Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-695

695. országos ülés 1917 február 7-én, szerdán. 69 épen a háború nehéz óráiban ennek a parlamentnek presztízse teljesen helyreállittassék azzal, hogy ezek a kérdések elintéztessenek. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Még egy körülményre bátorkodom figyelmeztetni és az az, hogy ha netalán nem királyi kézirattal napolnák el a házat, akkor is lehetővé tétes_sék minden képviselőnek, — nemcsak a bizottság tagjainak — hogy itt legyenek és mindenekfelett jjarlamenti és képviselői kötelességüket teljesíthessék. Mert én nem fogom ma itt az uj királynak azt a jogát vitatni, hogy; akkor, midőn a ház önmagát elnapolta, jogos-e az, hogy királjd rendelet alapján a katonai hatóságok a képviselőket szolgálattételre berendeljék, vagy nem. Ennek jogosságát nem akarom itt vitatni, nem akarok ezzel most foglalkozni, csak a kérdés praktikumát akarom megvilágítani. (Halljuk! Halljuk/) A praktikum azt mutatja, hogy az indokoknak egész sorozatából ez direkte nem czélszerü és nem alkotmányos ez, ha magasabb szempontból veszszük tekintetbe a kérdést. Nem alkotmányos azért, mert mikép láttuk legutóbb is, midőn olyan tragikus okból a tervezett időnél előbb kellett a képviselőházat összehívni, egész sereg képviselőtársunk napokkal, sőt egy-két héttel is megkésve került haza azért, mert nem siettek a szabadságolásokat nekik kézbesíteni, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert az Armeeoberkommandónak ez nem volt olyan fontos s sürgős érdek és mert a közlekedési viszonyok a csapatoknál való kézbesítést megnehezítették. Nagy tisztelettel vagyok mindazon t. képviselőtársaim tevékenysége iránt, akik katonai szolgálatot teljesítenek. Senki sem mondhatja rólam azt sem, hogy pro domo beszélek ; túl vagyok már torban és egészségben is azon, hogy én itt számba jöhessek és épen azért talán van jogom itt figyelmeztetni arra, hogy amilyen fontos volt, hogy a képviselő urak a háború első idején a példaadás kedvéért is siessenek katonai szolgálatukat teljesíteni és azt helyezzék előtérbe, ma, szerintem, a képviselőknek elsősorban képviselőknek kell lenniök és csak másodsorban lehet katonai szolgálatukra gondolniok. Már pedig itt az a kívánatos, hogy egy képviselő se akadályoztassék meg katonai behívás, katonai rendelet alapján abban, hogy akár az összeférhetlenségi bizottságban mint tag, akár más tekintetben parlamenti kötelességeit teljesítse. Én tehát rekapitulálok : kérek megnyugtatást arra nézve, hogy a már régebben, valamint a most bejelentett összeférhetlenségi esetek tényleg a házszabályok 161. §-a szerint addig fognak folytonosan tárgyaltatni, míg az ítélet meg nem hozatik és hogy e tekintetben semmiféle akadály a parlament és a bizottság működése elé nem fog gördittetni. Végül még csak egyet és ezt inkább csak kérelem formájában, vagy mint egészen természetes dolgot kívánom felemlíteni és ez arra vonatkozik, hogy itt egy egész sereg összeférhetlenségi eset, mint tudjuk, direkte hadseregszállitással kapcsolatban történt. Hogy ezeket a kérdéseket diluczidálhassák, az összeférhetlenségi bizottságban megnyugtatást kell kapnunk arra nézve, hogy az illetékes katonai körök meg fogják kapni a szigorú utasítást, hogy ugy személyzetük, mint levéltáruk az összeférhetlenségi bizottságnak rendelkezésére álljon; (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy sem hivatkozással a hivatalos eskü kötelezettsége alól való felmentés megtagadására, sem más, nem tudom, milyenféle titoktartás czimén e tekintetben az összeférhetlenségi bizottság munkálkodása elé akadályok ne gördittessenek. Ha ezek az előfeltételek megtörténnek, akkor szerintem az ellenzéknek kötelessége részt venni és kötelességünk mindnyájunknak arra törekedni, hogy ez ügyek minél előbb elintéztessenek. (A karzaton három lövés dördül el. Mozgás és nyugtalanság.) Elnök : Csendet kérek, méltóztassék nyugodtan maradni. (Helyeslés jobbfelől.) Gr. Batthyány Tivadar : Folytassuk, az ilyen inczidens nevetséges ! (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Ezennel kijelentem, hogy a legnagyobb mértékben szükségesnek tartom, hogy a t. ministerelnök ur gondoskodjék arról, hogy a hadügyminister . . . (Mozgás és felkiáltások: Fogják el!) Kun Béla: A népjog nevében tovább ! (Mozgás balfelől. Halljuk!) Gr. Batthyány Tivadar: ... a hadügyminister osztályfőnökei . . . (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk !) Elnök : Kérem a karzat közönségét, szíveskedjék csendben maradni, különben kénytelen volnék a karzat kiürítése iránt intézkedni. (Helyeslés.) Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! Ezen kedélyes inczidens által egyáltalában nem hagyom magamat zavarba hozatni. Folytatjuk. (Halljuk! Halljuk !) Ismétlem, hogy kérem a t. ministerelnök urat, hogy gondoskodjék a hadügyminister urnái... (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Gr. Batthyány Tivadar: ... hogy minden felvilágosítást megkapjunk. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Batthyány Tivadar : Kérem a t. ministerelnök urat, ne méltóztassék megengedni, (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) hogy hivatalos esküre hivatkozzanak. (Zaj.) Elnök: Méltóztassék a szónokát nyugodtan meghallgatni. (Élénk helyeslés.) Gr. Batthyány Tivadar: Tudjuk, hogy a tisztviselő, akár katonai, akár polgári tisztviselő, ha az összeférhetlenségi bizottság maga elé rendeli, a bizottság előtt csak akkor nyilatkozhatik szabadon, egészen szabadon és egészen őszintén, nyiltan akkor szabad a hivatalos titkokat feltárni, ha a hivatalos titokra letett eskü alól felmentést kapott, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Héderváry Lehel : Másképen nem komoly. Gr. Batthyány Tivadar: Hogy ebben a tekin-