Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-713

713. országos ülés 1917 márczius H-én, szerdán. 103 tassék a. képviselő urat közbeszólásokkal zavarni beszédében ! . Gedeon Aladár: Nem akarom ezt argumentumként felhozni, csak mint érdekes kisérő mellékkörülményt említem meg, hogy véletlenül ez az alisj)án ellenzéki. Ezzel az ellenzéki alispánnal szemben tudtak gyorsított eljárást foganatosítani, ellenben a munkapárt oszlopos tagjánál, bizalmi emberénél 4—5 hónapig késik az ügy. (Ugy van! balfelől.) Azt is belátom, hogy tényleg nagyon sok dolga van a minister uralmak. Tudjuk, hogy a ministerelnök ur valósággal emberfeletti munkát végez. De engedelmet kérek, amint mindennek van jó oldala, mert hiszen nagyon szép dolog, ha valaki rengeteg sokat dolgozik, de ép olyan hátrányos, ha valaki mindent maga akar elintézni. (Ugy van ! haltól.) Mert akármilyen nagy munkaereje is legyen valakinek, egy ország összes részletügyeit maga elintézni képtelen. Még béke idejében sem tudja megtenni, hát még ilyen, sokkal nagyobb elfoglaltságot magával hozó háborús időben ! Mindezek után, őszinte, sajnálatomra, egyet nélkülözök a ministereinök ur válaszában : a bűnügyi vizsgálat elrendelése iránti intézkedést s ép ezért, nagy sajnálatomra, nem fogadhatom el a választ. Igazán örültem volna, ha oly választ kaphattam volna, melyet ugy én, mint azok, kik ez oldalon velem egyformán gondolkoznak minden dologban, de főleg ebben, tudomásul vehettünk volna.. Különben is a köztisztesség dolgában pártkülönbség nélkül más felfogás nem lehet, csak ez. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsóbalolcDalon.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Én tulajdonképen csak egy ténybeli felvilágositásra szorítkozom. A t. képviselő ur azt állította, hogy az erdővételi üzletnek arra a részvénytársaságra való átruházása akkor történt, mikor már port vert fel az egész ügy és a főispán bizonyos intézkedéseket látott tanácsosnak. Ez nem felel meg a tényeknek, mert az erdővétel február 16-án történt, az átruházás pedig február 20-án, tehát négy nappal rá, ugy, hogy azt hiszem, a tekintetben a képviselő ur tévesen volt informálva. Egyébként pedig ismétlem : a kormány a tényállást egész meztelenül odaállította a t. ház elé. Ebből a tényállásból, ugy ahogy igyekeztem azt teljes objektivitással konstruálni, a kormány igenis levonta azt a konzekvencziát : hogy egy igen agilis, tevékeny, ambicziózus, jó tisztviselőnek . . . (Élénk közbekiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Dicséri ?) Szmrecsányi György: Ezt is dicsérni lehet? Elnök : Csendet kérek ! Gr. Tisza István ministerelnök: ... élete delén meg kellett válnia állasától. (Felkiáltások baljelól : Kubinyi Gézáról szól ?) Igen, Kubinyi Gézáról van szó. Szmrecsányi György: Gyönyörű! Büszke lehet rá ! (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Szmrecsányi képviselő urat kérem ! Gr. Tisza István ministerelnök : A t. képviselő ur már ismerhetné és tudhatná, hogy semmiféle, ilyen erős tüdővel való kiabálás engem meg nem zavar. Szmrecsányi György : Fog még egyebet hallani! (Zaj jobbról. Felkiáltások : Ohó !) Elnök : Kérem, méltóztassék csendben meghallgatni a ministerelnök urat. Gr. Tisza István miniszterelnök: Én megyek a magam utján. Hogy ahol hibát és mulasztást látok, ott a szükséges konzekvencziát levonjam, ettől nem fog semmiféle pá ctszempont visszatartani; de engedelmet kérek, semmiféle terrorizmus hatása alatt nem fogok . . . (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Gr. Tisza István ministerelnök: ... nem fogok a kellő mértéken túlmenni és azokkal szemben is, kiknek eljárását helytelenítenem kell, igyekezni fogok az objektív igazság mértékein belül maradni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Most már csak egy szót kívánok még mondani. A t. képviselő ur azt is kifogásolta, hogy a főispán ur addig, mig felmentése meg nem érkezik, hivatalában marad és azt az illető emberek presszionálására használhatja fel. Nem tudom, teszi-e. Ha teszi az illető főispán ur és ha egyáltalában most egyebet tesz, mint hogy a halasztást nem tűrő folyó ügyeket elintézi, akkor semmi esetre sem jár el helyesen. De hozzátehetem : hogyha termé, teljesen kárba veszett fáradság volna részéről, mert hiszen azon a tényálláson, mely meg van állapítva, most már utólag semmiféle nyilatkozattal változtatni nem lehet. Ezek után ismételve kérem, hogy válaszomat, amelyben, gondolom, kifejezésre jutott az, hogy a kormány az előfordult hibákkal szemben levonta azokat a konzekvencziákat, melyeket a bebizonyított tényállás megkíván, tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbról.) Elnök: Kivan a képviselő ur az ujabb felszólalás jogával élni? Gedeon Aladár: Csak nagyon röviden j)ár szót kívánok mondani. Esze ágában sem volt senkinek, legkevésbbé nekem, terrorizálni. Mint már felszólalásom elején kifejtettem, nagyon örültem volna, ha nem lettem volna kénytelen ezeket ma előadni. Ép azért választottam az interpelláczió bejegyzésének ezt a formáját, hogy azt esetleg elhalaszthassam, vagy egészen elállhassak tőle. Már ezelőtt két héttel megmondtam, mily ügyben akarok interpellálni. Azóta lett volna idő elintézni a dolgot. Terrorizálni senkit sem akartam, de a köztisztesség kívánja, (Élénk helyeslés balról.) hogy ily hiba bűnhődést, nyerjen. Itt katonai fel-