Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-694

694. országos ülés 1917 február 6-án, kedden. 63 záljuk és progresszívebb alapra helyezzük egész adórendszerünket, de szükséges az is, hogy uj erőket hozzunk bele a közgazdasági életbe, mert ha erre nem vagyunk képesek, akkor — kimondom a szót — teljesen lehetetlen, teljesen ki van zárva, hogy azokat a háború utáni költségeket fedezhessük. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én most kénytelen vagyok igen száraz adatokat felolvasni, (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) igen száraz adatokkal indokolni ezt az álláspontomat, de enélkül lehetetlen gondolatomat kifejteni, mert épen ezekben a számokban rejlenek azok az argumentumok, amelyek szükségessé teszik a választójogot. Az 1913. évi zárszámadások bevétele — mindig kerek számokban beszélek a könnyebbség kedvéért — 2500 millió koronát mutatott, a kiadás pedig 2300 millió koronát tett ki; az 1913. évi zárszámadás tehát 228 milliós felesleget tüntetett fel. Ez a felesleg azonban egy számtani falzum, ez a felesleg nem áll, mert ezt afelesleget csak ugy hozták ki,hogy 678,297.000 K kölcsönt mint jövedelmet állítottak be. Ha tehát ezt a 678 millió K-át levonom a 2500 millió K bevételből, akkor a tényleges bevétel 1868 millió néhány százezer koronát tesz ki, nem pedig 2500 milliót. Es ha ezt az 1868 millió K bevételt szembeállitom a 2300 millió K kiadással, akkor kisül, hogy 450 millió K mínuszunk volt, nem pedig 228 millió K pluszunk. JSTem akarok most arra kiterjeszkedni, hogy a kölcsönökből mennyi ment beruházásra, mennyi a produktív, mennyi az improduktív befektetésekre, mert ez nagyon messze vinne a tárgytól. Minthogy az idő már nagyon rövid, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) kénytelen vagyok átugrani sok dolgot. Ha pedig az államadósság állagát nézzük, 1913 december 31-én, 6.195 millió az az összeg, amelyet beállítottak, amelyet — hogy jobban fejezzem ki magamat — bevallottak mint államadósságot. Ebbe azonban egy nagy tétel nincs belevéve, t. i. az u. n. magyar block, amelylyel Magyarország tartozik Ausztriának és amelyet — gondolom — 20 vagy 22 óv alatt kell, hogy törleszszünk. Ezt az 1348 milliót kitevő magyar blokkot hozzá kell tehát még adni a 6 milliárdhoz, azonkívül hozzá kell adni azt a 626 millió K-át, amely abból a differencziából származik, hogy a kölcsönök az állam budgetjébe mindig névérték szerint állíttatnak be, nem pedig a reális összeg alapján, vagyis annyit vall be a budget, amennyit bevételezett, nem pedig amennyit ezekre a kölcsönökre tényleg kiadott. Ez a differenczia pedig, mondom, 626 millió K. Ha ezt a két tételt hozzáadjuk, akkor kiderül, hogy nem 6.000 és ennyi száz milliót tett ki az államadósság, hanem 8.171 millió K-át. Most rátérek arra, hogy tulajdonképen miért hoztam ezt elő, mert különben joggal azzal a váddal illethetnének, hogy nem beszélek a tárgyhoz. Most rátérek arra, hogy mennyi a háborús kiadás. Erre nézve csak egy támpontom van és ezt használtam fel számításaimnál. A támpont pedig az, amit a pénzügyminister ur a minap mondott, amidőn elismerte, hogy háborús szükségleteink havonta körülbelül 750 milliót tesznek ki. Ez a szükséglet — mondotta — azelőtt kevesebb volt, most azonban inkább növekedőben van. Minthogy tehát más számot nem tudok, ezt vettem alapul. Ha felteszem azt, hogy ez a háború három évig fog tartani, — ami ma már, azt hiszem, bizonyosságnak tekinthető — ha tehát 36 hónapot veszek, kitesz a költség 27 milliárdot. Ehhez csak 3 milliárd retablirozási költséget számitok hozzá és így kijön az a horribilis szám, hogy Magyarország a háborn után 30 milliárd megterheltetéssel fog szemben állani. Ennek kamatját 6%-kal számítva, ez kitesz évente 1800 millió K-t. Ehhez még nem számítom és nem számithatjuk hozzá azt, hogy háború előtt a hadügyi költségek kitettek 421,073.000 K-t. Azt hiszem azonban, hogy a jövőben ez a normális hadügyi költség háromszor annyi lesz, mert ugyebár az ágyupark felújítandó lesz és a háború megmutatta, mennyivel többe kerül tényleg a háború és hogy azok a békeszámok, békefelszerelések nem voltak elegendők. Ha tehát ezt a számot hárommal megszorzom, itt is kijön 1.263,219.000 K. Ha most az újonnan jelentkező többletet, azaz az eddigi hadügyi költségek csak kétszeresét adom hozzá az 1.800 millióhoz, kihozok 2.722,146.000 koronát. Ezzel szemben az 1916-iki zárszámadások kiadásai 2.318 milliót tesznek ki. Ha most azt veszem, hogy 15%-kal emelkedtek a kiadások, ez 300 milliót tesz ki, vagyis a normálszükséglet 2.618 milliót fog kitenni. A habom folytán a bevételek effektive, amint látjuk, 1.868 milliót tettek ki. Ehhez szintén 15°/o emelkedést számitok, 300 milliót, az uj adókból hozzászámítok 370 milliót és igy kijön 2538 millió. Hogyha most az egyenleget megvonom, hogy mennyi a rendes kiadás, az volna e szerint 4400 millió, a bevétel két és fél milliárd, a hiány az egész számítás szerint, hogyha nem veszem bele a katonai kiadások emelkedését: 1880 millió, ha pedig beveszem a katonai kiadásokat, 2722 millió, vagyis mégegyszer annyi, mint amennyi békeidőben a kiadás volt. Bocsánatot kérek, hogy ilyen sokáig fárasztottam a képviselő urakat ezekkel a számokkal, de ezek a számok beszélnek helyettem és megkövetelik azt, hogyha Magyarországot reorganizálni akarjuk, teljesen demokratakus alapra térjünk át, mert másképen lehetetlen ezeket a kiadásokat fedezni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De mikoT ezzel szemben azt látom, hogy a kormány a háború előtt a legantidemokratikusabb, a legantiszocziálisabb érzésekkel telitett választójogi javaslatot erőszakolt keresztül, az egész háború