Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-695
70 695. országos ülés 1917 tétben senki sem mondhassa, hogy elbújtak a hivatalos titok mögé és igy nem engedték a kérdést megvilágítani, kérem a t. ministerelnök urat, épen azon képviselők érdekében, akik ellen összeférhetlenségi bejelentés történt, hogy ebben a tekintetben bennünket teljesen megnyugtatni sziveskedjék. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ismétlem, t. képviselőház, hogy az ilyen kis inczidenseken nem érdemes felizgulni, (Igaz I ügy van!) az ember teljesiti kötelességét tovább. Sokkal fontosabb ránk nézve, hogy a parlament nivója, a parlament reputácziója tiszteltessék, mint egy pár békának megeresztése, felrobbantása a karzaton. (Igaz ! JJgy van !) Kérem a t. ministerelnök urat, sziveskedjék minket megnyugtatni és tegye lehetővé, mint a. többség vezére, hogy az összeférhetlenségi bizottság folytonos, állandó és eredményes munkát végezhessen. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : A ministerelnök ur láván szólni. Elnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Minthogy gróf Batthyány Tivadar képviselő ur felszólalásában az összeférhetlenségi ügyekkel kapcsolatban az elnökség eljárását is szóvá tette, méltóztassék megengedni, hogy erre vonatkozólag három egészen rövid kijelentést tehessek. (Halljuk! Halljuk !) Első kijelentésem egész általánosságban az, hogy a ház elnöksége, mint általában mindenben, nagyon természetesen az összeférhetlenségi ügyekben is, teljesen tartja magát a házszabályokhoz és a házszabályokban az elnökség részéről megállapított kötelességeket a lehetőleg legpontosabban és legnagyobb lelkiismeretesseggel teljesiti. (Elénk helyeslés.) Második kijelentésem az, hogy bizottsági tárgyalások sürgetésére, akár összeférhetlenségi-bizottságról, akár a ház más bizottságáról van szó, a házszabályok az elnökség számára kötelességet nem állapítanak meg, de jogot sem adnak. Nagyon természetes, hogy nincs kétségem aziránt, hogy a bizottságok a maguk kötelességének teljes ismeretében az üg) ! 'eket megfelelő módon befejezni igyekeznek. (Igaz ! ügy van ! -a jobboldalon.) Héderváry Lehel: Eddig nem tették. (Zaj. Hulljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök : Harmadik kijelentésem pedig vonatkozik a gróf Teleki József-féle esetre. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház, amikor én a múlt hó folyamán gróf Teleki József volt képviselő úrra vonatkozólag a lapokban olvastam, hogy a képviselőházhoz állítólag az 1915-ik év folyamán nevezett akkori képviselő ur ellen összeférhetlenségi bejelentés történt, azonnal haladék nélkül utánanéztem a nyilvántartásunkban és megállapitottam, hogy ez az újsághír téves volt, amennyiben nincs a nyilvántartásban gróf Teleki József eUen való összeférhetlenségi bejelentésnek semmi nyoma és igy kétségtelen, hogy az a bejelentés meg sem tétetett. (Élénk helyeslés.) február 7-én, szerdán. A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Csakhogy egy mellékes részre nézve ne vétsünk az ügyben a hűség ellen, vagyok bátor mindenekelőtt megjegyezni, hogy a munkapárt sem konferenczián, sem más alakban azzal a kérdéssel még nem foglalkozott, hogy mi történjék arra az esetre, hogyha a t. túloldal nem vállalkoznék arra, hogy jelöltet nevez az összeférhetlenségi bizottságba, (ügy van! a jobboldalon.) Én voltam az, aki itt e házban mint egyéni véleményemnek adtam kifejezést nézetemnek. Gr. Andrássy Gyula: Nem is mondtam. Polónyi Géza: Kommünikék jelentek meg. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Gr. Tisza István ministerelnök: Ami a dolog érdemét illeti, én a t. túloldal azon. kívánságát, hogy lehetőleg mód nyujtassék arra, hogy az ellenzék nemcsak egy, hanem több taggal vegyen részt az összeférhetlenségi állandó bizottságban, indokoltnak tartom. Nagyon természetes, a megoldást illetőleg nem nyilatkozhatom, mielőtt akár a ház mélyen t. elnökségével, akár a többségi párt elnökségével nem érintkeztem volna. (Helyeslés.) De magam részéről hajlandó vagyok a kérdést ily irányban megfontolás tárgyává tenni. (Élénk helyeslés.) Ami már most a gróf Batthyány Tivadar által felhozottakat illeti, mindenekelőtt ami az eljárás — hogy ugy fejezem ki magamat — tempóját illeti, nagyon természetesen, ebben a tekintetben az összeférhetlenségi állandó bizottságnak utasítást nem adhatok, de azt hiszem, hogy megnyugtathatom a t. képviselő urakat egyszerűen azzal, hogy utalok arra a kijelentésre, amelyet erről a helyről az összeíérhetlenségi állandó bizottság elnökének felhatalmazása folytán ezelőtt néhány nappal tettem, amidőn határozottan annak adtam kifejezést, hogy az összeférhetlenségi állandó bizottság elnökének is az az intencziója és kívánsága, hogy az összes összeférhetlenségi ügyek lehetőleg gyorsan letárgyaltassanak. Ez a kijelentés megtörtént, nem tudom, 10—15 nappal ezelőtt. Most arra szoritkozhatom, hogy ismétlem a már megtett kijelentést. (Helyeslés a jobboldalom.) Ami a hivatalos titok kérdését illeti, magától értetődik, hogy nézetem szerint a kormánynak kötelessége mindent megtenni, ami szükséges arra, hogy a bizonyitás útjába akadályok ne gördittessenek. (Helyeslés.) Végül pedig az országgyűlés elnapolására vonatkozólag nagyon természetesen nem tehetek oly nyilatkozatot, amely 0 felségének azt a jogát, hogy bármikor legkegyelmesebb királyi leirattal napolhassa el az országgyűlést, tángálná, érintené, vagy megköthetné. (Igaz! Ügy van!) De utalhatok egyszerűen az őszszel már követett eljárásra. Akkor már a képviselőház magamagát najjolta el, és most mindenesetre az a körülmény, hogy a függőben levő összeférhetlenségi ügyek elintézését egy legkegyelmesebb királyi
