Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-713
106 713. országos ülés 1917 és amit egy más a'kalommal, mikor az abszolutizmus gáncsolásáról és ostorozásáról lesz egyszer szó, talán érdemes lesz majd idéznünk. Az irodalom számára is termékeny volt ez az alapítás mindaddig, inig azután el nem következett II. Józsefnek az a korszaka, melyről mindjárt beszélni fogok, ahol azután kiforgatták ezt az intézményt egész jelentőségéből. Erinek a nemes testőrségnek történelmi múltjához nemcsak az tartozik, hogy mint nemes testőrök katonai szolgálatot teljesítettek és tulajdonképeni hivatásuk lett volna, hogy magukat katonailag tovább műveljék, hanem van ennek a testőrségnek kaland szempontjából is igen érdekes múltja abból az időpontbői. Ha ez érdekelné a t. képviselőházat, méltóztassék majd egyszer elolvasni . . . Fráter Lóránt: Halljuk ! Polónyi Géza: Én komolyabb témával kívánok-most foglalkozni, de ha nagyon kíváncsi a t. barátom, útbaigazítom. (Derültség.) A gárdánál szabály volt, hogy 66 hüvelyken alul fel nem szabad venni senkit, azonkívül 60 esztendőn túl nem lehetett gárdista senki és a leventeség, a délezeg alak a hadi érdemek mellett igen kiváló minősítés volt a folyamodók számára. Ha a t. barátom nagyon éredklődik, keresse csak meg G-ányi kapitány urnak történetét, aki 15 éves korában már huszárkájüár volt és röviddel reá kajátány lett a testőrségnél. A történelem el is mondja róla, hogy miért. Egy másik, aki szintén leventeségével győzött, egy Karacsay nevezetű testőr volt, akit a történelmi okirat ugy említ, hogy Esterházy, az akkori gárdakapitány, — mert az is hozzátartozik a testőrség múltjához, hogy az első kapitány Pálfíy volt, az a dekrétum, melyet az előbb felolvastam, az ő dekrétuma volt, amit a királynő megbizásából publikált, és olyan családok, mint a Pálffy-, Esterházy-, Károlyi-családok, majdnem egymást felváltva álltak a testőrség élén — ez az Esterházy Karacsayt, kiről az van feljegyezve, hagy nagyon szép ember volt, annyira megszerette, hogy addig nem nyugodott, mig fel nem vették a test őrségbe. A főbaj ennél a dolognál az, hogy ez volt az első testőr, aki nem tudott magyarul, tudniillik a határőrvidékről való ember volt. Hogy akkoriban a nemes testőrségnek milyen szerepe volt, azt eléggé megmagyarázza nekünk az 1764. évi VI. t.-czikk. Ez a törvényczikk ugyanis rendkívül érdekes akta interpelláczióm tárgya szempontjából, mert tartalmazza azt, hogy amíg Ö felsége az előkelő magyar nemes családokból nevezi ki a testőrség kapitányát, addig az a testőrkapitány Magyarországon zászlósúr. Amint méltóztatnak tudni, a testőrök kapitánya, gróf Lónyay Albert, ma is mint zászlósúr ül a főrendiházban. Szükségesnek tartottam ezt kiemehii, mert már 1764-ben, mikor a magyar nemzet ilyen előkelő zászlósi méltósággal ruházta fel a testőrség kapitányát, az volt a czél, hogy ennek a testőrségnek élén csak előkelő magyar nemes családnak sarja márczius 14-én, szerdán. állhat, kinek íölébe helyezni nem lehet senkit, azért is tették zászlósurrá az akkori testőrségi kapitányt. A testőrkapitány állása törvénynyel lévén szervezve, ezen szervezeten csak törvénynyel lehetne változtatni. Ma, t. uraim, az a kézirat, mely előttünk fekszik, azt tartalmazza, hogy Ő felsége egy uj állást, a vezérezredesi állást szervezte, hogy az összes testőrséget egyesíthesse és ennek az élére, tehát a magyar testőrség élére is, megbízta Danid Viktort, aki nyilvánvalólag nem magyar állampolgár és aki a magyar zászlósurnak abszolúte nem lehet felettes hatósága. De a sorrendben rá kell térnem II. József idejére. II. József, miután tudomására jutott ez a 20.000 forintos sikkasztás az erdélyi pénzre vonatkozólag, felére leszállította a testőrség számát és 120-ból 60 testőr lett csupán, hogy kiheverjék ezeket és nem különben egyéb bajokat. Szükséges még megemlítenem az előbbi témánál, hogy mikor 1764-ben a testőrség kapitányát törvényhozásilag zászlósurrá nevezték ki, az 1764-ben kibocsátott testőrségi reglementum szerint ezt a testőrkapitányt kinevezése után az udvari főkanczellár installálta a hivatalába és proklamálta, mint a testőrségnek vezérét. Midőn II. József, a kalapos király, mint azt Ányos versében mondja, átvette az uralkodást, ennek a testőrségnek létszámát felére leszállította. Azonban uralkodásának tartama alatt a gárdát illetőleg van feljegyezni való és ez abból áll, hogy amikor 1787-ben az utolsó török háború megkezdődött, II. József császár egy napiparancsot adott ki : Sämmtliche Garden an die Front ! Es valamennyi gárdista a fronton volt, részt vett Belgrád bevételében, résztvettek a törökök elleni egész hadjáratban és a magyar gárdisták különösen fényesen helyt álltak és fényesen igazolták a magyar nemzet dicsőségét a harcztéren. Ebből a korszakból valók azok a testőrök, kik akkor mint főtisztek elvonultak a harcztérre és az országgyűléshez egy rendkívüli érdekes feliratot intéztek a prahovói táborból. En,'t. ház, ennek a feliratnak a bevezetését a mai háborús viszonyokra való tekintettel csak zárt ülésben- olvashatnám fel, (Derültség.) ergo annak felolvasásától erre való tekintettel elállók, de akit érdekel, szenteljen annak öt perczet és olvassa el, mert a mai időkre szólólag ilyen történelmi okmányt aligha fog még olvashatni. Ennek az okmánynak csak a pontozatait fogom felolvasni. Aláírva van ezen a dokumentumon : Károlyi, Pálffy, Nádasdy, Splényi gyalog-, Erdődy, Toskana, Splényi lovasregiment béli főtisztek. Kelt a prahovói táborban 1790. évi május havában. Méltóztassék meghallgatni, hogy ezek a testőrfőtisztek, kik ott a harcztéren megjelentek, mit kértek az országgyűléstől. Azt mondják: »Tekéntetes haza !« A bevezetést, méltóztassék megengedni, hogy elhagyjam. »1. A hadi rend magában kulenes státust tegyen a Hazában.<< Vagyis az önálló magyar hadsereg.
