Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-694

(>2 694. országos ülés 1917 február 6-án, kedden. Kun Béla: Es sokat kell szaladgálnia! Gr. Károlyi Mihály: Épen erre akarok rátérni. Ezt a sanyarú, az éhhalálra épen elég összeget sem kapja olyan egyszerűen, hanem Ponciustól Pilátusig kell szaladgálnia. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) És ha megtörténik, hogy helytelen módon vagy tévedés folytán, vagy szándékosan felveszi a hadisegélyt, amely nem jár, mert a családfő eltűnt vagy elesett, akkor drákói szigorral büntetik meg az illetőt. De természetesen azokkal a posztóhamisitókkal, bőrhamisitókkal és egyéb hamisítókkal szemben aránytalanul enyhébben jártak el, azoknak könnyű a dolga. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ha valaha volt ok, volt mentség, hogy valaki hibázott, akkor ebben az esetben van, amikor a családfentartó életében kap bizonyos szubvencziót az illető, de ha a családfentartó elesett, abban a pillanatban nemcsak a fájdalom, nemcsak a keserűség, a lelki fájdalom van meg, hogy elvesztette legkedvesebb családfentartóját, de abban a momentumban leszáll az ő segélye az eltűntnél 421 koronáról 120 koronára, az elesettnél pedig 228 koronára. Emberséges elbánás ez ? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem is akarom mondani szocziális érzés-e, mert itt nem arról van szó, hogy van-e valakinek szocziális érzéke a XX. században . . . Kun Béla: Szivtelenség! Gr. Károlyi Mihály: hanem itt csak emberi szívről van szó, arról van szó, van-e érzék az emberi bánat, az emberi nyomor iránt? (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsöbaloldalon.) Ezzel szemben a kormány mindezeket az érzelmeket, mindezeket a keserűségeket egy emléktáblácskával akarja kielégíteni. Yisszatérek arra, amit mondottam. Ez olyan könnyelmű törvényjavaslat, amelyről sokat fognak beszélni az emberek milliói, ha visszatérnek és ha majd szóhoz jutnak. (Igaz! Ugy van! balfelöl,) Kun Béla: Nesze semmi, fogd meg jól! Gr. Károlyi Mihály: Az anyák és csecsemők kérdése szintén többször szóba került ebben a házban, mert szükségét találtuk annak, hogy róluk gondoskodjunk. A hadisegély semmiképen nem támogatta az anyákat és a csecsemőket. Németországban a Eeichswochenhilfe biztosit a terhes anyának nyolcz hétre egy márkát, azután 12 hétre a születés után fél márkát naponkint. Nálunk semmi ilyen sincs. Az idő rövidsége miatt nem akarok kitérni a drágaság kérdésére, amely szintén szorosan összefügg ezzel a kérdéssel, (Halljuk ! Halljuk !) mert ezt a 421 koronát és a 228 koronát csak ugy lehet értékelni, hogyha az árakat figyelembe veszszük. Hogyha a háború elején még valahogy elegendő volt ez az összeg, most a nagy drágasággal szemben derizórius. A kormány antiszocziális érzéke végigvonul minden cselekedetén. Itt csak fel akarom említeni azt, hogy a közszabadságok terén is olyan intézkedéseket tett, olyan gyűléseket tiltott el, hogy az szinte hihetetlen. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Akkor, mikor külügyi kormányzatunk békejegyzékkel fordult az Egyesült-Államok elnökéhez, itt gyűléseket akartak tartani a béke propagálására, tehát tulajdonképen a külügyi kormányzat cselekedetét akarták támogatni, visszhangot akartak adni ezen általunk is üdvösnek tartott lépésnek s ezeket a gyűléseket drákói szigorral beszüntették. Most áttérek beszédem azon részére, amely lényegét képezi felszólalásomnak. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Abból a szempontból indulok ki, hogy mikor a hősöket meg akarjuk jutalmazni, mikor az élő hősök jövőjét akarjuk biztosítani, akkor a legfontosabb és legtermészetesebb kérdés az, hogy azt ugy tegyük, hogy jogokat adjunk azoknak, akik küzdöttek. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én azokra az etikai momentumokra, amelyek ezt szükségessé teszik, most nem akarok rátérni, mert előttem szólott t. képviselőtársaim mind rámutattak erre és gróf Batthyány Tivadar ép az imént felhozta azokat az etikai argumentumokat, amelyek amellett szólnak, hogy azokat, akik odakinn küzdöttek a hazáért, elsősorban megilleti a választói jog. Én azonban czélszerüségi okokat akarok emellett felhozni, mert azt állítom, hogy imperativ szükség az, hogy az általános egyenlő és titkos választói jogot behozzuk, hogyha azt akarjuk, hogy Magyarország képes legyen elviselni azt az óriási megterhelést, mely a háború folytán reá hárul. Én a választójogot csak eszköznek tekintem arra, hogy demokratizálódjék az egész magyar közélet; (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) csak eszköznek tekintem arra, hogy azok az intézmények, amelyekre szükségünk lesz, hogy Magyarország a háború után nemcsak politikailag, de közgazdaságilag is fennállhasson, behozassanak. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hogyha ezen felállítandó szobrok mögött nem fognak intézmények állani, a szobrok mulandók, azok el fognak múlni, de az intézmények megmaradnak és az lesz a legszebb aedificium, amelyet Magyarország a küzdő hősöknek felállít. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A legáltalánosabb, a legradikálisabb választói jogot tartom szükségesnek és még odáig is megyek, hogy bizonyos fokig a nő választói jogának bekapcsolását tartom kívánatosnak. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hogyha nem hozzuk be a legszélesebb alapra lefektetett választói jogot, akkor, mint mondottam, lehetetlen azokat az óriási terheket elviselni, melyek reánk háramolnak a háború után. A nagy számoknak megvan a maguk törvénye. Egyes nagybirtokosokat, egyes nagy tőkéseket sohasem lehet ugy megadóztatni, hogy azok aránylag annyit fizessenek, mint a kisebb birtokosok, kisebb tőkések. Szükséges tehát egyrészt, hogy demokrati-