Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-714

márczius 16-án, pénteken. 117 714. országos ülés 1917 Elnök: Ha a ház megengedi, hogy személyes támadás visszautasítása ozimén szóljon, (Felkiáltások : Megengedjük !) tessék ! Gedeon Aladár: T. képviselőház ! Mindenekelőtt legyen szabad a belügyminister urnak épen a legutolsó szavaira legelőször válaszolni. (Félkiáltások jobbfelől: Ez személyes kérdés ?) Nagyon jól tudom, hogy közigazgatási tisztviselőink agyon vannak terhelve munkával, de a főispánok hatásköre és működési köre a legnagyobb mértékben épen a felmentések dolgában van igénybe véve. Ezzel pedig nincs könnyitve a tisztviselőn. Épen annak a tizezer aktának, amelyeket a t. belügyministeT ur felemiitett, oroszlánrészét a felmentések aktái képezik. (Felkiáltások balfelöl: Ez a visszaélés a liatalommal! Zaj.) Kezdődnek ezek az ügyek —• méltóztatnak nagyon jól tudni — a jegyzőnél, onnan jutnak a f őszolga biróhoz, majd az alispáni hivatalhoz és igy kerülnek a főispánhoz. Már most, engedelmet, kérek, de a főispánnak, aki katonai dolgokkal abszolúte nem foglalkozik békeidőben, (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) akinek ebben gyakorlata jog- és hatáskörénél fogva eddig abszolúte nem volt, (Ugy van ! balfelől.) illetőleg kimerült abban, hogy a kivételes nősülési engedélyeket •— rendszerint ezek a közigazgatási bizottsághoz tartoznak •— sürgős esetekben ülésen kivül intézte el és hogy ha jól tudom, a felülvizsgálatnál a főispán elnökölt, ilyen ügyekkel való foglalkoztatása éjjen nem könnyit a közigazgatási hatóságok működésén, mert hiszen ezek épen ugy foglalkoznak ezzel a munkával, mint a főispán. Fentartom és állítom ma is, — és ebben, azt hiszem, egy véleményen vannak velen ezen az oldalon ülő t. képviselőtársaim — bogy ezt nem tartom helyesnek, nem tartom a törvényeknek megfelelőnek. (Elénk helyeslés balfelől.) A főispán elsősorban pártember és akármilyen elfogulatlan akar is lenni, a legjobb esetben is nagyon, de nagyon nehéz neki a pártszempontot kikapcsolni ebből az eljárásból. Elismerjük, bogy túl vannak terhelve közigazgatási hatóságaink; de ennek orvoslására sokkal egyszerűbb volna azoknak segéderőket adni, akik eddig végezték ezeket a dolgokat, akik ismerik az embereknek egyéni viszonyait, — nemcsak és főleg politikai viszonyait — hogy ezek az urak járnának el továbbra is e katonai ügyekben kizárólag. (Félkiáltások jobbfelől: Ez nem személyi kérdés !) Szmrecsányi György: Levelemre még mindig nem kaptam választ a ministcrelnök úrtól. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Gedeon Aladár: Legyen szabad most még kiterjeszkednem a ministerelnök urnak interpellácziómra adott azon válaszára, amelyben ő a közérdeknek egy egészen uj és» igazán veszélyes kritériumát állítja fel. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a felszólalás jogczimének keretében maradni. Gedeon Aladár: Csak egy pillanatra akarok erre kitérni. Nevezetesen a ministerelnök ur által helyeselt közérdekű visszaélésekre vonatkozólag csak annyit akarok megjegyezni, hogy igenis, módomban áll, hangsúlyozom, ezt most is, bizonyítani, hogy itt nem közérdekből járt el Gömörmegye főispánja. Visszaéléseket elkövetett ugyan, de nem közérdekből. . . (Félkiáltások jobbfelől: Nem arról van most szó! Zaj.) bizonyítani kívánom és tudom, hogy, igenis, anyagilag volt érdekelve és az igazságügyminister úrhoz fordulok, tudomására adván itt, ennyi tanú előtt, a hivatalos hatalommal való ezt a visszaélést. (Ugy van! balfelől.) Ugy tudom, hogy ez hivatalból üldözendő ; méltóztassék eljárni benne ! (Ugy van! Ugy van ! balfelől.) Ha itt enyhítő körülményeket van valakinek joga figyelembe venni, ez csak a bíróság lehet. Mi törvényhozó hatalom vagyunk ; a törvényeket alkalmazni, az esetleges enyhítő körülményeket figyelembe venni a bíróság jogkörébe tartozik. (Ugy van! balfelől.) Nagyon köszönöm a t. háznak, hogy ebben az ügyben méltóztatott még figyelmével megajándékozni. Már most legyen szabad válaszolnom a belügyminister urnak a konkrét esetre vonatkozó szives szavaira. Itt tévedés forog fenn. Őrgróf Pallavicini György t. barátom és én felemlítettük a kassai és a miskolczi — gondolom, megfigyelő — kórházakban tapasztalt bizonyos panaszokat és hibákat. Ezenfelül felhoztuk mindaketten, de különösen én hangsúlyoztam, hogy az egyik — nem a kassai — főispán ellen bizonyítani tudok és óhajtok olyan dolgokot, amelyek lehetetlenné teszik, hogy ő a főispáni székben tovább működjék. A minister ur csakis a kórházakra nézve volt hajlandó elrendelni a vizsgálatot. Hozzánk egy közegészségügyi embert, egy doktort, egy orvost küldött. Mi nem tudtuk ezt. Mi tudtuk, hogy hozzánk jön Hajós Béla ministeri tanácsos. Mi azt hittük, — nem ismervén ezeket az urakat — hogy ez a belügyministeriurnból kiküldött ur, akt majd a vizsgálatot le fogja folytatni a mi kívánságunk szerint. Később, amikor megtudtuk, hogy ez egy orvosdoktor, aki egyedül közegészségügyi szempontból fogja és hajlandó megvizsgálni az ügyet, aki csak erre nézve kapta meg az utasítást, közösen elhatároztuk, hogy e vizsgálatba, amely nem a mi kívánságunk szerint rendeltetett el, nem abban a mederben, amelyben mi kértük, nem fogunk befolyni, hogy ebben nem veszünk részt. Anii már most a levelem megmutatását illeti, én abszolúte nem kifogásoltam és ma sem kifogásolom ezt, mert hiszen senki sem akar itt közülünk titokban tartani oly dolgokat, amelyekkel éjjen nyíltan akartunk fellépni. Hogy akkor az interpellácziót nem mondtam el, ez épen azért történt, — nem emlékszem már pontosan az időre, de ugyanakkor történtek nagyobb kellemetlen ese-. menyek a hareztereken, ha jól emlékszem, akkor következett be Olaszországnak a beavatkozása — mert honorálni akartam a minister urnak azt a kérését, amelyet valószínűleg levelében legfontosabbnak tartott, mert hiszen levelének legelején