Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-713

112 713. országos ülés 1917 Kéreni, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassanak. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: Polónyi Géza képviselő urat illeti a szó. Polónyi Géza: T. ház ! E válasz szomorúbb, mint ahogy magamnak előre elképzeltem, (Derült­ség, jobbfelől.) Az önök számára mulatságos, nekem szomorú. ,Az első kérdésre adott válasz abban kul­minál, hogy miután eddig az első főudvarmesterek töltöttek be egy állást, egyéb nem történt, mint hogy ezentúl egy katona fogja ez állást betölteni. Az a főudvarmester! hatáskör lappang. Az egy senki által, legalább Magyarországon nem ismert, Ausztriában esetleg publikált Verordnung szerint lett megcsinálva. Ez intézkedés, mely most előt­tünk van, a magyar hivatalos lapban mint a ma­gyar királynak autoritativ ténye jelent meg és fek­szik most a nemzet Ítélőszéke előtt. A ministerelnök urnak az általam elmon­dottakkal kapcsolatban az első kérdésre csak ennyit mondok. Még sohasem hallottam azt a közjogot, hogy egy kormány egy múltnak hibái vagy vissza­élései alapján igazoljon egy mostani, még helyte­lenebb intézkedést. Mert, ha a testőrség a törvény rendelkezései alapján jött létre, a t. ministerelnök ur adós marad örökre annak felvilágosításával, hogy mily alapon jutott akár Montenuovo, akár más osztrák főudvarmesteri hivatalnok ahhoz, hogy a magyar nemesi testőrség és gárda felett bármiféle tekintetben rendelkezzék. Ez maga egy abuzus, egy törvénytelenség volt, de a szomorú most az, hogy ha ez a válasz tudomásul vétetik, ami iránt hiszen kétségünk nincs, akkor ez ma már legitimált abuzus lesz. Ez az az álláspont, mely engem nem ma először, hanem már régen oktatott ki aziránt, hogy én ilyen alkalmakkor, midőn különösen közjogi sérelmeket terjesztek a nemzet szine elé, nem ennek a képviselőháznak beszélek. Ezt majd a jövendő generáczió talán értékelni fogja, de én nem azzal a tudattal jöttem ide, hogy majd eredményekkel fogok beszámolhatni. Maga az a tény alkotmányjogi szempontból csak sajnálatos lehet, hogy egy ministerelnök egy ilyen nyilvánvalókig a törvénybe ütköző intézkedést ahelyett hogy a nemzet és királya közötti kiegye­zésnek és engesztelésnek útját választaná, egy hatalmi ténynyé tesz. De még érdekesebb a t. ministerelnök urnak a, másik kérdésre adott felelete. Ha van egyáltalán, amit mélyen fájlalhatok alkotmányjogi szempont­ból, az ennek a válasznak elmondása. A t. mi­nisterelnök ur ugyanis nem tagadja, hogy a magyar kormány köteles számolni arról a testőrségi alap­ról ; azt mondja, hogy igen, sőt még azt is mondja, hogy a ministerelnökségnél tényleg foglalkoztak ezzel a számadással, azonban, amit az inter­pelláczió kért, hogy azt a képviselőház elé ter­jeszsze, arra már nincs hajlandósága. De, t. mi­nisterelnök ur, a magyar alkotmány szerint ez nem öntől és nem az ön többségétől függ. Az 1848 : III. t.-ezikk bővebben ki fogja önt oktatni aziránt, (Derültség jobbfelől.) hogy a kormány a márczius 14-én, szerdán. számadással tartozik a nemzetnek minden vagyo­náról. (Elénk derültség a jobboldalon.) Jól esik az a t. ministerelnök urnak és ugy látszik, hogy szeret mosolyogni, még jJedig hangosan, mikor tudja, hogy a többség ül a háta mögött. De majd lesz még olyan idő, mikor nem fog mosolyogni. (Derültség jobbfelől.) Én a magam részéről teljesen igy ismerem a t. ministerelnök urat és csak azzal fejezem be, amit Ányos, a testőrséghez tartozó egyik iró versében mondott, hogy az én felfogásom szerint nem illik a tigris a rókák odújába. A választ nem veszem tudomásul. (Felkiáltá­sok jobbfelől: Hol a róka ? Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. (Halljuk!) Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Válaszomban én nem azt mondtam, hogy a ministerelnök köteles arról az alapról számolni ; abszurdura is lett volna, ha ezt mondtam- volna, minthogy nem én kezelem az alapot. Hanem igenis azt mondtam, hogy a ministerelnök felügyeletet gyakorol ennek az alap­nak kezelése fölött. Ebben a tekintetben teljesen ugy járok el, mint 1867 óta összes elődeim, akik tudniillik a testőrségi alajsot felügyelet alatt tar­tották s annak számadását revideálták. De ezt olyan külön rendeltetéssel biró alapnak tekin­tették, amely a költségvetésre nem tartozik, amelyről tehát a háznak előterjesztést vagy jelentést nem tettek. Ami egyébként a t. képviselő urnak azt az állítását illeti, hogy az első főudvarmesternek eddig gyakorolt testőrezredesi ügyköre alkot­mány- és törvénysértés, hogy az nyilvánvalóan törvénybe ütközik, (Mozgás balfelől.) szóval, hogy flagráns alkotmány- és törvénysértés : hát nagyon jó alkalma lett volna a t. képviselő urnak ezzel szemben a remedurát kezdeményezni akkor, midőn az igazságügyministeri állást töltette be. (Elénk helyeslés és derültség jobbfelől.) Polónyi Géza : Hogy tudja, hogy nem kezde­ményeztem. (Nagy derültség a jobboldalon.) ', Gr. Tisza István ministerelnök: Ez a ríposzt a védekezésben való igen nagy jártasságra mutat ; ezt el kell ismerni. (Derültség jobbfelől.) De hát én mégis azt gondolom-, hogy talán nem találnék nyomát ennek a kezdeményezésnek, ha az igazság­ügyministerium aktái közt kutatnánk. (Elénk, tetszés és derültség jobbfelől.) Különben kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Elénk helyeslés és derültség a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kíván szólni. (Felkiáltások jobbfelől: Halljuk a rókát!) Polónyi Géza: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az sem újság, amit mást hallottunk. Mikor a ministerelnök ur nagyon megszorul, (Derültség.) mindig a koaliezió bűneivel taka­ródzik. Hogy a t. ministerelnök ur az igazságügy­ministerium aktái közt nem fog a testőrségre vonatkozó kezdeményezési lépést találni, az több, mint valószínű. (Elénk derültség jobbfelől.) De

Next

/
Thumbnails
Contents