Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-695
94 6§5. országos ülés lÖlf február 1-én, szerdán. tékony módon az ő üzletkötései iránt. Elvégre az ügyosztály élén álló tábornok lehet igen derék, jellemes, pedáns ember, de nincs kizárva, hogy valaki visszaélhetett az ő jóhiszeműségével. Tisztelt ház ! összegezni kívánom a fiontmögötti vagyoníecséilések tárgyában mondottakat. (Halljuk! Halljuk!) A takarékosság teljes hiánya van az egész vonalon. A front mögött teljesített katonai szolgálat túlságos bőkezűséggel honoráltatik. A hadi pótdijak, a lótartási összegek, a sajtóhadiszállás enormis költségei, minden egyéb szertelen és felesleges kiadások, pénzfecsérlések rettenetes módon növelik ennek az évek óta tartó háborúnak amúgy is horribilis költségeit. Ehhez járul, a jövedelmi forrásokat a katonai gazdasági osztályok nem aknázzák ki, a hadi szállítások körül pedig a kincstárra oly hátrányos szerződéseket kötnek, hogy a hadi szállítók arányban nem álló busás jövedelmeket, szemünk láttára szednek milliókat és milliókat össze. 'Ez mind a háború olyan költségtöbblete, melynek semmi indokolt alapja nincs és ami helyes beosztás és józan gazdálkodás mellett igen könnyen elkerülhető volna. (Helyeslés a bal- és a szélsóbaloldalon.) Ezen tények mellett két okból nem mehetünk el közömbösen ; először, mert az összes háborús költségek végre is az adófizető polgárok vállaira fognak nehezedni ; másodszor, mert a hadvezetőség ezzel a pazarló, tékozló gazdálkodással nem javítja, hanem rontja a győzelemre vezető útnak kedvező esélyeit. (Igaz ! ügy van ! baljelöl.) Végét kell szakítani a könnyelmű katonai gazdálkodásnak. A háború egy irtózatos szerencsétlenség ; amikor — hogy semmi egyébről ne szóljak — a gépek tömegesen mészárolják a férfilakosság színe-javát, akkor a ránk zúdult ez a borzalmas, ez az embertelen helyzet nem lehet senkire nézve sem sport, nem lehet szórakozás, nem lehet a könnyű, a vidám életnek alkalma. Már pedig ahol a front mögött ilyen bőkezű ellátás van, ahol ilyen pénzbőség van, ott italozások szoktak előfordulni, ott mulatozások, talán dőzsölések is vannak, ott megmételyezi a tisztikar és legénység erkölcseit az utálatos kártyaszenvedély. A táborba szállás már Julius Caesar kora előtt is a férfiasságnak, a szigornak, a fegyelemnek, a megpróbáltatásoknak, a nélkülözéseknek és szenvedéseknek az iskolája volt. Ezeket az igazi háborús megpróbáltatásokat és veszélyeket csak a tűzvonalban lévő katonák élik át, csak ezek érzik a háború minden szenvedését és nyomorát. Már pedig háború idejében a front mögött, a különböző parancsnokságnál, az egész hadtápvonalon, a trainnél, az egész hadseregben ép olyan szigorú életmódnak kellene lenni, mint a fronton van s a • vezérkarnak is ugy kellene élni, ahogyan a közkatonák élnek. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A kormányzatnak úgyis van sok bűne, hogy az áruuzsorát tűrte. Az árdrágítás eredményét is mi, adófizető polgárok még külön fogjuk meg. fizetni a háboru költségeiben ; mert hogy egyebet ne mondjak, a háború elején a relűtum, egy közkatonának élelemmel való ellátási napi költsége 1 korona 40 fillér volt, a kormányzat engedte annyira feldrágulni az árakat, hogy a relutum ma napi 3 korona 90 fillér. De ha csak két korona többletet veszek is számításba és csak arra a bizonyos két millió bakára gondolok, akkor is a háborús költségeknek Magyarországra eső hányada biztosan kitesz a napi ellátás megdrágulása czimén naponta 4 millió korona többletkiadást, ez pedig egy hónapban 120 millió korona költségtöbbletet, vagyis fokozottabb adóterhet jelent. A hadiszállitásoknál nem rendkívüli dolog, hogy 80—100% tiszta nyereséggel dolgoznak a szalutok és itt nem gondolok az undok aljasságra, a csalásra, hanem a szállítási feltételek betartása mellett van ez a haszon; ugy hogy j ó lélekkel mondhatjuk, okosabb rendszerrel, ahhoz értő emberek közbenjöttével a kincstár javára átlag 20%-os különbözetet bizonyára elérni lehetett volna a szállítási szerződések kötésénél; ebből is naponta több millió korona költségkevesbblet esnék az adózó polgárság előnyére. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) T. ház ! A pénzügyminister ur nyilatkozatából tudjuk, most 650 millió koronán felül van a háború havonkénti költségének tisztán Magyarországra eső része. (Felkiáltások balfelől: Hétszáz!) Az államháztartásnak rettenetes gondot adnak a háboru költségei, a felszaporodott államadósság s a pénzügyminister ur előttünk mindig a takarékossági elvet hangoztatja, ő maga az állam pénzével a képzelhető legtakarékosabban bánik és ugyancsak nem csinál titkot abból, hogy a polgárság . megadóztatása igen nagyfokú lesz, hogy a háboru költségeinek csak a kamatait fizetni képesek legyünk. A magyar polgárságnak igazán nem lehet szemrehányást tenni, a szó szoros értelmében bizalommal, munkával, igényeinek teljes mérséklésével, nélkülözéssel folytatja a gazdasági harczot ; mindenki megadással viseli a mai viszonyoknak egy agrár államban soha el nem képzelt összes visszásságait, belátja mindenki, ma a hadsereg ellátása és a polgári lakosság élelmezésének biztosítása a legfő állami érdek. A polgárság teljesiti az ő háborús kötelességeit. Ám teljesítse a hadvezetőség is. (Helyeslés balfelől.) Teljesítse a hadseregnek mindazon szervezete is, mely r a gazdasági és pénzügyi ágazatokkal foglalkozik. Legyen vége a katonai wirtschaft szabadosságának, legyen vége annak, hogy minden ellenőrzés nélkül pazarolják az államvagyont, ugy tesznek, mintha teljes bizonyosságuk volna a tekintetben, hogy a háboru összes költségeit nem az adófizető polgárok, hanem hadisarcz alakjában az ellenséges áUamok fogják megfizetni. (Helyeslés balfelől.) A katonai gazdálkodás ellenőrzésére hivom fel a t. kormány s elsősorban a pénzügyminister ur figyelmét. En nem jövök elő konkrét propozicziókkal. Igaz, leghelyesebbnek azt tartanám, ha minden törvényhatósági bizottság két polgári biztost küldene ahhoz az ezredhez, amelyhez besorozva vannak a törvényhatóság teriüetéről a
