Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-713

713. országos ülés 1917 márczius 14-éh, szerdán. 109 szempontjából a testőrkapitány parancsnoksága alatt áll, utazás alkalmával pedig az u. n. Reisemarschall kommandója alatt. Szóval, ahány funkcziót végez ez a testőrség, jóformán annyiféle parancsnoka van. A saját feljegyzéseim közül még el kell egyetmást mondanom, ami mindnyájunkat érdekelni fog. Ennek a gárdának alapit ványairól, amelyek milliókat tesznek ki, számadást nem ismerünk, már pedig tudom, hogy a ministerelnökség kezelte ezeket a számadásokat egy időben, de a költségvetésben ezekre vonatkozólag eddig felvilágosítást nem nyertem. Ennek a gárdának ügyeihez tartozik, hogy 1872-ben még a parancsnokok közül is többen voltak, akik magyarul nem tudtak, sőt maga az akkori testőrkapitány, — nem akarom a nevét mondani — csak nagyon hebegve és döczögve beszélt magyarul. A gárda tagjai, azok, akik nem lakhattak bent a palotában, mindössze 50 korona pótlékot kaptak, ugy hogy rosszabbul jártak, mint a hadseregnél szolgáló tisztek. A legkülönösebb azonban az, hogy a gárdatagok gyermekei abszolúte semmiféle módon magyar nevelésben nem részesülhetnek, úgyhogy az egyik parancsnok, aki mindnyájunk büszkeségére nagyon jó magyar ember, sirva panaszolta nekem, (Derültség jóbbfelól.) hogy a gyermekei egy szót nem tudnak magyarul. Nem tudom, min nevet a t, ministerelnök ur. En ezt nem tartom abszolúte nevetségesnek, de diminuálhatja a kifejezéseimet, majd nekem is lesz a t. ministerelnök ur modorára nézve hasonló nevetségességet keltő megjegyzésem, csak ne vegye tőlem rossz néven. Elég az ahhoz, hogy még nagyobb nevetségre adjak alkalmat, ha pl. ezek a tisztek Budapesten vannak, ahova rendszerint egy Miatyánkra és egy Üdvözlégyre jönnek le, meghivatnak az udvari marsalltáblához, de csak két forintok ellenében ; kivévén az ezredest és a parancsnoklót, a többinek meg kell fizetni az ebédet. Ugyanabban az 1907 és 1908-ból való feljegyzésemben találok egy idevágó dolgot. 1907 június 8-ikán, —at. ministerelnök ur utána járhat, hogy ugy van-e — a koronázás évfordulóján, királyunk 0 felsége megjött reggel és elutazott délután három órakor. Udvari ebéd volt, amelyen egyetlenegy magyar ember volt : a testőrkapitány. A többi, azjudvari ebéden résztvettek, mind osztrák állampolgárok voltak. Június 19-én volt az osztrák Reichsrathnak megnyitása. Oda ki volt kommandirozva és megjelent báró Fejérváry Géza, az akkori darabont-testőrség kapitánya és megjelent gróf Cziráky,, pedig ugy tudom, az osztrák Reichsrathnak megnyitásán sem egyiknek, sem a másiknak funkeziója nem volt. Én ezeket a dolgokat csak mint sporadikus eseményeket azért hozom fel, hogy a t. képviselőház hadd lássa, hogy ez a testőrség már régen nem tölti be azt a hivatását, melyre a nemzet nagy áldozatkészséggel szánta, s a magyar nemzetnek azt tovább eltűrni, hogy polgárok hivatalosan ekszmittáltassanak egy másik állam fővárosába egyenesen azért, hogy gyermekeik elnémetesedjenek, talán mégsem volna szabad. Megjegyzem, hogy Ígéret tétetett gyermekeiknek Pozsonyban való neveltetése iránt, de intézkedés a mai napig sem történt. Azóta, mint az Alkotmány és a Pesti Napló közli, 1912-iki bécsi hiradás szerint felmerült az a terv, hogy a testőrséget újból megszüntetik, illetőleg beolvasztják és hogy annak, mint magyar nemesi testőrségnek még nyoma se maradjon fenn. E közlemények szerint 1912-ben kiadatott egy szabályzat : Organische Bestimmungen für die Leibgarden Seiner Majestät des Kaisers und Königs, amely már magában véve közössé tette az intézményt s az első főudvarmester alá rendelte. Mert ha csak az udvarmester alá rendelte volna, ez ellen nem lehetne kifogást tenni, hiszen van magyar udvarmester is : ezidő szerint herczeg Festetich Tasziló, azonban nem neki, hanem gróf Montenuovo főudvarmesternek rendeltettek alá. Ezek előrebocsátása után állapitsuk meg, hogyan is állunk hát ezzel a gárdával jelenleg. Állítom s be is bizonyítom, hogy a maharadzsákat és az ekszotikus államokat sem véve ki, az összes államok között a legnagyobb testőrsége az osztrák császárnak és magyar királynak van. (Halljuk! Halljuk !) Ott van t. i. először is az Erste AreiéreLeibgarde, 1763-ban alapítva. Azután ott van a Königlich Ungarische Leibgarde, — mert a sematizmus csak németül beszél — 1760-ban alapítva. Azután a Kaiserlich Königliche Trabanten-Leibgarde, 1767-ben alapítva. Azután a Königlich Ungarische Trabanten-Leibgarde, 1904-ben alapitva. Hosszas ^utánjárásom után megtudtam, hogy 1904 október 16-án neveztetett ki e gárda parancsnokául báró Fejérváry Géza, mint "darabontkapitány. Én Poncziustól Pilátusig mindenfelé fordultam, hogy megtaláljam, vájjon ez a magyar költségvetés terhére váló intézmény hogyan kerül a magyar közéletbe. Végül nagy kétségbeesésemben magához a darabonttestőrséghez fordultam, azt gondolva, hogy ezek talán csak tudják, hogyan születtek. (Derültség.) De biz ezt minden erőlködésem daczára meg nem tudtam. Azt mondták : A dolog iránt mi eddig nem érdeklődtünk, ezt mi nem tudjuk ; nagyon sajnáljuk, hogy az urnak meg nem mondhatjuk. Azután ott van a Kaiserliche Königliche Leíbgarde-Reiterescadron, 1849-ben alapítva. Ott van tovább a Kaiserlich Königliche LeibgardeInfanterie-Companie, alapítva 1802-ben. Az 5 bécsi testőrség állománya az 1899-iki, utolsó szervezés szerint áll kilencz generálisból, (Derültség.) — hányan vannak a fronton, nem volna szives megmondani, t. képviselőtársam? (Derültség.) — áll 107 törzs- és főtisztből (Derültség.) és áll 589 főnyi legénységből. (Derültség.) Érdeklődtem, hogy a világ nagyhatalmasságai hogyan mérlegelik ezt a testőrségi intézményt s rájöttem, hogy a nagy Napóleonnak volt egy Cent-Garde-ja, ez világtörténelmi jelentőségre tett szert, nem szükséges róla tovább beszélni. Hát