Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-695

68 695. országos ülés 1917 vonatkozó dolgot kell szóba hoznom, illetőleg a t. ministerelnök úrtól bizonyos kérdésekre felvilágosításokat kérni, amelyek remélem, teljesen meg fognak nyugtatni. Először egy kisebb dologgal akarok végezni. A lapokban január közepén az az állítás jelent meg, mintha az időközben már lemondott gróf Teleki József összeférhetlenségi ügyében már 1915 január közepén is bejelentés intéztetett volna a ház elnökségéhez, melynek a sajtó szerint kvázi nyoma veszett volna. Nem birom elképzelni, hogy ez a hir ne félreértés alapján jelent volna meg, mert hiszen a házszabályok 138. §-a pozitive elrendeli, hogy ha ilyen bejelentés érkezik és az a házszabályoknak meg nem felel, az elnök visszaküldi és jelentést tesz a háznak ; ha pedig a bejelentés megfelelő . . . Elnök: Nem visszaküldi, hanem irattárba téteti ! Gr. Batthyány Tivadar: Ha nincsen hiánya a bejelentésnek, akkor a bizottsághoz teszi át, ha pedig hiányos, akkor bejelenti a háznak és az irattárba teszi. Azt hiszem, így helyesen korrigáltam az elnök urat. De mondom, azt hiszem, itt félreértés lesz, mert ha nem volna, az elnökség ezt a kérdést bizonyosan diluczidálta volna, mert elvégre az elnökség sokkal magasabb polczon áll, hogysem ilyen vádat lehetne ellene hangoztatni. De mindenesetre amennyiben továbbra is ily bejelentések történnének, hiszem, hogy az elnökség bizonyára szigorúan a házszabályok rendelkezései szerint fogja az ügyet kezelni. Most bátorkodom egy már nehezebb kérdésre nézve megnyugtatást kérni, még pedig a szabályszerűen bejelentett és a bizottságnak szabályszerűen kiadott ügyek letárgyalásának folytonosságára nézve. A házszabályok 138. és utána következő szakaszokban peremptoriusan elrendelik, milyen eljárás követendő az összeférhetlenségi ügyekben. Bizonyos terminusok vannak megállapítva, melyek lejárta után jelentést kell tenni a háznak s amennyiben az ügy le nem tárgyaltatott, a 161. § első bekezdése igy szól: »Az összeférhetlenségi állandó bizottság az előkészítő eljárást addig folytatja, amíg az ügy érdemleges eldöntésre alkalmassá válik.« Azt hiszem, ha az ellenzék letesz arró az elvi álláspontjáról, hogy tartózkodik a bizottságokban való közreműködéstől, deferál a mélyen tisztelt többség hivatalos felszólításának és részt akar venni ez ügyek körüli eljárásban a legnagyobb komolysággal és tárgyilagossággal, mint ezt képviselőről való bíráskodásban kötelességük tenni : kellene hogy garancziánk legyen a következőkre. Először arra, hogy a házszabályoknak minden, tehát a 161. § rendelkezései is pontosan megtartatnak. E tekintetben az elnökségnek is vannak ellenőrzési kötelezettségei, de elsősorban a mentelmi bizottság elnöke a felelős, (ügy van ! halfelől.) hogy a házszabályok pontosan megtartatnak és az ügy letárgyalásának folytonosságát ne engedje megakasztani addig, ameddig az be nem fejeztetett. Én az ügyet egészen szárazon és tárgyilagosan akafebruár 7-én, szerdán. rom kezelni és ezért nem foglalkozom a sajtóban megjelent bizonyos vádakkal, amelyek szerint szemben a 161. § rendelkezésével, több összeférhetlenségi ügy évek óta stagnál és elintézés alá nem kerül. Mi annak nem tehetjük ki magunkat, hogy belemegyünk bona fide ebbe a bizottságba és aztán egy szép napon arra ébredjünk, hogy a bizottság működése megakad és nem folytattatik le mindaddig, mig vagy az összeférhetlenségi állandó bizottság, vagy az összeférhetlenségi itélő bizottság Ítéletét meg nem hozta. Én tehát mindenesetre szükségesnek tartom, hogy megnyugtatást kérjünk arra nézve, hogy a bizottság tárgyalásai sem azzal az argumentummal, amely felett itt diskussziók folytak, sem más indokból — mint az utolsó évben történt — meg ne akasztassanak. Van azonban még két momentum, amelyre fel kell hivnom a t. ház figyelmét, (Halljuk ! Halljuk !) a mely ugyancsak ezen szakasz intenczióinak biztosítására vonatkozik és ez először is az a kérdés, hogy jól méltóztatnak tudni, hogy -a háború alatt néhány hetes vagy pár hónapos ülésszakok után a ház több izben királyi kéziratokkal napoltatott el. (ügy van! halfelől.) Már pedig, mihelyt királyi kézirattal történik az elnapolás, a háznak minden bizottsági funkcziója elakad és igy elakadnának ezen összeférhetlenségi ügyek tárgyalásai is. Azt hiszem, tartozunk vele elsősorban azon t. képviselőtársainknak, akiknek összeférhetlenségi ügyei tárgyalás alatt vannak, hogy ők a lehető legrövidebb időn belül megkapják a maguk hivatalos fórumának ítéletét. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Nagyon jól tudom, hogy királyi jog a ház tanácskozásának elnapolása, de azt is tudom, hogy a parlamenti életben soha fontosabb, az egész ország jövőjére nézve nagyobb kihatással bíró kérdések még nem voltak napirenden, mint ma, a világháborúnak ezen előrehaladott stádiumában. Azt hiszem, hogy a parlamentáris ellenőrzés szempontjából a magyar parlament, az egyetlen magyar fórum, amely teljes szabadsággal nyilatkozhatik meg, amúgy is feltétlenül szükséges, hogy együtt maradjon, ha nem is tárgyal nap-nap mellett, hogy igenis módja legyen arra, hogy minden pillanatban összejöhessen és pedig nemcsak akkor, midőn a kormány és a királyi akarat, hanem akkor is, midőn a népképviselet akarata annak összehívását szükségesnek • tartja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ennélfogva én amúgy is nagy, országos érdekek szempontjából a legsúlyosabb hibának tartanám, ha a parlamentet királyi kézirattal elnapolnák. De ettől eltekintve, addig, mig ezek az összeférhetlenségi kérdések le nem tárgyaltatnak, a legnagyobb hibának tartanám ezt éppen t. képviselőtársainkkal szemben is, ha ezen ügyek elintézése a képviselőháznak királyi kézirattal való elnapolása által megakadályoztatnék. Ha csak egy-egy ilyen összeférhetetlenségi eset lenne, nem szólnék, minthogy azonban itt a bejelentések egész sorozata történt, (ügy van ! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) nagyon kívánatos, hogy