Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-709
709. országos ülés 1917 tekinteni, amint hogy nem tudok, a népesedési politikánál utaltam a magyarság és ennek keretén belül a székelység aránytalan vérveszteségére. Ez megint egy olyan szempont, amely előirja nekünk, hogy a nemzeti szempontot helyezzük első sorba, ennek tulajdonítsuk a döntő fontosságot, ami megtörténhetik salvo jure alieno, a másik szempont minden sérelme nélkül. Vagy nem beszélnek-e azok a számok, amelyeket évek előtt igen t. barátom, gróf Bethlen István állított össze és amelyek szerint az utolsó tiz év alatt Erdélyben 190.000 katasztrális hold csúszott ki a magyarság lába alól körülbelül 70 millió értékben. (Mozgás bal felől.) Mindezt megfontolva, mindezt tudva, nekem Bernáth István szavai jutnak eszembe : a nemzet nem jelölhet ki magának magasabb ezélt, mint hogy fentartsa magát uralkodó elemként az önálló magyar államban. (Helyeslés.) Nemzeti szempontból, t. ház, az első kérdés, amelyet itt fel kell vetnünk, hogy mely osztályt vagy osztályokat részesítsük elsősorban e reform áldásaiban. Teoretikus szempontból is megállapíthatjuk hogy a magyar nemzet biztonságát olyan osztály létérdekeire, biztos felvirágoztatására kell felépítenünk, azon osztályt kell elsősorban mindenekelőtt földhöz juttatnunk, amely mind összetételénél, mind szorgalmánál, mind megbízhatóságánál fogva nemzeti előhaladásanknak legbiztosabb tényezője. Ha levonjuk a négy világtájon dúló harczok tanulságát, ha láttuk, hallottuk, olvastuk a magyar katona hősiességét, hazaszeretetét, megbízhatóságát, amelyre egy Falkenhayn, egy Maekensen, mint sziklaszilárd alapra épiti fel stratégiai terveit, nem kell soká keresnünk, melyik ez az osztály. (Igaz ! TJgy van ! balfelől.) A felelet nagyon könnyű : a kisbirtokos magyar parasztosztály az, amely a magyar államnak, a magyar szabadságnak legbiztosabb támasza, legelső bástyája. (Altalános helyeslés.) Mellette ott áll rögtön a magyar középbirtokos-osztály, amelynek azonban, sajnos, legnagyobb része már a történelmi múlté. A kisbirtokos-osztályra és a középbirtokos-osztályra kell felépitenünk a magyar állam biztonságát, erre kell felépitenünk nemzeti művelődésünk hatalmas kultúrpalotáját, erre az osztályra, amely erkölcseiben tiszta, amely tiszteli a múlt jó hagyományait, de amellett fejlődésre képes, haladni vágyó, kész mindig a modern kultúra mindazon elemeit magába szívni, amelyek a nemzet előrehaladására nézve szükségesek és elég erős arra is, hogy kiizzadja testéből mindazon kóros modern anyagot, amely hazafiságával, magyarságával, erkölcseivel ellenkezik. (Általános helyeslés.) Es t. ház, igazán, mintha csak erre az osztályra mondta volna Bethmann-Hollweg azokat a gyönyörű szép szavakat, amelyek a legutóbbi német birodalmi gyűlésen elhangzottak : »Az uj idő megújhodott néppel van itt. A hatalmas háború teremtette meg. Egy nemzedék, amelynek érzését, legbensőbb idegszálait is megrendítették a rettenetes idrczius 2-án, pénteken. 565 élmények, egy nép, amelyről egy katona-költő megkapó szóval elmondhatta, hogy legszegényebb fia volt egyúttal a leghívebb is, egy nemzet, amely mindennap ezerszer tapaszfalta, hogy csak egész erő bírhatta ki és győzhette le a külső veszedelmet, uraim, ezek eleven erők, amelyeket semmiféle pártprogramm. sem jobbról, sem balról nem kényszeríthet és nem vethet ki útjából.« A magyar kisgazda-osztály érdekeit czéltudatos, lankadatlan munkálkodással, több mint 20 éve munkálja, ápolja az Országos Magyar Gazdaszövetség. Ezt a gazdaszövetséget jónak látta Sztranyavszky Sándor t. képviselőtársam pártpolitikával megvádolni, az alapításig visszamenőleg pártpolitikai czélzatokkal meggyanúsítani. Sztranyavszky Sándor t. képviselőtársam beszéde egyik részében felhív bennünket, ellenzékieket, hogy kössük csokorba az ő állításaira nézve észrevételeinket. T. ház, éa bokrétakötéshez nem értek, de igenis kötelességemnek tartom a kegyelet egy virágszálával adózni a Magyar Gazdaszövetség megalapítója, a magyar mezőgazdasági szocziálpolitika egy lelkes úttörője, a kis nép melegszívű barátja, néhai gróf Károlyi Sándor emlékének azon kegyeletlen váddal szemben, mintha őt a Gazdaszövetség alapításában pártpolitikai indok vezette volna. (Tetszés és tafs balfelől.) Vagy pártpolitikai czélzatok közé tartozik az ma, hogy ő a földet, a falusi műveltséget, de különösen akisés középbirtokost akarta megvédeni a ma szent és sérthetetlen kapitalizmus túlkapásai ellen ? (Igaz ! ügy van ! balfelől.) A Gazdaszövetség jelenlegi vezetőivel pedig tiszteletlenséget követnék el, ha őket védelmembe akarnám venni. Egy Darányi Ignácz, Bernáth István stb. működése tisztán áll az ország közvéleménye előtt, (Helyeslés.) hacsak ezen közvéleményt most már meg nem fogja ingatni az, hogy Sztranyavszky t. képviselőtársamtól a munkapárti kiskátéból ötöst kaptak. (Mozgás jobbfelől.) De visszatérek tárgyamhoz. Nem lehet czélom a birtokreform összes kérdéseit a maguk nagy komplexumában tárgyaim, vagy akár csak a fontosabb részletekbe belemenni. Égy egészséges földbirtokososztály érdekével számoló birtokreform más alapelvből nem indulhat ki, minthogy a föld sui generis, amelyre idegen fogalmakból átvett, a földtulajdon természetével ellenkező jogszabályok nem alkalmazhatók. Ez nem jelenthet mást, mint a birtok védelmét, a birtok szilárdságát és állandóságát. (Helyeslés.) Hiszen a közelmúltban valóságos vásári portéka lett a föld. Mennyiben járultak a földinduláshoz a különböző bankok, ezzel a kérdéssel foglalkozni nem akarok, ezzel a kérdéssel utánam majd igen t. barátom, Bethlen István gróf fog foglalkozni. Én csak egy példát akarok idézni, mely ha végeredményében örvendetes is, mert egy derék magyar város háztartását virágoztatta fel. De mégis a földindulásnak egy szomorú példája : közvetlen a háború előtt Czegléd városa 7500 holdat vett, amely birtok szocziálpolitikai czélokra szolgálhatott volna. Ezt
