Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-709

709, országos ülés 1917 márczius 2-án, pénteken. 571 cziálpolitikai érzés mindnyájukat áthasson. (Helyeslés balfelől.) Hogy egy párhuzamot hozzak fel, áthasson mindnyájunkat ugy, mint a becsület érzése, ha valamit valaki tesz, tárgyi dolgot, akármit, az ember ugy fogja fel, hogy az a dolog egyszersmind becsületes legyen. Ne mondjuk előre, hogy becsületes legyen, hanem természetszerűleg, ép ugy, amint természetszerűleg megvan az emberben a becsületérzése, ugy kell hogy a szocziálpolitikai érzék is áthasson mindenkit. (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsóbaloldalon.) Mert csak akkor lehetséges, hogy oly intézkedéseibe, amelyek nem közvetlenül e szo cziálpolitikai czélzattal történnek, azokba is belevigyük ezeket az irányelveket. (Ugy van ! a hal- Is a szélsóbaloldalon. i Es itt egy konkrét törvényre térek át, amelynek hozatala ennek az országgyűlésnek idejéből való, ez az 1912 : XXXV. t.-cz., a családi pótlékról. Méltóztatik tudni, hogy ez a törvényczikk az V—

XI. fizetési osztályú tisztviselőknek egyrészt, másrészt az altiszteknek és dijnokoknak megállapítja azt, hogy egy gyermek után 200—100, két gyermek után 100—200, három és több gyermek után 600—300 K családi pótlék jár. Különösen hangsúlyozom itt, hogy a három és több gyermek után. Ép ugy, mint bátor voltam az elébb az elvont dolgok tárgyalásánál különösen kiemelni azt, hogy az a szám, amelynél egy nép fenmarad, minimálisam 3'5, bátor vagyok rámutatni arra, hogy ez az intézkedés megáll épen ott, ahol meg kellene indulnia. (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások a középen : A háborúra van intézkedés !) Arra is rátérek. Nem a mostani dolgokról beszélek, hanem a békeidőről. A háborús dolgokra még leszek bátor rátérni. Ismétlem, megállunk annál a gyermeknél, amely az államra nézve a legfontosabb, a negyedik gyermeknél, amely a népesség számát szaporítja. Hogy ennek a törvénynek annak idején nem is volt más czélja, mint tisztán a drágaság ellensúlyozása, azt bizonyitja már elsősorban a törvény indokolása. Én azért említem fel ezeket, hogy kimutassam, amit az elébb hangsúlyoztam, hogy egy törvény, amely nem tisztán e szocziális czélzatból, hanem más czélzatból történik, mennyire kell, hogy figyelemmel legyen ezekre a momentumokra, mintegy öntudatlanul is. Az indokolás tudniillik határozottan kimondja azt, hogy ezt a törvényt a folytonosan növekedő drágaság tette szükségessé és nem megoldása a drágaság ellensúlyozásának. Azért választották ezt, mert az általános fizetésemelést általános drágulás követte volna. Ez világosan mutatja, hogy az intenczió ezirányu volt. Az indokolás azt is mondja, hogy a drágaság szempontjából is csak némileg segít és ujabb intézkedésekre lesz szükség, mert a drágaság emelkedik. A drágaság emelkedése és a családi pótlék egymással teljesen egyformán haladtak. Ezeket a tárgyalás folyamán itt a házban senki sem említette fel. Hiszen összesen ketten, Kenedy Géza és Almásy László tisztelt képviselőtársaim szóltak hozzá a "törvényjavaslathoz akkor, amikor 1912, június 10-én tárgyalás alatt volt. Az előadó tett egy megjegyzést, — Hegedüs Lóránt tisztelt képviselőtársam volt az előadó — amely erre a szocziálpolitikai momentumra czélzott. Akkor, amikor hosszasan hangsúlyozta a pénzügyi szempontot, annak fontosságát, hogy az állam 27'5 milliót áldoz a tisztviselők helyzetének javítására, megemlíti, hogy a magyar áll m ezzel a pótlékkal cirka 27*4 milliót áldoz 290.000 embernek, nemcsak a tisztviselőket, de a feleségeiket is beleszámítva, akik azt sem tudják megcsinálni, hogy ugyanannyi magyar embert neveljenek fel, hanem csak cirka kétharmad részt. És itt nem tudom, honnan van ez a szám véve, mert közbevetőleg azt akarnám megjegyezni, hogy ez a statisztika is meglehetősen bizonytalan és jó volna, ha ebben a tekintetben világosabban láthatnánk. Itt a keresés folyamán egyetlenegy stat'sztikát tudtam találni, amely, hogy ugy mondjam, az egész országra vonatkoztatva tünteti fel a gyermekszám kérdését és ez az ezen törvény kiterjesztése alkalmával készült statisztika. Négyezernyolczszáz és egynéhány pénzügyi tisztviselő családi állapotára vonatkozik és eszerint gyermektelen 48%, egygyermekes 17%, kétgyermekes 14%, három és többgyermekes 20%. Budapesti statisztikát is sikerült találni, amely azzel a statisztikával nem egészen egyezik. Ez a fölhozott ötezres szám tulkevés volt, hogy jó képet kapjunk. Egészen más képet mutat egy 1913-ból való porosz szám 313.000 tisztviselőről, de itt nem igen lehet összehasonlitást tenni, mert a gyermektelenek közt benne vannak nálunk a nem házasok is, a porosz statisztikában pedig nincsenek benn, ugy hogy az összehasonlítás nagyon bajos volna. Gsak arra akarok rámutatni, hogy ebben a tekintetben is, hogy tisztábban láthassuk a kérdést, jó volna erre nagyobb súlyt fektetni, és a statisztikát alaposabban feldolgoztatni, ami a tisztviselőkre nézve, azt hiszem, nagyobb nehézségekbe nem ütköznék. Hogy visszatérjek az 1912. XXXV. t.-czikkre, az 1914. évi 6233. ministerelnöki rendeletet és az 1914. évi 120.000 számú vallás- és közoktatásügyi ministeri rendeletet sem tekinthetem javulásnak, vagy változtatásnak, mert természetszerűleg megállapítja, hogy a bevonult tisztviselők és tanítók, akik tovább kapják a fizetésüket a családi pótlékot is megkapják. Természetes intézkedés és tulajdonképen nem is tartozik ide, Másik intézkedés az, amely bizonyos haladást mutat, amely a 2973/915. számú ministerelnöki rendeletben van, amely kimondja, hogy a három gyermeken tul való gyermekekre is megállapítja a családi pótlék mérvét ; a 200—100 koronának megfelelő rendkívüli segélyt tehát a többiekre nézve is megadja. Ez az intézkedés teljesen helyes irányt képvisel. Elismerem, hogy a rendkívüli hatalommal való felruházás alapján nem terjedhet tovább, mint a háború tartamára. De csak akkor volna tényleges foganatja a gyermekszám szaporodásának szocziálpolitikai feladata szempontjából, hogyha ez fiksz tétel volna, a jövőre is szólna 72*