Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-714
116 714. országos ülés 1917 márczius 16-án, pénteken. adatai vannak, melyekkel bizonyítani tudja, hogy az illető főispán nem méltó a főispáni állásra. Ezekre az adatokra vonatkozólag azonban szószerint idézem a levelét : »Megjegyzem, hogy tanúimat és konkrét adataimat csak a kontradiktóriusan vezetett vizsgálat folyamán vagyok hajlandó megnevezni, illetve felsorolni. Amennyiben nagyméltóságod az ily vizsgálatot elrendelni nem hajlandó, interpelláczió alakjában a képviselőház elé hozom az ügyet.« Nem voltam akkor, nem vagyok most és nem leszek sohasem hajlandó arra, hogy konkrét vádak nélkül vizsgálatot indítsak, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) ugy hogy majd csak a vizsgálat folyamán adjak alkalmat arra, hogy vádakat hozhassanak elő. Ez lehet a képviselő ur felfogása szerint helyes, ha, majd — ugy amint jelezte — idekerül a belügyministeri székbe, méltóztassék eszerint eljárni. En, ki becsülettel végigszolgáltam a köztisztviselői pályát, tudom azt, mennyi és mily igazságtalan megtámadásoknak van a tisztviselő kitéve és sohasem leszek hajlandó arra, hogy pusztán általánosan kifejezett vádak ala]> ján vizsgálatot indítsak (Élénk helyeslés a jobboldalon.) csak azért, hogy alkalmat adjak arra, hogy e vizsgálat rendjén hozassanak fel a vádak. Pál Alfréd : Vadászati sport! Sándor János beliigyminister: Azt sem fogadhatom el érvül, hogy megmutattam a levelet és közöltem volna a főispánnal az adatokat, amelyeket nekem bejelentett volna. Igenis, megmutattam a levelet, — ezt valószínűnek tartom, ámbár erről feljegyzésem nincs, — közöltem volna a panaszt. és az adatokat is, mert én azt tartom, hogyha valakivel szemben vádakkal léj)ünk fel, az első az, hogy módot és alkalmat nyújtsunk az illetőnek, hogy magát igazolhassa. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Magasállásu köztisztviselővel szemben ezt kötelességemnek tartom mindig. Nehogy ugy tűnjék fel a dolog, mintha én egyszerűen megtagadtam volna ezt a vizsgálatot és elzártam volna attól, hogy ő ezt az ügyet más alakban előhozhassa, méltóztassék megengedni, hogy felolvassam erxe vonatkozólag hozzáintézett levelemet. Ma is csak ilyértelmü levelet intéznék hozzá (olvassa): »Beeses leveledre válaszolva, van szerencsém tudatni, hogy ugy, amint ezt személyes megbeszélésünk alkalmával is mondottam, helyesebbnek tartom, ha a jelenlegi válságos időkben fenforgó nagy kérdések mellett mégis csak kisebb jelentőségű személyes ügyek tárgyalása most nem hozatik interpelláczió alakjában a képviselőház elébe. E nézetemnek megfelelően veszem tehát tudomásul azt a kijelentésedet, hogy ama vádakat, melyekkel Miskolcz város főispánjának működése ellen fellépni akarsz, ezúttal nem kívánod interpelláczió alakjában előhozni. Az ellen azonban, hogy, amint írod, emellett magadnak minden irányban szabad kezet kívánsz fentartani. kifogásom annál kevésbbé van, mert — s ezt külön is hangsúlyozni kívánom -— az interpelláczió időszerütlenségére vonatkozó nézetnyilvánitással egyáltalában nem kívántam és nem kívánom útját vágni ft annak, hogyha — mint általánosságban jelezni méltóztattál — vannak konkrét vádjaid és bizonyítékaid, azokat bármikor és bármely alakban előhozhassad. Ami az esetleg beadandó panasz, feljelentés vagy interpelláczió elintézési módját illeti, arra vonatkozólag mindaddig, mig annak tartalmát és konkrét adatait nem ismerem, természetesen semmi irányban sem tehetek más előzetes nyilatkozatot, mint azt, hogyha tényleg forog fenn valamely visszaélés, azt leplezni vagy eltűrni semmi esetre sem vagyok hajlandó.* (Helyeslés a jobboldalon.) Ezzel hivatali és emberi, kötelességemnek eleget tettem s ezért ma is felemelt fővel vállalom a felelősséget. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy a tényállás ezen okmányok alapján és a történtek előadásából a t. ház is meggyőződhetik arról, hogy a képviselő ur nem egészen jól emlékezett az ügyre, amikor itt abban az alakban hozta elő, hogy feltétlenül megtagadtam a vizsgálatot, valamint arról, hogy az eljárásom nem volt olyan, amelyért a felelősséget ne vállalhatnám. Végezetül méltóztassék megengedni, hogy felemeljem a szavamat az ellen, hogy ugy az interpelláló képviselő ur, mint a túloldalról többen is ismételten támadták a kormányt azért, hogy a mostani nagy és nehéz időkben fokozottabb mértékben vette igénybe a közigazgatási teendők végzésénél a főispánok működését. Igen, igénybe vettük, mert szükségünk van rá. Hiszen minden közigazgatási tisztviselő igazán a végkimerülésig dolgozik. (Ugy van ! jobbjelől.) Ha ekkor igénybe veszszük olyan tisztviselők működését, akik kimagasló köz- és társadalmi életi vezető szerepüknél fogva sokat tehetnek és ezt szívesen és készséggel teszik, azért minket szemrehányás nem illethet. (Ugy van ! jobbjelől.) Hogy milyen mértékben teljesitik ezt, arról próbáljon meggyőződni a képviselő ur : menjen be azokba a főispáni irodákba és látni fogja, hogy tizezerszámra vannak az akták, amelyeket mind felelősség mellett kell nagy munkával, nehéz munkával elvégezni. Es ezt a főispánok odaadással, buzgalommal, sikerrel végzik. Talán nem is kellene ilyen nehéz időkben ezt mondanom, mert hiszen ezekbe a kérdésekbe nem lehet és nem szabad politikát belevinni : nem jogos az a szemrehányás, hogy mi ezt kortesczélokból és politikából teszszük, mert rekvirálásokat és hadi szolgálatokra való kirendelés kérdését politikából, pártszempontból megítélni igazán nem szabad. (Élénk helyeslés jobbjelől.) Ezeket kívántam a képviselő ur által felhozottakra megjegyezni. (Élénk helyeslés jobbjelől.) Elnök: Következik a napirend : A háború esetére szóló kivételes hatalom igénybevételéről... Gedeon Aladár: T. képviselőház ! Elnök: Mi czimen kivan szólni a képviselő ur ? Gedeon Aladár: Személyes kérdésben !
