Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-709

709. országos ülés 1917 márczuis 2-án, pénteken. 569 eredménnyel. Nem akarom mondani, hogy nem nagy eredménnyel jár, nehogy ugy lássék, mintha ezeket a nagyon szép akciókat, le akarnám kicsi­nyelni. Mégis működésük eredményét a baj fokához képest csekélynek találom. Hogy azonban a mostani időben itt fokozot­tabb éberségre van szükségünk, erre különösen egy momentumot említenék fel. Ebben a tekintetben kérném a kormányt is, hogy erre figyelemmel legyen és példának okáért a szülőknek a fűszeresek, pékek stb. előtti órákon át való ácsorgását is ebből a szempontból Ítélje meg. Ugyanis a fiatalkorú bűnösök ügyei a budapesti törvényszék előtt a háború alatt rendkívül megszaporodtak. Még 1914-ben 2811 volt az ügyek száma, 1915-ben már 6000, 1916-ban pedig 6955, tehát jóval több, mint megkétszereződött. Ennek egyéb okai is vannak, mint többek között az apák bevonulása, de minden­esetre az üzletek előtti ácsorgás is előmozdítja ezt. Ezért kérem, hogy ebben az irányban is méltóztas­sék erősebb rendszabályokhoz nyúlni. Még egy momentumot kívánok ezzel kapcso­latban felemlíteni. Nincs tökéletesen biztosítva az elesettek özvegyeinek és árváinak megélhe­tése sem. A hadisegély tudvalévőleg ily esetben egy félév múlva megszűnik. A 48 korona évi segély és az 1915-ben megállapittatott 10 korona havi járulék és a szintén 48 korona évi nevelési járulék és az 1 korona havi nevelési pótlék magában véve is igen szűk dolog, de még ezt a pénzt is csak igen hosszú idő után kapják meg az illetők. Nem akarom egyes esetek felsorolásával untatni a t. házat, nem is hoztam el az anyagot, de a honvédelmi minister urnak kívánatra át fogok adni egész sor ilyen adatot szíves elintézés végett. Vannak olyanok, akiknek 1914 végén esett el a férjük, hadisegélyüket tehát 1915 nyarán megszüntették, özvegyi segélyüket és a nevelési járulékot pedig még máig sem kap­ták meg. Visszatérve a férfihalandóságra, ki szeretném mutatni statisztikai adatokkal, mily fontos e te­kintetben is a gyermek és az anyaság védelme. Minél inkább megyünk vissza a korban, sőt, Hogy ugy mondjam, a kor előtt, annál több férfi pusz­tult el a nővel szemben. Ugy értem azt, hogy »a kor előtt«, hogy míg életük második évében 100 leánynyal szemben 102 fiúgyermek hal meg, az első év első hat hónapjában 113 hal meg, a máso­dik hat hónapban 129, a hetedik hónapban 116, az ötödik hónapban 163, a halvaszületetteknél 130, elvetéléseknél pedig 100 leánygyermekre 180 fiú­gyermek esik. Ha a tudomány és a statisztika se­gítségével tovább is fogunk juthatni, bizonyára még nagyobb számok is fognak kiderülni. Nem kell arról bővebben szólnom, hogy a népszaporodási arányszámok tekintetében meglehe­tősen rosszul állunk béke idején is. Az arányszám akkor 8'5%. Egyedül Francziaország, Olaszország, Spanyolország, Svédország és Norvégia van mö­göttünk, tehát a legnyugatibb országok. Mi a nyu­gati kultúrában tehát e szomorú számokban elől­KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIV. KÖTET. járunk. Németország, mely a kultúra tekintetében tagadhatatlanul előttünk van, e számban a kis­kulturáju Balkán-államokkal majdnem egy sor­ban van. Arányszáma 15-2. A gyermekek szapo­rodása dolgában szintén ugyanígy állunk és mö­•göttünk csak ugyanazon államok következnek, me­lyeket emiitettem és még Anglia, Svájcz, Belgium. Hogy e számok, melyek stabilisak, hogy jönnek ki és mennyire még rosszabbul festenek a dinamiká­ban, mutatja az, hogy mikor a házasságok arány­száma 1000 lakosra 9, az élveszületések száma 41 • 7-ről 36'2-re ment vissza. A születések és halálozások közötti különbö­zet 1880 ótaállandó 11—11.8. A halálozások száma 36-ról 24-re, a születések száma pedig 44-ről 35-re ment le. Ilyen körülmények között nagyon könnyű a további fejlődés perspektíváját látni. Hiszen a halálnak valami határa mégis csak van. E határt ki lehet fejezni a mai statisztikák szerint ; az arányszám itten 9—10 s ezt Ausztria néháuy tar­tományában érik el. Itt is Németországgal szem­ben jelentékenyen hátra vagyunk. Náluk a halá­lozási arányszám 24-ről 11-re javult meg. Nagyon is kívánatos volna, hogy a halálozási arányszám nálunk is megjavuljon és ne menjünk vissza a születések számában. 1880-ban négy házasság­ban élő nőre esik egy születés, 1890-ben négyre, 1895-ben 5 és fél, 1907-ben 7-re. Ez nem egész Magyarországra, hanem csak Budapestre vonat­kozik, de ez körülbelül mindegy. A születések aránj^számának ez eséséről nem kell itt bővebben beszélni, hisz eleget foglalkoztak már ezzel a kérdéssel a házban és a házon kívül is. Gróf Szécheny Imre évtizedek előtt foglalkozott a somogymegyei egyke-rendszerrel ; az Alföldön is ez a rendszer van, az erdélyi szászoknál két­gyermekrendszer, a műveltebb osztályokban is ugyanaz. Hogy ez hova juttatja az államot, meg­mutatta dr. Gruber német egészségügyi tanácsos. Szerinte ilyen rendszer mellett egy millió lakos 15 év alatt leapad 800.000-re, 50 év alatt 600.000-re, 100 év alatt 350.000-re, tehát 100 év alatt 35%-ára fogy a népesség. Pontus B^ahlbeck svéd tudós Der Adek Schwe­dens czimü könyvében kimutatta, hogyha 88%-ja a nőknek szülőképes korban megy férjhez, 3'9% gyermekre van szükség a népesség fentartására. Az idő bebizonyította Malthus tanainak tart­hatatlanságát és itt, azt hiszem, nem szükséges erre, sem a neomalthuzianizmus tanainak megezá­folására rátérni, különben sem akarok most to­vábbi disszertáczióba bocsátkozni, de magának en­nek a vitának során is felemiitette Grátz Gusztáv t. képviselőtársam azt, hogy 1875 óta máig a búzá­ban termelésünk 15 millióról 40 millióra emelkedett és hogyha ezzel népszámunk gyarapodását össze­hasonlítjuk, akkor nagyon könnyű kiszámítani, hogy a túlnépesedés veszedelme semmi esetre sem fenyeget. Ha keressük az okokat, amelyek az egy- és a kétgyermekrendszerre vezetnek, ha az egész ide­vágó irodalmat átnézzük, meglehetősen nehéz 72

Next

/
Thumbnails
Contents