Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-709

546 709. országos ülés 1917 retnék érinteni, az a központok kérdése. (Halljuk !) Megjegyzem, hogy én a központoknak sem szervezetét, sem működését nem ismerem. A véletlen hozta magával, hogy egy központnak, a Korpaközpont működésével meg kellett ismerkednem. Aposztrofálnom kell a mélyen tisztelt földmivelésügyi minister urat, aki tegnapi beszédében, különösen a mélyen t. túloldalhoz azzal a kéréssel fordult, hogy ha ilyen irányban panaszok merülnek fel, méltóztassanak a konkrét esetekkel előállani, hogy azok orvosolhatók legyenek. Én megfordítom ezt az esetet és leszek bátor egy-két konkrét esettel előállani és specziell a Korpaközpontról beszélni, hogy bebizonyítsam, hogy néhanapján a közönség türelmetlen és jóhiszemüleg igazságtalan a Korpaközponttal szemben. Nem is olyan régen történt, hogy kerületemben egy kis vidéki városban többedmagammal beszélgettem s szóba került a Korpaközpont kérdése. Egy igen nagyrabecsült barátom, aki ott 2—300 holdnyi birtokán intenzive gazdálkodik, elpanaszolta, hogy ő a gazdasági felügj^előségtől kapott utalványt 100 métermázsa korpára és 100 métermázsa répaszeletre, de nem kapott többet 15—20 métermázsa korpánál és ezt is az ország másik részéből utalták ki egy malomból. Megjegyzem, hogy az illető engem nem kért fel, bár jóbarátom, de ellenzéki ember s nem akarta igénybe venni közbenjárásomat s azt én sem ajánlottam fel neki, de a legelső alkalommal felkerestem a Korpaközpontot és igen érdemes igazgatójának, Csalányi igazgató urnak szemrehányást tettem, hogyan lehet az, hogy mikor az illető birtokos közvetlen szomszédságában van malom, mégsem kap onnan korpát, hanem az ország másik részéből. Az igazgató ur nagyon udvariasan előszereztette az erre vonatkozó aktákat, és egy kópiával meggyőzött engem arról, hogy az illető ur, nem tudom miért, miért nem, de tévedt, mert ennek az urnak 100 mm. korpa íolyosittatott, s kapott 70 mm. korpát s azonfelül még 70 mm. répaszeletet, tehát olyan jó százalékot kapott, amilyennel Magyarországon kevesen dicsekedhetnek. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) En ezt a kópiát zsebre vágtam, kerestem az alkalmat, hogy barátommal találkozhassam, szerencsém is volt hozzá és akkor előhoztam neki a dolgot, jiersze meggyőztem s akkor azt mondta, hogy ő ideges volt, az egész dolog bántotta, mert ami jár, az jár és ha ki van utalva 100 mm. akkor kayjjon 100 mm.-át. Megtörténik tehát, hogy intelligens, művelt, komoly úriember igy tör pálezát és mások előtt igy nyilatkozik. En tudok esetet, hogy 10—12, sőt 8%-ot kaptak a korpából olyanok, akiknek többet kellett volna kapniok, azonban ezzel szemben tanúságot tudok tenni arról, hogy a Korpaközpont elsősorban mindig a kisgazdák érdekét szolgálta, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) különösen a nagy városok : Budapest, Kassa, Szeged környékén lévő kisgazdákat látta el nagyon helyesen és nagyon okosan, mert ezzel a városok lakosságának élei- ' márczim 2-án, pénteken. mezesét mozdította elő, mert a tej ezen szomszédos falukból kerül be a fővárosba. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) En meg tudom érteni, ha bizonyos animozitás van a Korpaközpont iránt, de a nagyközönség ugy képzeli azt, hogy miután Korpaközpont lett felállítva, tehát korpának feltétlenül lennie kell. Én megfordítva képzelem a dolgot ; ha elég korpa volna, akkor nem volna Korpaközpont. Zlinszky István : Akkor minek a Központ ? Zábráczky József : Azért, hogy az a minimális korpa, ami van, valamennyire igazságosan szétosztassák. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Kobek Kornél: Azért nincs korpa, mert van központ! Zábráczky József: Én ugy tudom, hogy e tekintetben épen a nagybirtokok szenvedtek. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Nem akarok a t. ház szives türelmével visszaélni (Halljuk ! Halljuk !) s ez alkalommal csak azt jelentem még ki, hogy én a ministerelnöki jelentést és az annak mellékletét képező rendeleteket igazán odaadással, szorgalommal és türelemmel olvastam át és ennek eredményeként leszögezhetem azt, hogy mikor ezek a rendeletek készültek és kiadattak, a kormány mindig az ország, a nemzet érdekét tartotta szem előtt (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) s miután én erről meggyőződést szereztem és ennek a kormánynak és t. elnökének politikáját mindenben helyeslem, a jelentést a magam részéről tudomásul veszem. (Élénk helyeslés a jobbol/lalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra ki következik? Vermes Zoltán jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) A közvetlenül előttem szólott t. képviselő ur beszédével nem fogok behatóan foglalkozni, mert azok a tárgyak, melyeknek ő fejtegetéseinek legnagyobb részét szentelte, kívüle esnek az én beszédem tervrajzának, azokra vonatkozólag pedig, amiket a választói jog és a lövészárok közötti összefüggésről mondott, meg fogja találni a választ beszédem további részeiben. Csak zárószavaihoz legyen szabad egy megjegyzést fűznöm. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur azt mondj a, hogy a j elentés tanulmányozásából meggyőződött arról, hogy a kormány ezen rendkívüli nehézségek közt reábízott ügyeket mindig nagy j óakarattal, nagy szorgalommal látta tel, mindig az ország javát tartotta szem előtt. Kz nem a vita tárgya :

közöttünk. Senki sem tételezi fel közülünk, hogy rosszakaratta] <s nem azzal az igyekezettel, hogy e nehéz körülmények közt az ország érdekét szolgálja, végezte a kormány feladatát. Nem ez a bírálat tárgya. A bírálat tárgya az, vájjon ezt kellő sikerrel tudta-e véghezvinni, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) vájjon sikerült-e neki a háborúval feltétlenül összekötött szenvedéseket és nehézségeket, melyek teljes elháritásáról egyikünk sem álmodozik, aira a minimumra szorítani, hogy felesleges, a, dolog természete által nem indo-