Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-713
713. országos ülés 1917 márczius 14-én, szerdán. 111 ezt a királyi kéziratot és látom, hogy ilyen előzmények után Ö felsége — hiszem, nem szándékos jogsérelem czéljából, csakis téves informácziók alapján — szervez az összes testőrségek számára külön egy vezérezredesi állást, hogy a Magyarországon törvény által megállapított testőrséget ennek, mint közös institucziónak alá helyezze, akkor én aggódó lelkiismerettel nézem a kérdést és azt hiszem, hogy akármennyire nagy időket élünk, mégsem volna helyes szó nélkül hagyni, hogy a nemzeti birtokállományból ily területet elhódítson egy királyi intézkedés. Megvan az a reményem, hogyha, mint eleink nem egyszer tették" és pl. az 1827. évi XXXVI. t.-czikk alkalmával teljes sikerrel is, Ö felsége atyai szivéhez fordulnánk egy felirattal és felvilágositanók, hogy ez intézkedés téves, tudjuk, hogy nem szándékozik a magyarság lekisebbitésével és a testőrségi intézmény konfiskálásával feleslegesen ingerelni bennünket : ilyen felirat czélt érne. Mert akármit mondunk : ha otthon megkérdezzük a kisbirót, sokan leszünk, akik egyetértünk abban, hogy ez állapotok talán mégsem helyesek. Ha mi e viszontagságos időben is a törvénynyel kezünkben egy tiszteletteljes és alázatos kérelmet juttatunk a király elé, nem cselekedünk hazafiatlan dolgot. Nem tudom, a ministerelnök urnak milyen ingerencziája volt ez ügyben. Ezt nem is feszegetem, mert nyiltan megmondom : én ebben, ha egyedül állok is, azt a meggyőződést vallom, hogy a magyar ministerelnök tekintélyének csorbítása mindig a nemzet tekintélyének csorbításával jár. (Helyeslés jobbfelól.) Ebből szoktam a konzekvencziákat levonni a magam számára. De számitok rá, hogy a ministerelnök urat sikerül meggyőznöm arról, hogy e királyi kézirat nem felel meg a törvénynek s a magyar testőrség rendeltetésének. Valamint tarthatatlan az az állapot is, hogy a mi 11,300.000 koronás udvartartási kiadásunk, az egész testőrségi alappal együtt, a jövőben is Bécs számára legyen gyümölcsöző. Nem vagyok irigye Bécsnek, de annyira nem vagyok ellensége hazámnak, hogy azt óhajtanám, hogy a mi pénzünkön tartsunk fenn egy idegen udvar fényének emelésére oly testőrséget, mely részben anakronizmus a XX. században, részben felesleges, hogy Bécsben tündököljön. Mindezekre való tekintettel a következő interpellácziót terjesztem be : (Olvassa.) »A Badenben 1917 febuá;-hó 10-én kelt, a Budapesti Közlönyben folyó évi február 28-ikán ellenjegyzés nélkül közzétett királyi kézirat ellenkezik a magyar testőrség alapitásának feltételeivel, annak rendeltetésével s a magyar nemzet áldozatkészségén fentartott ezen intézménynek kizáró'agos magyar nemzeti hivatásává 1 . A kézirat be'eütkörik az 1764. évi VI. t.-cz.nek czé'zatába és szellemébe, de beleütközik az 1827. évi XXXVI. t.-ez.-nek tételes rendelkezéseibe és ellenkezik az 1867. évi. XII. fc.-cz. 7. §-ába beczikkelyezett, a nemzet és királya között a külön magyar udvartartásra vonatkozólag létrejött egyezményes megállapodással. Mindezek alapján tisztelettel kérdem a ministerelnök úrtól : 1. Milyen lépéseket szándékozik tenni vagy javasolni aziránt, hogy Ö felsége ezen rendelkezésnek a magyar testőrségre vonatkozó — bizonyára nem szándékolt — sérelmes részét hatályon kivül helyezni kegyeskedjék? 2. Hajlandó-e a ministerelnök ur legkésőbb a folyó évi költségvetési előirányzatnak beterjesztése alkalmával a magyar tescőrségnek vagyoni helyzetéről és alapjairól részletes számadást, a. testőrségnek további rendeltetéséről és ezzel kapcsolatban Budapestre való helyeztetéséről pedig megfelelő javaslatot a képviselőház elé terjeszteni ?« (Helyeslés balról.) Elnök: A ministerelnök ur kivan válaszolni. Gr. Tisza István ministerelnök : T. ház ! A t. képviselő ur által felolvasott kirá'yi rezoluezió csak annyiban teremt uj helyzetet, hogy az összes testőrségek ezredesének tisztjét az első főudvarmester személyétől különválasztja. E tiszt létezett eddig is, csakhogy mostanáig Ö felségének első főudvarmestere neveztetett ki egyúttal az összes testőrségek ezredesévé. Polónyi Géza : Tévedés ! Gr. Tisza István ministerelnök: Ez nem tévedés, mert ez igy volt. Jelenleg ettől eltérés történt, ö felsége czéltzerübbnek látta különválas:..tam e két funkeziót és egy magasrangu katonai dignitáriusra bizni a testőrségek ezredesének méltóságát, ami, azt hiszem, annyiban czélszerü is indokolt is, hogy a múltban a főudvarmesteri állás rendszerint magasrangu katonával töltetett be ; gondolom, herczeg Montenuovo volt az első, katonai ranggal nem biró első főudvarmester. A jelenlegi főudvarmester pedig, k* már az általános védkötelezettség korában nőtt fel, bir ugyan katonai ranggal, de gondolom, sokkal csekélyebbel, mint pl. a magyar testőrség létszámának legnagyobb része. Ily viszonyok között, azt hiszem, tényleg helyes és indokolt volt ez a változás, melynek semmiféle közjogi jellege, tartalma vagy jelentősége nincsen ; az a magyar testőrség szolgálati viszonyain, beosztásán semmiféle változtatást nem statuál. A.különbség csak az, hogy azt a jogkört, melyet eddig ö felsége első főudvarmestere gyakorolt, ezután egy külön kinevezett katonai méltóság fogja gyakorolni. Ily viszonyok között tehát semmiféle indokot nem látok arra, hogy a kibocsátott rezoluezió módositása iránt legalázatosabb előterjesztéssel éljek. Ami pedig a képviselő ur által felvetett többi kérdést iUeti, megjegyzem mellesleg, hogy a testőrségi alap számadásai a ministerelnök ellenőrzése és felülvizsgálata alatt állanak ; de miután a mai pillanatot arra csakugyan nem tartom alkalmasnak, hogy az udvartartással kapcsolatos kérdések napirendre hozassanak, tárgyaltassanak és elintézés elé vitessenek : a t. képviselő ur interpellációjában foglalt többi kérdésekre igenlő választ nem adhatok.
