Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-713
713. országos ülés 1917 márczias l£-m, szerdán. 105 és miként keletkezhetett ez a szándék, amely ma itt egy királyi kézirat alakjában fekszik előttünk. A képviselőháznak aligha van tagja, aki nem ott kezdené a magyar testőrség történetét, hogy szinte mindnyájan tudjuk, hogy az 1760-ban Mária Terézia uralkodása idejében alapittatott és állitattott fel. Mindjárt rá fogok térni nagyon érdekes alapítási okiratának tartalmára, azonban, amivel tulajdonképen kezdenem kell az elég érdekes történelmi hátteret, ez a testőrség nem 1760-ban keletkezett eszmebelileg, hanem Mária Teréziának azon korszakában, amidőn a nemzet eltelve dicsőséggel, eltelve lelkesedéssel, eltelve nagy reménységgel a moriamur pro rege nostro nagy igéjét hangoztatta és harsogtatta a pozsonyi országgyűlésen. Kezem közt levő akták szerint beszélek. Nagy részüket, hogy forrásommal is tisztába hozzam a t. képviselőházat, Ballagi Aladár történelém tudósunk egy igen érdekes, bár fiatal korában kelt munkájából, 1872-ben jelent meg, a magyar testőrségre vonatkozó könyvéből merítettem, nagyobbrészt azonban a saját jegyzeteim alapján fogom a t. ház előtt kiegészíteni. É történeti mimkában találom meg azt a dokumentumot, amely szerint a magyar testőrség keletkezésének az az igazi alapfundamentuma, hogy 1841-ben a moriamur elhangzása után Mária Terézia egy okiratban kijelentette és ez a magyar udvartartás szempontjából, mint kardinális és fundamentális okirat rendkívül nagy horderejű, hogy ő ezentúl örökké Magyarország területén akar lakni és azért az akkori magyarság a vármegyék hozzájárulásával a Magyarország területén benn lakó királyné számára létesítette az akkor eredetileg 500 tagúnak tervezett és 500 szolgával szaporított, tehát 1000 tagú testőrséget, amely azonban később 120 tagra redukáltatott. Ebből a czélból áldozták a vármegyék azt az összeget, amely abban nyilatkozott meg, hogy a vármegyék 100.000 pengő forinttal járultak hozzá évenként a testőrség szervezéséhez. Húszezer pengőt adott, amint már említettem, Erdély és 4000 pengő forintot adott Horvátország. Már itt jegyzem meg, t. ház, hogy az erdélyi 20.000 forintnak az a szomorú sorsa volt, hogy elsorvadt, elsikkasztották és hogy az elsikkasztási dologgal végezhessek, mert interpelláczióm egyik tárgya az, hogy a testőrségi alapra vonatkozólag mentől előbb részletes számadásokat lássunk, hát a történelem fonalán elsikkasztások, fájdalom, sűrűbben ismétlődtek, semmint a testőrség díszét nagyon emelhették volna. Megtörtént, hogy egy ízben 97.000 forint lett egy sommában elsikkasztva. Ez a Székely-féle sikkasztás neve alatt ismeretes. Most, t. ház, tekintve hogy 1760-ban állíttatott fel magyar testőrség azon királyi Ígéret alapján, hogy a királynő Magyarországon fog lakni, még pedig akkori szavai szerint örökké, az alapitóoklevélben a következő feltételek állapíttattak meg. Csak latinul fogom felolvasni a rövidség okáért, később a magyar fordítást fogom KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXV. KÖTET. az idézéseknél használni. Méltóztassék megengedni, hogy felolvassam a következő három pontot és csak azokat, amelyek a testőrség alapítására vonatkoznak. (Halljuk ! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) »Primo. Turrna haec unice Sacrae Majestatis custodiae, et obsequiis deputata demptis iis, quae ad prímám militum seriem referuntur capitibus oentum supra viginti constabit, nemoque in cam. nisi e Magnatum, aut certe Nobilium Hungarorum filiis referentur.« Világosan meg van állapítva tehát 1760-ban, hogy ennek a testőrségnek csak magyar állampolgár, sőt magyar nemes ember lehetett a tagja. »Secundo. Capitaneus Turmae atiore multo militari praerogativa eonspicuus natione et ipse Hunganis proerit Praefecturis etiam reliquis Hungari admovebuntur.« Ez a kapitánya, a turmának kapitánya, etiam reliquis Hungari, csak magyar ember lehet az alapítási oklevél szerint. »Tertio. Commitatuum singulorum, érit a Magnatum, aut certe Nobilium filiis Turmae huic Praetorianae ab scribendos Augustae aulae proponere.« Ez tehát a harmadik és utolsó lényeges feltétele a testőrségnek. Ennek a testőrségnek tagja csak az lehet, akit a magyar vármegyék erre ajánlanak. A magyar vármegyéknek tehát, amelyek e testőrségnek felállításához saját pénzükkel járultak hozzá, ez a joguk Id volt kötve. Most, t. képviselőház, mit mondjak önöknek ? Mennyi édes remény fűződött ennek alapításához ! Őseinknek szeme előtt lebegett Mátyás király udvarának dicsősége, egy egész magyar nemzet jobb jövendőjének reménysége. A hány gondolat, annyi csalódás. Mert már amikor felállittatik a nemes testőrség, nem Magyarországon állíttatik fel, hanem Bécsbe megy és megkezdődik az a rettenetes Golgothája a magyar gazdasági életnek, amikor a magyar állam nehéz viszontagságok között és nem ritkán igazán nehéz munkával megszerzett garasait felviszik Bécsbe és ott tartanak magyarokat, hogy azok azután elnémetesedjenek. Liptai Béla: Bessenyey! Polónyi Géza : Jól mondja t. barátom ! Ennek a testőrségnek igen nemes és érdemes küzdelmei voltak. Ezek közé tartozott, hogy akko 1 ', amikor ez a »gyükér« magyar volt, hogy akkor még a nemzetnek igen sok érdekes várakozása fűződhetett ezekhez az urakhoz. Jól mondja,' t. képviselőtársam, hogy pl. az irodalom terén mily nemes kvalitásokat váltott Id ez az intézmény. Nemcsak a két Bessenyey György és Sándor, hanem Bacsányi is közreműködött. Ányos is, aki nem volt ugyan testőr, hiszen köztudomásúlag pálos szerzetes volt, de a társaságnak tagja volt. Azután Orczy, Laczkovich, Kisfaludy Sándor és a többiek, a magyar nyelvnek igazán remekeit szolgáltatták és nem egy remeke fűződik az irodalmi termékeknek hozzájuk, igy pl. a Kalapos királyról szóló vers. amit igen t. képviselőtársaim bizonyára ismernek J4
