Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-695

78 695. országos ülés 1917 február 1-én, szerdán. 348 koronát. Egy őrvezetőnek az özvegye havonta 32 koronát kap, egész esztendőre 384 koronát. Egy káplárnak az özvegye havonta kap 35 koronát, az egész esztendőre 420 koronát. Egy szakaszvezetőnek az özvegye egy hónapra kap 38 koronát, egész esztendőre 456 koronát. T. képviselőház ! Ehhez még jön valami. Nem akarom eltüntetni azt az érdemet, azt a bőkezűséget, amivel a t. kormány, a t. állami közigazgatás a hazáért hősi halált haltak özvegyeinek és árváinak adózik. Lássuk teljes számadatokban, teljesen tisztán és megczáfolhatatlanul. Teljes keresetképtelenség, vagyis teljes vagyontalanság esetén az özvegy kap havi 8 koronát, vagyis egy egész esztendőre 96 koronát. Ezt nagyon ritkán állapítják meg, ami különben a dolog természetében fekszik, de tegyünk igy is számítást. Megállapítják, hogy abban az esetben, a teljes keresetképtelenség, teljes vagyontalanság esetén kap a közlegény özvegye, ha nincs gyermeke, összevéve az általam előbb felsorolt összegeket, havi 27 koronát, egy egész esztendőre 324 koronát ; az őrvezető havi 30 koronát, egy egész esztendőre 360 koronát, a káplár özvegye 33 koronát, egy egész esztendőre 396 koronát. A szakaszvezetőnek özvegye 36 koronát, egy egész esztendőre 432 koronát. Tehát egy teljesen keresetképtelennek és vagyontalannak nyilvánított két gyermekes családanya, — gondolják meg t. képviselőtársaim és t. belügyminister ur, hogy mit jelent ez a mai megélhetési viszonyok közt — akinek mindkét gyermeke nyolcz éven alul van, mondjuk az egyik 5 a másik 2 éves és kell nekik a mindennajfi kenyér, tej, tojás, czukor, ruházat, petróleum, iskoláztatási költség, orvos, patika, ha arra kerül a sor — havonta 36 K-t. Hát van nyugodt lelkiismeret, van nem képviselői, hanem belügyministeri lelkiismeret, (TJgy van! TJgy van! a bal- és a ssélsobaloldalon.) amely midőn ezeket a szomorú adatokat látja, felháborodás nélkül képes megállani azon az alapon, amelyen eddig megállott, hogy maradjunk a régi törvény alapján, de többet ne adjunk; hogy zárkózzunk el és majd a jövő valamiképen megoldja a kérdést, amelyet mi megoldani nem akarunk. "Teljesen keresetképtelennek és vagyontalannak nyilvánított két gyermekes családanya kap a törvény és a rendelet szerint, ha közlegénynek özvegye az illető, havi 34 K-t, egész esztendőre 408 K-t. Az őrvezető özvegye kap havi 40 K-t, egész esztendőre 480 K-t; a káplár özvegye kap havi 43 K-t, egész esztendőre 516 K-t; a szakaszvezető özvegye havonként 46 K-t, egy esztendőre 552 K-t. Kérdezem tehát a belügyminister úrtól és a mögötte ülő munkapárti képviselő úrtól, akit nagyrabecsülök, hogy élhet meg abból az a szegény katonacsalád. Hiszen tudjuk, hogy itt Budapesten minden czikk beszerzési ára milyen mérhetetlenül nagy, (TJgy van! TJgy van! a széhobalóläalon.) de nem Budapestre hivatkozom, hanem a vidékre, ott is egy mázsa fának ára 10 K, egy mázsa szén 12 K, egy tojás 32 fillér, egy liter tej 70 fillér, egy kiló hus 8 K, egy pár gyermekczipő 30—40 K, egy méter karton, amely 50—80 fillér volt a háború előtt, most 6—7 K; egy méter barchet, amely szintén 50—80 fillér volt a háború előtt, most 6 K; egy spulni czérna, amely ezelőtt 50 fillér volt, most 5—6 K; egy pár gyermekharisnya most 7 K; egy méter vászon, amely 1 K 60 fillér volt a háború előtt, most 7—8 K; egy kötő, amely a háború előtt 1 K volt, most 7—8 K; egy kiló szappan, amely nemcsak fürdésre kell, hanem a gyermeknek egészségi szempontból van rá szüksége, (Ugy van! TJgy van! balfelöl.) most 12 K; egy kész gyermekruha ilyen egyszerű katonacsaládnál, amely államsegélyre van utalva, beszélni sem lehet róla; 60—70 Ki Kérdem, hol marad a taníttatás költsége és ha az ily családban felüti fejét a járvány, a betegség, hol marad az orvos, a patikaköltség ? Eeleljen a belügyminister ur, ha tud. Annyi segélyt kap egy gyermek egy hónapra, amennyiből a t. belügyminister ur vagy én egy közéjjszerü vendéglőben sem fizethetnők ki ebédünket és vacsoránkat. (TJgy van! balfélül.) Ha a megfelelő németországi számadatokat tekintjük, akkor láthatjuk, mennyire hátra vagyunk maradva. Kezemben van egy levél, amelyet egyik schleswig-holsteini németországi szakszervezet titkára intézett a budapesti szocziálistapárt titkárságához. Ebben elmondják, hogy egy magyarországi születésű polgárt, aki Németországba telepedett ki, 1914 augusztusában Nyitrára hívtak be katonai szolgálatra, 1914 deczemberben hősi halált Oroszországban. Minthogy Németországban nem honosíttatta magát, házassága következtében felesége és gyermekei magyar állampolgárokká lettek. Ennek az elesett katonának az özvegye, mig Németországban élvezte a segélyt, havonta 60—62 márkát kapott. Mikor kézbesítették neki az özvegyi nyugdíj megállapításáról szóló végzést, megdöbbenve és elkeseredve látta, hogy a magyar rendeletek és törvények neki évi 112 K-t, gyermekeinek pedig 48—48 K-t biztosítanak évente, ami német pénz szerint 50 pfenniget tesz ki naponta. Hogyha ez az özvegy a németországi törvények szerint kapta volna meg a járulékát, akkor egész esztendőben 736 márkát, vagyis naponkint 2 márkát kellett volna kapnia, koronaértékben egészben körülbelül 1000 korona. Ily minimális nyugdijat ad a háborúban elesettek özvegyének a német állam. És azt irjä az a schleswig-holsteini szocziális párttitkár, hogy reméli, hogy a magyar hatóságok eljárásában valami tévedés történt, amit korrigálni kell, mert az lehetetlen, hogy 50 pfennig napisegélyt kapjon Magyarországon az az özvegy, akinek ura hősi halált halt, mint német polgár az orosz harczmezőn, mert ha ez igy volna, akkor