Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-709

570 709. országos ülés 1917 egyetlen okra rátalálni és, sajnos, az okoknak komplekszuma az, amelynek szerves összetételéből mint egy okból származik ez a szomorú jelenség és más irányú igen szép fejlődésünk ennek az okozata. Népművelődés, a nemzeti vagyon emelkedése, szélesebb néprétegek politikai és gazdasági érvényesülése, az életnek ezekből következő drágasága, a nőemanczipáczió, a munkásnők eltávolodása az anyaságtól, a házonkivüli munka és végül a magasabb szellemi szükségletek kérdése, mindezek ugy összejátszanak, hogy egyiket sem lehet okolni, egyikkel sem kapunk egészen tiszta párhuzamot a számok dinamikai ereje között, hanem csak a tünemények összességéből állapitható az meg. Nekünk sem egy veszedelemnek, egy oknak megállapítására kell tehát törekednünk, hanem az okok tömegének ebbe az egész összefüggő nagy proczesszusába kell behatolnunk és ezen egész proczesszust kell másfelé irányitanunk. A legnagyobb veszedelem ma és ez ellen tenni természetesen nem lehet, hogy a család ma már nem termelő közösség többé abban a régi patriarchális értelemben, és ennek oka, ugyebár, a városiasodás, iparosodásunk, a különben nagyon szép, nagyon helyes és j ó fejlődésünk. De ez a káros jelenség kiséri ezt a szebb fejlődést és ezen véleményemben egy nagyobb politikai autoritásra is hivatkozhatom : Bülow volt kanczellár most megjelent könyvére, a »Deutsche Politik«-ra, amelyet tisztelt képviselőtársaim közül bizonyára sokan olvastak, amelyben azt mondj a, hogy : »az iparosodás és városiasodás veszedelmei kevésbbé az erkölcsi és szellemi élet terén mutatkoznak, mint a testi téren«. És kimutatja ott egy statisztikában azt. hogy 40 év alatt Németországban a születések száma falun 14-gyel, a városokban általában 43-mal, a legnagyobb emberi agglomeráczióban Berlinben pedig 65-tel ment vissza. Ezzel mutatja ki a káros hatást erre a fejlődésre. Ez a jelenség, amely ezt okozza, a faluról való elköltözés jelensége, amelyet rövid német terminus technikusszal Landfluchtnak szoktunk nevezni. Ez az a jelenség, amely ezt okozza és amelyről én ezelőtt négy vagy öt évvel a kereskedelmi szakoktatási kongresszuson voltam bátor egy előadást tartani, egy statisztikát összeállítani és bemutatni Magyarországról és most ezeket idézem. Ezek tehát nem egészen frissek és legnagyobbrészt csak az 1900-ig terjedő időre vonatkoznak, mert akkor az 1910-es statisztika még nem állt teljesen rendelkezésre. Ezek szerint 1867-től 1900-ig nálunk a népesség általában 13'1%-kal szaporodott, ellenben a 106 rendezett tanácsú városban 33"2%-kal és a 27 törvényhatósági jogú városban 77'6%-kal. És hogy az arányt, a különbségeket még jobban kifejezzem, itt egy pár egyéb specziális adatot mutatok be, amelyek mutatják, hogy a népszám valódi növekedése mennyire alatta marad — szünetelés is találkozik köztük — a számításon alapuló különbségnek . . . Alatta maradt pl. Abaujban, Pozsonyban, Győr megyében 10 egynéhány százalékkal, Sopron megyében 11%-kai, Bács megyében múrczius 2-án, pénteken. 8%-kal és ugyanakkor ugyanezen megyéknek városaiban forditott momentum áll be, ott ismét több a valódi szaporodás ; több pl. Pozsonyban 14%-kal, Győrött 9% és más városokban, mint Szatmáron és Nagyváradon 2524%-kal. Ez mutatja, mint szivhatja fel a város a falu lakosságát. Hogy ez az elvonás nemcsak kvantitatív, hanem kvalitatív, erre nézve ismét bátor vagyok Bülow kanczellár autoritását czitálni, aki a százas arányszám alapját véve kiszámítja, hogy Németországban a katonai szolgálatra alkalmasok arányszáma a falusiaknál 114 a százhoz képest, a közepes városokban 20.000—100.000 lakosig 83- és a 100.000-ren felüli városokban 68%. Igaz, hogy itt meglátszik, hogy ez kvalitative is mindenesetre ront, hogy ez egy káros jelenség és hogy törekedni kell akkor, midőn az ipart fejlesztjük, midőn városaink fejlődésére hivatkozunk, a mezőgazdasági népességet is támogatásban részesíteni ebből a szempontból is, mert ebben a szempontban látjuk -— különben a háború is eléggé beigazolta odakünn is —• de ebből a szempontból statisztikailag látjuk egy ilyen, a sajtón kívül álló német autoritás számai alapján, hogy mennyire igazolják a rideg számok is ugyanazt, amit az élet. Igaz, hogy Magyarországon nem állunk e tekintetben még olyan rosszul, mint Németországban. Hiszen Németországban a földmives népesség száma 35%-ról 28%-ra esett alá, 10 év alatt, Magyarországon pedig 68-ról 64-Te. De mindenesetre mi is ezen az utón vagyunk és ezt az utat sem nem lehet, sem nem kell, de nem is szabad akadályozni, mert hiszen a városiasodás és az iparfejlődés kötelességünk, de akkor azon melléktüneteket, amelyek ezen fejlődésben károsak, nagyobb figyelemre kell méltatnia ugy a városnak, mint a falunak. (Helyeslés balfelől.) Bocsánatot kérek, ha még ezen országgyűlés idejében történt, de régebbi dolgokra visszatérek, azonban én az országgyűlésnek csak rövid idő óta vagyok tagja és most képviselőségem elnyerése előtti időkre nyúlok vissza. Kíváncsi voltam, hogy vájjon az utóbbi időből való intézkedések között, amelyek nem közvetlenül erre a problémára irányulnak, megtalálom-e azt a szocziálpolitikai érzéket, amelynek nagy általánosságban meg kell lennie és amelyre nézve gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak az ötödik jelentés kapcsán mondott szép szavait idézhetem csak, amelyek tökéletesen megegyeznek azzal, amit én mondtam, hogy megint ott van a nagy általános szocziálpolitikai érzék szüksége minden intézkedésben és akármelyik kérdést akarjuk megoldani alaposan, odajutunk az általános szocziálpolitikának összes követelményeihez és minden egyes kérdés odairányitja figyelmünket, hogy a kormánynak és a képviselőháznak egészséges szocziálpolitikával kell birniok. Hogy egészséges szocziálpolitikát csináljunk, ehhez nem elég, hogy egészséges szocziálpolitikai törvényt hozzunk, hanem szükséges, hogy az a szo-