Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-709

709. országos ülés 1917 költ nélkülözések, lehetőleg ne merüljenek fel. Ez a kérdésnek a tárgya, ez az, amiben nem értünk egyet, amint azt beszédem némely részében kimutatni — nem mondhatom, hogy szerencsés leszek, de — igyekezni fogok. Beszédem folyamán, mely annyi tárgyat kénytelen felölelni, hogy tulaj donképen három vagy négy külön-külön beszéd anyagát kell abba beleszorítanom, foglalkozni kívánok a politika, különösen a külpolitika kérdésével, még pedig részint ekszponáló, részint biráló irányban. Foglalkozni kívánok röviden a közélelmezéssel és az azzal kapcsolatos gazdasági kérdésekkel; foglalkozni kívánok röviden a rokkant-, hadiözvegy- és árvaügygyel, azután a kormány kiegyezési politikájával, a kormány választójogi politikájával és ezzel kapcsolatosan a parlamenti helyzettel. (Halljuk! HaUjuJc! balfélól.) A politikai, jelesen a külpolitikai fejtegetések terén nem térhetek ki az elől, hogy Holló Lajos t. képviselőtársam beszédére némely megjegyzést ne tegyek. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Annál kevésbbé térhetek ki ez elől, mert beszédének egyik része által erre mintegy provokálva vagyok. T. képviselőtársam t. i. felpanaszolja, — amely panasz általánosságban nem jogosulatlan — hogy Magyarországnak politikai tényezői mindig készen állanak és nagy buzgóságot fejtenek ki. megjelennek, ahova bennünket hivnak, amikor idegen érdekek szolgálatára kell megjelenni. De ennek példája gyanánt azt is mondja : »Ha azt mondják, hogy csináljuk meg a bajtársi szövetséget a német jogegység megalapozására, megcsináljuk.« Bocsánatot kérek, a leghatározottabban tiltakozom az ellen, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) mintha a német bajtársi szövetségnek megalakítása és az a csekély részem, amely nekem is van ugy a megalakításban, mint a működésében, idegen érdekek szolgálatában kifejtett tevékenység volna. (Ugy van ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Mikor mi ezt a bajtársi szövetséget megalakítottuk, kettős czél lebegett előttünk. Az egyik az, — és ebben talán eltérek tisztelt képviselőtársamtól — hogy a kedélyekben itt is, ott is mélyítsük azt a szövetségi érzést, amely a magyar nemzet és a német nemzet között kell hogy fennálljon, mert a mi legbensőbb meggyőződésünk szerint nem egy múló tünet. nem egy ad hoc találkozás, hanem nemzeti érdekeinknek állandó vonásai közé tartozik a német nemzettel való szövetségnek ápolása, fentartása és bensővé tétele, (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) amint azt beszédem folyamán ki fogom fejteni. Második czélunk az, hogy azt a tájékozatlanságot, amely idegen nemzeteknél egyáltalában és még a német nemzetnél is a mi viszonyaink tekintetében fenforog, azt a nagy homályt, amely ott létezik, felderítsük, hogy a mi hatalmas szövetségesünknek közvéleményét, szellemi elitjét, amely erre nagyon hajlandó, amely a világosságot csak várja, felvilágosítsuk ugy közgazdasági, mint kulturális életünk jelenségei, nemzeti előfeltételeink. márczius 2-án, pénteken. 547 közjogi helyzetünk,, a magyar nemzeti egységre irányított politikánk jogosultsága felől. Azt hiszem, hogy amidőn ezt teszszük, midőn hozzájárulunk ahhoz, hogy nagy Németországban Magyarországot jobban ismerjék, hogy Magyarország felett igazságosabban Ítéljenek, hogy ezáltal a Magyarország iránti rokonszenv ébresztessék, hogy ezáltal a mi nemzeti törekvéseinknek is onnan nem ellenzést, hanem erőgyarapodást nyerjünk, (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) akkor mi nem szolgálunk idegen érdekeket. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobb- és a baloldalon. Taps a baloldalon.) Ha azonban már Holló Lajos t. képviselőtársam beszédénél tartok, ki kell térnem arra a válaszra is, amelyet ez a beszéd a t. túloldal részéről nyert, t. i. Farkas Pál t. képviselőtársam beszédének egy passzusára, amelylyel szemben ismét szinte erkölcsi kötelességem a valósághoz híven nyilatkozni. Farkas Pál t. képviselő ur ugyanis szíves volt gróf Károlyi Mihály t. barátom amerikai útjáról megemlékezni és azzal mintegy szembeállítani azt az eshetőséget, hogy ha én utaznám Amerikába és az ottani magyarságot és talán az amerikai közvéleményt felvilágosítanám, azt ő örömmel üdvözölné, gróf Károlyi Mihálynak útjáról azonban és annak czéljáró], arról a czélról, hogy a mi ellenzéki küzdelmeink érdekében, amelyeket mi nemzeti küzdelmeknek tekintünk, az ottani magyarság rokonszenvét és támogatását megnyerje, t. képviselőtársam elitélőleg nyilatkozik. Kötelességem kijelenteni, hogy ezt a szembeállítást el nem fogadhatom, ennek a szembeállításnak nincs tényleges alapja, mert én annak az utazásnak, annak az agitaczionális körútnak kezdeményezéséhez, megkezdéséhez hozzájárultam, azt helyeseltem, azt, bár benne részt nem vehettem, az amerikai sajtóban összeköttetéseim révén előkészítettem és előkészíteni segítettem, szóval ezzel az úttal teljes szolidaritásban állok. Egyébként, hogy az epizódokkal végezzek, egy momentumot bátor vagyok most mindjárt kiemelni, mint olyat, amelynek terére én a t. túloldal szónokait nem fogom követni. A t. túloldal szónokai közül többen azt a nagyon érthető, de egyszersmind nagyon átlátszó taktikát követték, hogy a koalicziós kormány tényeinek bírálatába bocsátkoztak és azt a sárga földig lerántották. Én erre a térre a t. urakat követni nem fogom. Eljöhet az idő, amikor ezen a téren is le fogunk számolni; szívesen állok elébe, de ma nem a koalicziós kormány tényeinek bírálatáról van szó. (Ugy van! balfelöl.) Ez most már a történelemé, azt elvégzi a történelem, ennek a történelemnek megirására pedig sem önök, sem mi hivatva nem vagyunk, mert érdekelt felek vagyunk. Hogy ezt politikai vita tengelyévé tegyük, ilyen naivak, t. képviselőtársam, mi nem vagyunk. Most a jelenlegi kormány tényeinek birálatáról van szó (Ugy van! Ugy van! balfelől.) és arról, vájjon a jelenlegi kormány jól végzi-e 69*