rendeletre. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A gazdákat ért ujabb sérelem késztet, hogy ezt előhozzam. Sérelmes ugyanis a rendkívül alacsony mennyiségű vetőmag. Ha eszerint vetnek a gazdák, akkor elvetnek csekély tavaszi búzát, árpát, zabot, de azután aratni fognak legtöbbnyire majd aszatot, fehér, sárga repczét és mindenféle gyomot. Meg van állajaitva 65 kiló árpa, 70 kiló tavaszi búza ; a zabról nem szólok, még az szenvedhető, de különösen nevetségesen csekély a kölesre megállapított 7 kiló. Azt hiszem, legtöbbnyire minden gazdatársam nem lesz engedelmes jó gyermek és nem veti el azt a meghatározott mennyiséget, hanem majd az elvetendő földterületet fogja leapasztani és elveti a megszokott mennyiséget. A következmény tehát az lesz, hogy jelentékeny föld vetetlen marad. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ennek a rekvirálási rendeletnek van még egy más óriási hátránya, az, hogy baromfira egyáltalában nem hagy semmi mást, mint egy csekély ocsút. Aki baromfineveléssel foglalkozik, tudja, hogy az ocsu a csirkék felnevelésére kell, de nagy baromfit vele eltartani nem lehet. Különösen sérelmes ez a szegény osztályra, értem elsősorban a keresztényeket, mert .ez a rekvirálási árczius 16-án, pénteken. 119 rendelet az ortodoksz izraelitáknak még kegyesen meghagy minden liba számára 6 kilót, de arra a keresztényre nem gondol, akinek nincs 4—500 korona tőkéje, amelyet sertéshizlalásra fektethetne be és ezáltal elesik attól, hogy valami zsirja legyen. Ezek rendkívül el vannak keseredve, mert nem látják be, hogy az ortodoksz-zsidóknál vallási tilalom van arra, hogy sertést hizlaljanak ; nekik nagyon fájdalmas az ő tiltó akadályuk a szegénység, hogy nincs annyi tehetségük, hogy egy sertést hizlaljanak. Egy pár tyúkjuk van, a libákat kiskorukban összeszedik, felnevelik konyhahulladékkal, füvei, rendes körülmények között, hogy tömjék. és eladják és az árán vesznek saját szükségletükre disznózsírt. Erre való tekintettel a földmivelésügyi minister úrhoz fordulok, hogy ha mást már nem lehet, t

de nézze a városok érdekét, ahol a tojás horribilis drága ós hogy ha a falusiak nem tarthatnak baromfit, akkor a városiak a tojáshoz nem juthatnak, már pedig éneikül főzni egyáltalában nem lehet. Erre való tekintettel igen kérem a földmivelésügyi minister urat, ha csak lehetséges segítsen ezen a nagy bajon, mert a városi háztartásokat valóságos csapással. fenyegeti a jövő. (Igaz! Ugy van! balfelől.) A földmivelésügyi minister úrhoz fordulok. Ez már helyi dolog, de azt hiszem, érinti az ország jó részét. A földmivelésügyi minister ur legutóbbi interpelláczióm alkalmával megígérte, hogy a burgonya-rekvirálás következében beállott csapásszerü burgonyahiányon segíteni fog. Ki is küldött a vármegyémbe egy ministeri biztost, de ez a vidékre egyáltalában nem jött. A burgonyát amint elindították, ugy viszik el attól, aki csekély pár kilót szerzett a saját használatára. Elviszik a gazdaembertől a vetőmagot is. Ma olvastam, hogy felhívás ^an arra, hogy jelentkezzenek azok a gazdák, akiknek burgonyára van szükségük, azok kaphatnak burgonya-vetőmagvat. Sokkal jobb volna, hogyha helybenhagynák azt, mert hogyha vidékről kapják, igen sok esetben, mire megérkezik a vetőmag-burgonya, akkor már régen a burgonyatöltéssel is végeztek. A minister úrtól kérem még azt is, hogy a helyi hatóságnak engedje meg, hogy a közvetlen tudomására jutott nagy bajokon segíthessen a maga körében; ne kelljen neki mindjárt a felettes hatóságához fordulnia. Addig segítsen, mig a bajokon segithet és a bekövetkezhető hátrányoknak útját állhatja, (Helyeslés balfelől.) Meg kell még emlékeznem az őstermelés határárairól és azoknak a kenyérmagvak termesztésére való viszonyáról. Amint általánosan tudjuk, minden téren, minden alkalommal, ahol több ember együtt van, folyton azt hangoztatják, — kivéve természetesen az

! iparosokat — hogy az ipari terményeket meg kell rendszabályozni, uzsoraáraikat le kell szállítani a rendes nivóra. Ez, amint hallottuk a minister uraktól,