Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-714

118 7li. országos ülés 1917 márczius 16-án, pénteken. foglaltatik ez a passzus, hogy ebben az időben ne hozzunk a ház elé ilyen személyes kérdéseket. Azonban mégis módjában állott volna a minister urnak engem felszólitani, sőt nemcsak módjában állott volna, hanem kötelessége is lett volna azt mondani : miután az én főispánom ellen vádat emelt a képviselő ur, ne hozzuk a nyilvánosság elé a dolgot a mai időkben, hanem hajlandó vagyok nyilvánosság nélkül ugyan, hivatalosan eljárni ellene. Ezt a minister ur nem volt szíves megtenni. Én honoráltam a minister urnak ezt a kérelmét, mert láttam, hogy nagy súlyt fektet erre, épen azért nem akartam több lépést tenni ebben a dologban. Több mondanivalóm ez ügyijén most nincs. (Élénk helyeslés balfelél.) Elnök : Következik a napirend tárgyalása : a ministerelnöki jelentés (írom. 1324, 1349) fölötti vita folytatása. Ki a következő szónok ? Hoványi Géza jegyző: Csemez István ! (Halljuk >, Halljuk!) Csemez István : T. képviselőház ! A kivételes háborús intézkedésekről beterjesztett hatodik ministeri jelentés fölött megindult vitában előttem szóló igen t. képviselőtársaim nagy tudással, tanulmánynyal foglalkoztak általánosan — azt lehet mondani —• az összes kérdésekkel. -Egyre azonban, ha nem csalódom, nem terjeszkedtek ki. (Halljuk/ Halljuk/ baljelől.) Ez a hadikölcsönjegyzéseknek veszedelme, ha arra — ne adj Isten — még rászorulunk. Oka ennek a következő : A múltban a vidéki bankok beváltották a hadikölesön-szelvényeket, beküldték a fővárosi bankoknak és ezek az államtól kapott provízióból a vidéld bankokat is részeltették. Ujabban azonban, múlt év deczember havában a budapesti nagybankok elhatározták, hogy ebből a provízióból jövőben a vidéki intézeteket nem részesitik. Mi következik ebből? Az, hogy a vidéki intézetek egészen természetesen nem fogják beváltani a szelvényeket, mivel erre költségük van, a budapesti bankok még a postaköltséget sem téritik meg, tehát ez is reájuk há rámolna, így azután különösen a kisember, de egyáltalában minden hadikölcsönkötvény-tulajdonos a szelvényekkel kénytelen bemenni a vidéki városok központjába, az adóhivatalba. Itt azután csak hosszas kínlódás, keserves ácsorgás után juthat pénzéhez. De amig bele nem tanul, előfordul az is — és mindjárt kezdetben igy is történik — hogy az adóhivatalban visszautasítják az illetőket azzal, hogy egy rendszeresen összeállított jegyzéket vigyenek be szelvényeikről. Mivel a vidéken, amint méltóztatnak tudni, már igen sok hadíkölcsön — ami, megjegyzem, örvendetes dolog — a kisemberek kezében van, ezek ezt a jegyzéket összeállítani nem tudják, ugy hogy el kell menniök valakihez, aki ezt nekik pénzért megcsinálja. Ez a hosszas utánjárás azután elkedvetlenedést szül, aminek következése az lesz, hogy azok, akiket nagy örömmel láttunk az állami papírok jegyzésénél, kedvüket vesztik, és a jövőben nem fognak hadikölcsönöket jegyezni. ' (ügy van ! baljelől.) Kívánatos volna tehát, hogy a budapesti bankoknak ez az eljárása, ez a — talán nem lesz erős kifejezés, ha azt mondom — kapzsisága, ne maradjon ennyiben. Tisztelettel fordulok tehát a pénzügyminister úrhoz — sajnálom, hogy nincs itt — és arra kérem, világosítsa fel a bankokat arról, mily kárára van az országnak cselekedetük és utasítsa őket, hogy adják meg a vidéki intézeteknek a provízióból való részesedést. Mivel számítottam arra, hogy á pénzügyminister úrhoz alig lesz szerencsém és igénytelen felszólalásom — ha annak némi nyoma nem marad — elhangzik a pusztában és ezen az állapoton nem fognak segíteni, egy határozati javaslatot adok be erre vonatkozólag. (Helyeslés baljelől.) Ezt talán majd figyelemben fogja részesíteni a jjénzügyminister ur. (Helyeslés baljelől. Olvassa). »Határozati javaslat. A budapesti nagybankok 1916 deczember havában hozott azon határozatát, mely szerint az eddigi gyakorlattól eltérőleg, jövőben a vidéki pénzintézeteket nem részesitik az állami ezimletek beváltásáért nekik járó provizióból, a képviselőház, mivel ezáltal a hadikölcsönszelvények beváltása a vidéki kötvénytulajdonosokra nézve meg lesz nehezítve és ezáltal az esetleges uj hadikölcsönjegyzések sikere károsan befolyásoltatik, nem helyeselheti. Utasítja, a képviselőház a kormányt, hasson oda a budapesti nagybankoknál, hogy 1916 deczember havában holott határozatukat hatályon kívül helyezve, az állami ezimletek beváltásánál a régi gyakorlat szerint járjanak el és a vidéki pénzintézeteket továbbra is részeltessék a nekik járó provizióból.« Ezek után engedjék meg, hogy előttem, szólott Mezőssy Béla igen t. képviselőtársam beszédére pár szóval reflektáljak. (Halljuk! Halljuk! baljelől) Elsősorban az, amit a tisztviselők fizetésének javítására mondott, oly nagy igazság, oly megczáfolhatatlan tény, hogy ahhoz az utolsó szóig minden tekintetben hozzájárulok ; de azt hiszem, hozzájárul a ház minden tagja. Ehhez még csak azt teszem hozzá, hogy a pénzügyminister ur azt Ígérte a szegény tisztviselőknek, hogy majd a háború után fogja rendezni fizetéseiket. Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Ha kibírják addig ! Csemez István : Bizony, ha kibírják addig ! De ez, mivel a háború után a drágaság, remélhetőleg, némileg enyhülni fog, körülbelül eső után köpenyeg lesz. Igaz, hogy jól fog esni nekik akkor is, de az, akinek.nines magánvagyona, vagy bármi más segítsége, ha a háború befejezése utánig kell erre várnia, nagyon megunja a várakozást, de még inkább a koplalást. Mezőssy t. képviselőtársam ezzel kapcsolatban megemlítette és jelentősen aláhúzta, hogy a kormány ne a tisztviselőkön takarékoskodjék,