Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-695

695. országos ülés 1917 február 7-én, szerdán. 69 épen a háború nehéz óráiban ennek a parlament­nek presztízse teljesen helyreállittassék azzal, hogy ezek a kérdések elintéztessenek. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Még egy körülményre bátorkodom figyelmez­tetni és az az, hogy ha netalán nem királyi kéz­irattal napolnák el a házat, akkor is lehetővé tétes­_sék minden képviselőnek, — nemcsak a bizottság tagjainak — hogy itt legyenek és mindenekfelett jjarlamenti és képviselői kötelességüket teljesít­hessék. Mert én nem fogom ma itt az uj királynak azt a jogát vitatni, hogy; akkor, midőn a ház ön­magát elnapolta, jogos-e az, hogy királjd rendelet alapján a katonai hatóságok a képviselőket szolgá­lattételre berendeljék, vagy nem. Ennek jogosságát nem akarom itt vitatni, nem akarok ezzel most foglalkozni, csak a kérdés praktikumát akarom megvilágítani. (Halljuk! Halljuk/) A praktikum azt mutatja, hogy az indokoknak egész sorozatából ez direkte nem czélszerü és nem alkotmányos ez, ha magasabb szempontból veszszük tekintetbe a kérdést. Nem alkotmányos azért, mert mikép lát­tuk legutóbb is, midőn olyan tragikus okból a tervezett időnél előbb kellett a képviselőházat összehívni, egész sereg képviselőtársunk napokkal, sőt egy-két héttel is megkésve került haza azért, mert nem siettek a szabadságolásokat nekik kézbe­síteni, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert az Armeeoberkommandónak ez nem volt olyan fon­tos s sürgős érdek és mert a közlekedési viszonyok a csapatoknál való kézbesítést megnehezítették. Nagy tisztelettel vagyok mindazon t. képvi­selőtársaim tevékenysége iránt, akik katonai szol­gálatot teljesítenek. Senki sem mondhatja rólam azt sem, hogy pro domo beszélek ; túl vagyok már torban és egészségben is azon, hogy én itt számba jöhessek és épen azért talán van jogom itt figyel­meztetni arra, hogy amilyen fontos volt, hogy a képviselő urak a háború első idején a példaadás kedvéért is siessenek katonai szolgálatukat telje­síteni és azt helyezzék előtérbe, ma, szerintem, a képviselőknek elsősorban képviselőknek kell len­niök és csak másodsorban lehet katonai szolgála­tukra gondolniok. Már pedig itt az a kívánatos, hogy egy képviselő se akadályoztassék meg katonai behívás, katonai rendelet alapján abban, hogy akár az összeférhetlenségi bizottságban mint tag, akár más tekintetben parlamenti kötelességeit tel­jesítse. Én tehát rekapitulálok : kérek megnyugtatást arra nézve, hogy a már régebben, valamint a most bejelentett összeférhetlenségi esetek tényleg a ház­szabályok 161. §-a szerint addig fognak folytono­san tárgyaltatni, míg az ítélet meg nem hozatik és hogy e tekintetben semmiféle akadály a parla­ment és a bizottság működése elé nem fog gör­dittetni. Végül még csak egyet és ezt inkább csak kére­lem formájában, vagy mint egészen természetes dolgot kívánom felemlíteni és ez arra vonatkozik, hogy itt egy egész sereg összeférhetlenségi eset, mint tudjuk, direkte hadseregszállitással kapcso­latban történt. Hogy ezeket a kérdéseket diluczi­dálhassák, az összeférhetlenségi bizottságban meg­nyugtatást kell kapnunk arra nézve, hogy az illetékes katonai körök meg fogják kapni a szigorú utasítást, hogy ugy személyzetük, mint levéltáruk az összeférhetlenségi bizottságnak rendelkezésére álljon; (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy sem hivatkozással a hivatalos eskü kötelezettsége alól való felmentés megtagadására, sem más, nem tudom, milyenféle titoktartás czimén e tekintetben az összeférhetlenségi bizottság munkálkodása elé akadályok ne gördittessenek. Ha ezek az előfel­tételek megtörténnek, akkor szerintem az ellenzék­nek kötelessége részt venni és kötelességünk mind­nyájunknak arra törekedni, hogy ez ügyek minél előbb elintéztessenek. (A karzaton három lövés dör­dül el. Mozgás és nyugtalanság.) Elnök : Csendet kérek, méltóztassék nyugod­tan maradni. (Helyeslés jobbfelől.) Gr. Batthyány Tivadar : Folytassuk, az ilyen inczidens nevetséges ! (Halljuk ! Halljuk ! a szélső­baloldalon.) Ezennel kijelentem, hogy a legnagyobb mér­tékben szükségesnek tartom, hogy a t. minister­elnök ur gondoskodjék arról, hogy a hadügy­minister . . . (Mozgás és felkiáltások: Fogják el!) Kun Béla: A népjog nevében tovább ! (Moz­gás balfelől. Halljuk!) Gr. Batthyány Tivadar: ... a hadügyminis­ter osztályfőnökei . . . (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk !) Elnök : Kérem a karzat közönségét, szíves­kedjék csendben maradni, különben kénytelen volnék a karzat kiürítése iránt intézkedni. (He­lyeslés.) Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! Ezen kedé­lyes inczidens által egyáltalában nem hagyom magamat zavarba hozatni. Folytatjuk. (Halljuk! Halljuk !) Ismétlem, hogy kérem a t. ministerelnök urat, hogy gondoskodjék a hadügyminister urnái... (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Gr. Batthyány Tivadar: ... hogy minden felvilágosítást megkapjunk. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Batthyány Tivadar : Kérem a t. minister­elnök urat, ne méltóztassék megengedni, (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) hogy hivatalos esküre hivat­kozzanak. (Zaj.) Elnök: Méltóztassék a szónokát nyugodtan meghallgatni. (Élénk helyeslés.) Gr. Batthyány Tivadar: Tudjuk, hogy a tiszt­viselő, akár katonai, akár polgári tisztviselő, ha az összeférhetlenségi bizottság maga elé ren­deli, a bizottság előtt csak akkor nyilatkozhatik szabadon, egészen szabadon és egészen őszintén, nyiltan akkor szabad a hivatalos titkokat feltárni, ha a hivatalos titokra letett eskü alól felmentést kapott, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Héderváry Lehel : Másképen nem komoly. Gr. Batthyány Tivadar: Hogy ebben a tekin-

Next

/
Thumbnails
Contents