Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-713

108 713. országos ülés 1917 az udvari helytartótanácsnak a magyar felelős ministerium az egyediili utóda és ez van egyedül jogosítva ég hivatva arra, hogy e vagyonnak számadásai fölött rendelkezzék és azokat a képviselőháznak is rendelkezésére bocsássa. Miután interpelláczióm egyik pontja ide czéloz, kötelességem volt ezt a t. ministereinök urnak külö>i is felolvasni. A harmadik pont így szól: »A Magyarországból felveendő testőrök, ideértve a tiszteket is, kötelesek a hazai nyelvet tudni. Más senki e seregbe fel ne vétessék, hanem csak akiket az illető törvényhatóságok ajánlottak stb.« Minden kétséget kizárólag meg van tehát állapítva a törvényben, hogy a magyar testőrség tagja nem lehet, csak magyar állampolgár és csak az, ki magyarul tud. Ennek folytán csak jóhiszemű tévedés lehet az, ha valaki ilyen testőrségi intézmény számára bármiféle állás rendszeresítésének ürügye alatt osztrák állampolgárt nevez ki, mert ez ennek a törvénynek világos rendelkezésével homlokegyenest ellenkezik. De hogy rövidebbre vonhassam mondandóimat, át kell térnem a 48-iki eseményekre. 1848-ban a magyar gárdának még azok a tagjai is, akik nem tudtak magyarul, folyamodványt adtak be, hogy szabadságoltassanak és hogy ők bevonulhassanak a magyar zászlónak védelme alá. Becsületükre válik. Ezek közé tartozott Görgey és Klapka is : méltóztatnak emlékezni. Valamennyi gárdista közül egy sem akadt, aki megvárta volna szabadságolás iránti kérvényének elintézését, ott a fronton a magyar nemzeti zászló alatt teljesítette mint hazafi, becsületesen és hiven kötelességét. így történt, hogy mikor azután az ötvenes évek elején a régi gárdát ö felsége volt uralkodónk feloszlatta, a feloszlatási rendelet kihirdetése alkalmával összesen csak 3, mondd, három horvát testőr hallgatta a határozat kihirdetését. Bármennyire érdekes volna részletezni ezeket a történelmi időket, látom, hogy tartozom utánam következő t. képviselőtársamnak . . . Gr. Apponyi Albert: Én elhalasztom. Polónyi Géza: Akkor méltóztatnak megengedni, ha kissé tovább élek türelmükkel. (Halljuk! Halljuk ! balfelöl.) Következik ennek a testőrségnek reánk tartozó legérdekesebb korszaka. 1867-ben még a koronázás előtt a király és nemzet közötti békének mintegy megalapozása gyanánt 1867. évi április 21-én boldogult királyunk, Ö felsége Ferencz József ugyancsak kéziratot bocsátott ki, amely szól a következőképen : »Kelt Bécsben, 1867 április 21-én. Ferencz József. Kedves gróf Andrássy !« Tessék figyelni : a koronázási időből ! »Elkatároztam a magyar királyi nemesi testőrségnek intézményét, mely dicsőült Mária Terézia császárnő s királynő által lett megalapitása óta élénken él magyar koronámhoz tartozó hű népeim emlékezetében, ismét helyreállítani. Ezzel összekötött ama szándékomban is, hogy mondott koronám országaiból származó, hadban és békében kitűnően márczius lé-én, szerdán. szolgált nemes tisztek Személyem és császári Házam tagjainak őrizetére, — itt már egy kis nyelvbotlás van — valamint fejedelmi udvarom fényének emelésére hivatott eme testőrségnek felvétele által illő biztos elhelyezésben részesülhessenek, az ország, ugy mint Hadseregem ujabb jelét szemlélendi a szerzett érdemek elismerése körül gondoskodásomnak. Első főudvarmesteremnek, az összes testőrök főnökének helyettesei stb. fognak gondoskodni arról, hogy megfelelő szabályzat dolgoztassák ki.« Ezt az aktát mint Ö felsége által kiadott kéziratot azért olvastam fel, mert ott is, ahol a király autoritativ alapon jelenik meg és mint király rendelkezik, ott is el van ismerve, hogy ennek a testőrségnek csak Magyarországból származó magyar honosok lehetnek tagjai és magyarul kell tudniok. 1867-ben felállíttatván újból ez a testőrség, annak regulamentuma, amely szintén rendelkezésemre áll, főbb vonásaiban tartalmazza a következőkéi'. De talán jobb lesz, ha először is beszámolok azzal, hogy 1872-ben mi volt a magyar testőrség statusa. Ez állott a következőkből : egy testőiségi kapitány, akinek egy felsőbb tábornoki rangja van, egy testőrfőhadnagy, altábornoki vagy tábornoki rangban, egy testőralbadnagy, tábornok vagy ezredes, két testőrségi őrmester őrnagyi rangban, négy testőrségi alőrmester, elsőrendű százados, azután 36 testőr, századosok és főhadnagyok, egy testőrségi segédtiszt,* egy százados, egy testőrségi orvos, főhadnagy vagy századosi rangú, testőrségi számvevő tiszt, azután egy házinspektor, házkapus, azután van 27 testőri szolga, van hat háziszolga és azonkívül van egy drabantőrmester, egy lovász és 16 hátiló. A 36 testőr közül tiznek szabad megnősülnie Ö felsége engedélyével és ebből a tízből hat kapott eddig a palotában lakást. Még 1872-ben megvolt a magyar testőrségnek Bécsben, a MariahilferStrassén talán sokak által ismert palotája, amely rendkivül nagy éltéket képviselő telken volt és ahol bebutorozott lakások és istállók voltak a tisztek számára. Ma már ez mind csak mese : eladták a lovakat, üresen állnak a lakások, sőt a palotának ;

s eladták egy részét, bár a budgétben sehol sem látom az elszámolását. Az a fényes funkczió, amelyet a magyar testőrség a koronázás alkalmával kifejtett, már kölcsönkért lovakon végeztetett. Megjegyzem, hogy az 1872-iki regulamentum egyik lényeges rendelkezése szerint most már nemcsak nemesek, hanem polgári származású, de minden körülmények között magyar alattvalók is felvétetnek a gárda tagjaiul. A fizetések, nyugdijak talán nem érdekelnek minket, de felemlitem, hogy a juriszdikczio és az alávetés szempontjából a testőrségnek nagyon sokféle parancsnoka volt, mert a testőrségnek magának valami hatféle szolgálata van. Az első az őrszolgálat bent a palotában, a tulaj donképeni testőri szolgálat. Ez a szolgálat állt a főudvarmester rendelkezése alatt. A katonai diszcziplina