Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-694
694. országos ülés 1917 február 6-án, kedden. 59 nyokat és mindazokat, kiknek titkos keze belenyúl a választói lajstrom összeállításába. Ezek mind pápábbak szoktak lenni a pápánál és a választás sikerét már a névsor összeállításánál akarják eldönteni. A törvény struktúrája arra van alapítva, hogy minden választásra jogosult maga járjon utána, benn van-e a jegyzékben vagy sem? Ezt ma nem tudja megtenni s ezzel rajta sérelem esik kettős sérelem, mert hiszen a haza iránt teljesített kötelessége gátolja őt. Hogyan jelentkezzék a névsorba való felvételre az, aki a fronton van ? Hogy igazolja, hogy megvan a régi jogczime, hogy uj jogczime keletkezett, pl. önálló ipart kezdett, ha mindjárt egy hónapja is, hogy elérte a 30-ik évet, hogy egy éve lakik egy helyen, hogy egy munkaadónál töltött három, illetve öt évet? Hogyan igazolja ezt, mikor az utolsó öt évből hármat a lövészárokban kellett töltenie! Mikor a központi választmány összeállítja az ideiglenes névsort és május 16-ika és június 14-ike között a községházán szemlére teszi ki, hogyan nézze meg, benne van-e? Ha nincsen benne, hogyan adja be felszólalását? És ha a központi választmány e felszólalást elbírálja és a lajstromot újból közszemlére teszi, hogyan nézze meg, hogy intézték el felszólalását? S ha elutasították, hogyan megy panaszával feljebb a közigazgatási bírósághoz ós hogyan jár utána, hogy ez megvédelmezi-e jogát? Erre neki szabadságot semmiféle pótszázadparancsnok nem fog adni, erre semmiféle felmentést nem kap. Rajta tehát sorozatos sérelem esik. A jogok egész sorozatától lesz elütve azért, mert a haza iránt teljesiti kötelességét. (Mérik helyeslés iáiról.) Hát t. ház, lehetetlen, hogy ne érezzük, hogy ezt az állapotot nem lehet fentartani tovább. Ez a ház, amely kivételes hatalommal olyan bőven ruházta fel a kormányt, biztosan tovább-. menne egy lépéssel, ha megkérdeznék őszintén és le nem tiltanák előre, hogy őszintén szóljon, biztosan megadná a jogot a kormánynak oly intézkedésre, amelynél fogva mindenki, aki az 1913-ban készült névjegyzékben benne ,volt, hacsak meg nem halt, benne maradjon. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nem hiszem, hogy daczára ama nagy ellentéteknek, amelyek köztünk és a túloldal között fennállanak, nem hiszem, hogy a túloldal, ha a ministerelnök ur felszabadítaná, meg ne szavazná a hősök választójogát. T. ház! Ehhez bizonyos támpontom is van; nevezetesen idézem a túloldal egy képviselőjének felfogását a választójogról. Hegedüs Lóránt t. képviselő ur egyszer már idézett könyvében ezeket írja (olvassa) : »Mivel 1913-ban a magyar törvényhozás már megbékélt azzal a megoldással, — közbevetem, hogy mi ezen az oldalon sohasem békélünk meg vele — amely a politikai jogok elérésérc egy felemelő szerkezetet alkotott, mint a malomban a silót, — ugylátszik, ez a hasonlata Hegedüs Lóránt t, képviselőtársamnak azért feküdt kéznél, meit a Kereskedelmi Bank malomérdekeltségei lebeghettek a szemei előtt •— ugy a háború után az uj országgyűlésnek ezen a módszeren még tovább kell mennie azért, mert az ellenség goh'ói megritkitották a befogadott választók légióit és ezeket az alkotmányos védelemben épen ugy kell pótolni friss erőkkel, mint ahogy a lövészárokban rögtön pótolni kell az elesetteket a háború alatt.« Én azt hiszem, mi ellenzékiek is elfogadhatjuk munkapárti képviselőtársunknak azt a követelését hogy tudniillik a választóknak azt a tömegét, amely különben is nagyon kicsiny a szükkörü választói jog folytán, s melyet az ellenség golyói nagyon megritkítottak, a hiánj't pótoljuk minél hamarább, amint ő mondja, még a háború alatt. (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) T. ház ! Tegye meg a nemzet kötelességét hőseivel szemben. Ne jutalmat adjon, bár ezzel a frázissal, amelyet különféleképen kommentáltak, egyszer le kell számolni. A házban a jutalom szót többször bizonyos megbélyegző hangsúlyozással emiitették, mintha mikor hősökről van szó, ez a kifejezés valami megalázó volna. Hát csak beszéljünk egész nyugodtan jutalomról. Nincs abban semmi megbélyegző, ha a nemzet jutalmazni akarja a maga hőseit. (Ugy van I Ugy van ! a baloldalon.) Mi nem sértjük meg azzal azokat, akik kötelességüket teljesítették és akikről azt mondják, hogy mert kötelességüket teljesítették, nem várhatnak jutalmat. Tudtommal a minister urak, a nagykövetek és az alelnök ur, aki most váltotta fel elődét az elnöki székben, szintén kötelességet teljesítenek a maguk funkcziójában. Amikor pl. az alelnök ur a német főhadiszálláson volt, azt hiszem, azért ment oda", mert kötelességét* vélte teljesíteni és amikor egy rendjellel megajándékozták, amikor kitüntették, nem érezte magát sértve. (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Hát akik kötelességüket végzik ott a lövészárokban, azokra nézve sem lehet sértő, ha irányukban jutalomról beszélünk. Igenis, csak jutalmazzon a nemzet, ahogy telik tőle, jutalmazzon ugy, ahogy a hősök megérdemlik, jutalmazzon mindazzal, amit adni tud, jutalmazzon azzal, hogy anyagi ekszisztencziát teremt számukra és jutabnazzon azzal, hogy politikai jogokban részesíti őket. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Jutalmazzon a nemzet azzal, hogy önmagának teremt egy uj, erős gcnerácziót, jutalmazza meg önönmagát azzal, hogy gondoskodik hőseiről, mert hiszen önönmagát erősiti meg ezzel és teszi képessé arra, hogy a nagy kulturés gazdasági versenyben megállhassa helyét. (Helyeslés a baloldalon.) Én csatlakozom CHesswein Sándor, Jaczkó Pál és Ábrahám Dezső képviselőtársaim határozati javaslatához. A törvényjavaslatot elfogadom, mint olyant, amely a nagy problémák megoldása tekintetében sem nem oszt, sem nem szoroz. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Ki következik?
