Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-695

695. országos ülés 1917 február 7-én, szerdán. 7i> attól, hogy 1000 vagy 2000 holdas birtokhoz juthasson akár bérlet, akár vétel alakjában. Tehát, t. ház, én nemcsak a kis ekszisztencziákat tekintve itélem el ezt az eljárást, hanem a középosztály tekintetében is, mert ha a legnagyobb birtok: amely 10.000 holdas egy komplekszumban, ráfekszik a bank földre, a kis ember nem küzdheti fel magát, akárhogyan iparkodjék is és mutathat példát hozzátartozóinak. A múltkor olvastam a lapokban . . . (Az elnöki sséhet Simontsíts Elemér foglalja el.) ,. . . hogy az u. n. holtkézi birtokok vételénél az Altalános Hitelbank akar beállani bérlőnek. Hát ebben a világküzdelemben, ahol fiaink elhalnak, családokat, apró árvákat hagynak hátra, az legyen az osztályrészük, hogy mire hazajönnek, a bank mindent elfoglalt? Nem elég, hogy a bank eddig henteskedett, detailüzlettel foglalkozott, hanem ezentúl a bérlők és földtulajdonosok is ő belőlük kerül ki. Ha ez a helytelen politika folytatódik, akkor lassanként a nagybirtok kezéből is, az ő talpa alól is kicsúszik a föld. Én tehát, elvárnám, sőt kérem a t. kormányt: tekintse hazafias kötelességének, hogy ily esetekben az altruista bank álljon elő mint vevő. Ha pedig ezt nem tudja megvalósítani a kormány, akkor ne átalja átvenni azt az ideális törvényt, melyet Darányi volt földmivelésügyi minister alkotott meg, s amely boldoggá tenné ezt a nemzetet, mely most háttérbe szorittatik a bankok érdekében. Még egy más momentum is van, amelyre rá kell mutatnom. Nemcsak mint áldozatot vagy jutalmat adjuk mi oda a népnek azt az általános választói jogot, hanem mint olyat, amely őt megilleti azért, hogy értünk és a hazáért küzd. Én a választói törvény ellen, sajnos, abban az időben, amikor a lapok meghurczoltak, szürkének mondtak, kormánycsatlósnak elneveztek . . . Egy hang (a ssélsobalóldalon) : De nem volt igaz! Te nem vagy az! Nóvák János: Bocsánatot kérek, merem állítani, vagyok olyan jó hazafi, mint aki engem abban az időben meghurczolt. Mert ha mi rajtunk csorba esett is, ha kidobáltak is ebből a házból, de nekünk kettő között kell választanunk : vagy letenni a mandátumot, vagy bejönni ide a házba és a népnek jogait védeni. Sajnos, mondom, akkor az ellenzék részéről én egymagam voltam itt benn a választójogi törvény tárgyalásánál. Mintha ma volna, ugy emlékszem, hogy miképen tárgyaltatott ez a törvény és én akkor kifogásoltam ennek a korcsszülöttnek a megalkotását, amely jogokat nem kiterjesztett, hanem elvett ós pedig kitől vett el? Az egyszerű kisbirtokos osztálytól. Pedig nem hiszem, hogy a túloldalom vagy ezen az oldalon bármiféle rendű, rangú és állású egyén legyen, aki merné állitani, hogy ez a kisbirtokos osztály hűtlen lett volna hazája vagy vezetői ellen évszázadokon át. Ha pedig ez igy áll, amint ezt a jelen gigászi] küzdelem is eléggé bizonyítja, akkor arra is megérett ez az osztály, hogy amikor elérik 24-ik évüket, necsak a lövészárokban legyen joguk elvérezni, hanem a politikai jogokban is részt vegyenek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mi nemcsak ezzel a kötelezettséggel tartozunk velük szemben, hogy mi itthon nyugodtan, családaink körében maradhattunk az ő érdemükből. Igaz, hogy a munkát duplábban kell kivenni, mint annak idején, mikor az egész nép idehaza volt. De hogy őket egyszerűen csak azzal utasítsuk el, hogy elvégeztétek ott kötelességteket, most azonban tovább nincs reátok szükség, ehhez nincs jogunk. Én ma is azt vitatom, amit akkor vitattam, hogy itt jogelkobzásról van szó, mert világosan megmondja a törvény, hogy aki nem tudja igazolni, hogy hat elemi osztályt elvégzett kitűnő sikerrel, az igazolni tartozik, hogy irni-olvasni tud, s ezenkívül fizet 20 korona adót, ugy juthat szavazati joghoz. Miért vette be a kormány ezt a szakaszt a törvényjavaslatba ? Talán tudatában volt, hogy az úgynevezett tanítómesterek, akik ott vannak a községben, a felvételi és előmeneteli naplókat nem takarították meg, hanem abba szalonna lett takarva, ugy hogy aki a 30 éves kort meghaladta és kéri a tanítótól a kimutatást, azt a választ fogja hallani, hogy nincs meg az a feljegyzés. Akkor pedig, ha ez igy áll, azt hiszem: a kormánynak erkölcsi kötelessége felvétetni a választójogi törvénybe egy másik szakaszt, amely kimondja, hogy ott, ahol a tanítók nem őrizték meg ezeket az iratokat, ahol tehát ez az akadálya annak, hogy az illető nem szavazhat, ott joga legyen szavazathoz a két korona alapján, ma pedig nemcsak ennek alapján, hanem aki ott a lövészárokban hősi harczban kiveszi osztályrészét . mint a haza megvédője s megmentője, azt hiszem, joga van a politikai jogokhoz. Szabad hazáról csak akkor beszélhetünk, ha azok, akik a most dúló háborúban megmutatták, hogy érettek a politikai jogokra, ehhez csakugyan hozzájutnak. Amikor ellenségeink egyre szaporodnak, akkor kettős kötelességünk ezt megadni, mert ha ezt nem teszszük, akkor majdan hazatérő hőseink keserű szemrehányásokkal fognak minket illetni. Minden országban, ahol demokratikus elvek vannak életben, mindenkinek kijár a politikai jog, •— mi is adjuk meg azt. De ügyeljünk arra is, nehogy elvonják a földet népünktől, amint azt legújabban látjuk ós ne feledkezzünk meg a nagy Széchenyi mondásáról, hogy azé az ország, akié a föld. Erre való az Altruista Bank, de ha ennek keretén belül nem sikerülne a népet földhöz juttatni, akkor tessék a kormánynak elővenni a Darányi10*