Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-713
104 713. országos ülés 1917 mentési ügyekben visszaélés történt, ez büntetést érdemel. Csak őszintén sajnálhatjuk, hogy mikor enynyiie terhelő adatokat hozunk fel és mikoi mindnyájan ismerjük ez ember múltját, akkor azért, mert kiválóan kezében tudja tartani a vármegyéjét, mert kiváló politikai érték, itt mindnyájunk előtt dicsérik. Nem veszem tudomásul a választ, (Hoszszantartó élénk helyeslés a bal- és a szélsőhaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Vitának helye nem lévén, felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a ház a ministerelnök urnak Gedeon Aladár képviselő ur interpellácziójáia adott válaszát ? (Igen ! Nem !) Kérem, akik tudomásul veszik, szíveskedj ének felállani. (Megtörténik.) Többség. A ház a választ tudomásul veszi. Következik Polónyi Géza képviselő ur interpellácziója a magyar nemes testőrség ügyében. Csendet kérek, képviselő urak ! Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, amennyiben pedig kimenni szándékoznak, méltóztassanak teljes csendben távozni a teremből, hogy Polónyi Géza képviselő ur interpelláczióját előterjeszthesse. (Halljuk ! Halljuk !) Polónyi Géza : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) A Budapesti Közlönynek f. évi február 18-iki számában a Követező tartalmú legfelsőbb királyi kézirat jelent meg : (Az dnöki székei Simontsits Elemér foglalja el.) (Olvassa) : »Ö Császári és Apostoli Királyi Felsége a következő legfelsőbb parancsiratot méltóztatott legkegyelmesebben Kiadni : »Rendszeresitem udvartartásomban az összes testőrségek ezredesének állását és megbizom ezen teendőkkel Dankl Viktor vezérezredest, első arcier-testőrségem kapitányát. Kelt Bécsben, 1917. évi február hó 10-ikén. Károly.« Amint méltóztatik látni és hallani, t. ház, ez az első eset, amikor most uralkodó királyunk ő felségének egy ellenjegyzés nélkül megjelent királyi parancsolatával kell foglalkoznom. Köteles vagyok bevezetésül felemlíteni, hogy igen természetes, hogy ö felségének legmagasabb személyét bírálatom köréből teljesen ki kell rekesztenem. Erre kötelez engem nemcsak a hódolatteljes tisztelet, amelylyel minden magyar ember koronás királya iránt még tévedéseiben is viseltetik, de kötelez másrészt az az alkotmányos érzületem, hogy ilyen esetben is keresem — nézetem szerint meg is találom — az ezen felségtényért felelős alkotmányos tényezőt. Meggyőződésem szerint ugy áll a dolog, hogy akár tudott a magyar ministerelnök előzetesen erről a kéziratról, akár nem, mindkét esetben köteles alkotmányosan a felelősséget vállalni és viselni az itt felolvasott és pedig a hivatalos lapban megjelent kézirattal igazolt tényállás miatt. Hogy az esetek melyike forog fenn : vájjon előzetesen tudott-e róla a t. ministerelnök ur és márczius 14-én, szerdán. esetleg a törvényekre alapított tanácsát nem vették figyelembe avagy az az eset áll -e fenn, hogy tudomása sem volt előzetesen róla, azt nem vagyok hivatva eldönteni. Mind a kettőnek lehetősége mellett szólnak bizonyos jelenségek ; közéletünkben e jelenségek mindkét eshetőségét valószínűsíthetik. Ezen rövid bevezetés után iá kell térnem annak kimutatására, hogy ez a legfelsőbb királyi kézirat meggyőződésem és a rögtön kimutatandók szerint törvényeinkbe ütközik és a magyar testőrséggel összenőtt szuverenitásunk szempontjából sürgős orvoslásra szorul. Hogy ezt indokolhassam, akármennyire dióhéjba szorítva,is, mégis foglalkoznom kell a testőrségnek és specziáliter a magyar nemesi testőrségnek eredetével, keletkezésével, rendeltetésével és mostani állapotával. Szándékosan mellőzöm a lengyel testőrséggel való foglalkozást, amely pedig II. József idejében szintén lényeges szerepet játszott a magyar történelemben ; még szándékosabban mellőzöm az állami önállóságunkkal és a testőrségnek nemzeti hivatásával nagyon is összenőtt erdélyi fejedelemségre és az azzal kapcsolatos testőri intézményre vonatkozó fejtegetéseimet, noha igen érdekes adatok állnának rendelkezésemre a tekintetben hogy maga az erdélyi fejedelemség testőri intézményében talán még nagyobb lukszust fejtett ki, mint a magyar királyság. Az erdélyi fejedelmeknek ugyanis 500 főből álló testőrségük volt ; fel volt osztva az udvarosokra, palotásokra ; voltak továbbá u. n. kék darabontok és ott voltak a kék hacérok, azonban elhagyom, ezeknek részletesebb fejtegetését, mert ismereteink és történelmünk szerint ott, ahol a magyar testőrségre vonatkozó történelem kezdődik, Erdély is bekapcsolódik a testőrség alapításának történetébe, amennyiben 1760-ban, midőn a magyar testőrség tényleg felállíttatott, Erdély a maga részéről is évenkénti 20.000 pengő forinttal járult hozzá a testőrségi alap létesítéséhez. Általában a testőrség kérdése a monarchikus államformákban a monarchia tekintélyének és környezete fényének emelésére hivatott intézmény lévén, meglehetősen anakronisztikus intézkedés a mai világban. (Ugy van ! balfelöl.) Maga a testőrség, mint az udvar külső fényét emelő intézmény, tulaj donképen barbár eredetű, a napkeletnek és a forró délnek szülötte, a Fáraók, a szultánok, a maharadzsák, stbinek hagyománya. A mai világban, amint beszédem végén leszek bátor kimutatni, meglehetősen redukálják ezt a tényezőt, amelyet a manchesteri iskola, amely már régen foglalkozik a többtermelés elméletével, mint o többtermelés szempontjából egyik legkifogásolandóbb tényezőt említ fel, mert ez tulaj donképen semmi hivatással sem bíró, tisztán a fogyasztásra rendelt olyan testület, amelyet a mai világban okosabban és hasznosabban is lehetne értékesíteni. Ámde nekünk megvan ez a testőrségünk és lássuk tehát, hogy miként alakult ez a testőrség
