Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-695

695. országos ülés 191'/ február 7-én, szerdán. 9.1 napon ismerkedtem meg egy német századossal, egy kis galicziai faluban. Ez a vidék akkor intenzív koleraiészek volt, az egész kis községben két ui uralkodott : a kolera és a német százados. A piszoknak, a fertőző szennynek ebből a tengeréből ragyogóan elegáns egyenruhában, monoklisan, fehér kesztyűben és simára borotváitan emelkedett ki ez a német tiszt és azzal foglalkozott, hogy ebből a tengerből kiszedje és hazaküldje mindazt a szemetet és hulladékot, ami a nagy harczok csataterein maradni szokott s aminek otthon még hasznát tudják venni. Hivatalos czime : »Kriegsbeuteoffizier« volt. Ezt a mesterséget csak ideiglenesen folytatta, mert két íranczia gépfegyvergolyó volt az oldalában, »Souvenir de Verdun« — mint ő mondta. Amig ez a dolog rendbe nem jön, ilyen kisebb munkát végez. Volt vagy harmincz ÖTeg népfelkelője, ezekkel takarította a csatatereket s mikor nekem megmutatta megrakott vaggonjait, már rendberakva, osztályozva, megszámlálva volt a helyén minden, várta a szállítmány az indulást. Ezer meg ezer konzervskatulya az ón miatt, amit tartalmaz és laposra szétkalapálva, hogy kevesebb helyet foglaljon el. Ezer meg ezer törött orosz, német és osztrák-magyar puska. Kézigránát, husz-harm'nczféle tipus. Egy egész vaggon marhabőr. Egy egész vaggon rozsdás szögesdrót, Evőcsészék, alsóruha-rongyok, szakadt sapkák, szijdarabok, még a fémgömbök is külön, megszámlálva, ládában. Telefonkészülékek, sisakok, aluminiumedények, ásók, kardok és vaggonszámra üres srapnellhüvely, amiről azt mondta, hogy uj srapnel I már nem lesz belőle, de az anyaga miatt küldi haza, mert ez a legjobb szerszám-aczél a világon. Ámulva néztem és hallgattam a német rendnek, okosságnak és lelkiismeretességnek ezt a nagykövetét, aki minden görbe rozsdás szöget egyenesre kalapáltatott és a hazájába küldött, mert az is csak jó lesz valamire. Ennél a kiegyenesített szögekkel telt ládánál voltam a legjobban meghatva, azt hittem, nincs tovább, ez már a végső határa a haza szolgálatába állított lelkiismeretességnek és becsületes munkának. De volt tovább. Azt mondja egyszerre : »menjünk ki a mezőre, ott van egynéhány fel nem robbant orosz nehéz gránát, úgynevezett »Blindgänger«. Ezekkel semmit se lehet csinálni, elszállitani veszedelmes, mert félő, hogy útközben robbannak fel, itt meg nem szabad hagyni őket, hogy kárt ne tegyenek a parasztokban, akik piszkálják. Óvatosan drótot illesztenek rájuk, aztán a kellő távolságból villamos dróttal felrobbantják őket. Jó, megyünk. Megnézzük ezt is. Mikor elindulunk, egy ember jön vele és egy ládát czipel. Azt mondom : Ebben van a villamos áramfejlesztő? Mosolyog : Nem, ebben más van. En még ebből a felrobbantott orosz gránátból is pénzt csinálok Németországnak. Ezt már igazán nem értettem. A ládában — mondta — kinematográf-felvevőgép van. Megtanultam a kezelését és minden ilyen felrobbantott gránátnak a robbanását szép tiszta mozgófényképen felveszem. A filmgyárosok most sok háborús darabot csinálnak és szükségük van ilyen közelről fölvett gránátrobbanásokra. Persze, ilyet nem igen kapnak. Hát én küldök nekik, amennyit akarnak, beteszik a háborús filmjeikbe és jól megfizetik. A pénzt beszállítom a központunkba, mint »a helyszintén értékesített hadihulladékok jövedelmét«. Le kellett vennem a kalapomat, ez már majdnem olyan szép volt, mint egy költemény.« (Helyeslés és tetszés balfelől.) Tisztelt ház ! Méltóztatnak látni, a német hadseregnél miként fokozzák a kincstár bevételeit, még a »Blindgängerek« robbantásait is felveszik, hogy abból a katonai kincstárnak hasznot szerezzenek, hogy a kincstár értékesíthesse ezeket a felvételeket a kinő-vállalatoknál. A hulladékok összegyűjtése is a németeknél oly módon történik, hogy a rendnek, az okosságnak, a lelkiismeretességnek bizonyságtételei előtt kalapot kell az idegennek is emelnie. Milyen szívesen emelnénk mindannyian kalapot a mi hadvezetőségünk előtt, ha a rendet, az okosságot, a lelkiismeretességet az ilyen vonatkozásokban is eltanulná a szövetségeseinktől és mindenben követné az utánzásra érdemes példákat. (Helyeslés a hal- és szélsőbaloldalon.) Tisztelt ház ! A hadi filmek értékesítésének kérdése voltaképen oda tartozik abba a kategóriába, a hadi szállítások kategóriájába, ami, ugy látszik, a hadvezetőségnek egyik igen gyenge oldala. A jövedelmi források ki nem aknázása az egyik oldalon, tulfizetett árukötések a másik oldalon, ez mind súlyosítja a polgárság helyzetét, mert fokozza a reánk váró adóterheket. Voltaképen megvizsgálni kellene az összes hadi szállítások ügyét. Nekem semmiféle külön értesülésem, külön adataim nincsenek ; én csak annyit tudok, amennyit minden újságolvasó ember tud Magyarországon. A pozsonyi főtárgyalás adataiból, az Ivánka Imre-féle marhaszállitási perből kifolyólag lehetetlen, hogy mindenkinek fel ne tűnt volna, hogy minduntalan találkoztunk egy bécsi nő nevével. Olvastuk, hogy ennek a bécsi nőnek részére a marhaszállitásokból a tiszta jövedelemnek egy harmadrésze volt kikötve és biztosítva. Eejtély maradt, miért járt ennek a bécsi nőnek ilyen magas részesedés. (Mozgás balfelől.) Az azonban a főtárgyalás adataiból kitűnt, akármilyen konzorczium alakult, ebben a konzorcziumban az a bécsi nő benne volt, ugy hogy az ember arra a következtetésre jutott, hogy voltaképen ugy áll a dolog, a közös hadügyministerium tizenharmadik ügyosztálya csak annak a konzorcziumnak adott szállítási jogot, csak azzal kötött a vállalkozókra busásan jövedelmező szerződést, amely konzercziumban az a bécsi nő benne volt. (Mozgás és zaj balfelől.) Nagy jövedelmezőségű vállalatnak kellett lenni, mert ugy tudom, hogy Bécsben az Imperial-szállóban csak egy alkalommal 15 millió koronát fizetett a közös hadügyministerium Ivánka Imre kezeihez. Igazán indokolt volna vizsgálat utján megtudni azt, hogy a közös hadügyministerium tizenharmadik ügyosztályának ki ajánlotta azt a bécsi nőt, vagy ki érdeklődött ily ha-