Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-709

709. országos ülés 1917 utóbbi idejében (Ugy van ! a jobboldalon.) és hogy ezek eleget is tesznek kötelességüknek. S* Oly kifogásokat hallottam, hogy pl. fogorvosokat seborvosok gyanánt használnak a harcztéren. Aláírom, de állítom, hogy ez nem olyan nagy baj. Hiszen kinn a harcztéren körülményes, alapos gyógykezelés és ápolás alá nem vehetők a katonák, az. orvos a pillanatnyi segélyben részesiti őket, már pedig a szakorvosnak is kell tudnia ennyit. Hiszen idehaza a járásorvosok, a körorvosok nagy területen belül bele vannak kényszerítve, hogy sok mindenféléhez értsenek, hozzáfogjanak és segítségére legyenek a közönségnek és igy pláne érthető odakünn, hogy az orvosokat mindenre felhasználják, azok a betegek pedig, akik szakkezelés alá kell hogy kerüljenek, ugy is a haroztér mögé kerülnek és megfelelő kórházban, vagy üdülőhelyen láttatnak el. Ebben a tekintetben igen nagy a haladás. Különösen az utóbbi időkben mutatkozik ez a haladás. A sebesült beteg katonák, mig a frontról belekerülnek az ország belső részébe, vagy a klinikai kezelésbe, legalább öt-hat kötözőhelyen, üdülőhelyen mennek keresztül, és azután nem kell azt a horribilis hosszú utat egyszerre megtenniük és a Vöröskereszt, vagy más hadi kórházi vonaton egyenesen arra a helyre kerülnek, ahol a további gyógykezelésben részesülnek, (ügy van! a jobboldalon.) Felemlíti a t. képviselő ur többek közt a járművek kérdését, és kifogásolja, hogy az automobilokat nem használják ki kellő czélokra, betegek szállítására. Ezt sem tudom teljesen elfogadni. Hiszen a harcztérnek vannak oly egyes terepei, pl. ismét felemlítem, ahol magam voltam, Dornavatra és vidéke, ahol teljes lehetetlenség a hegyi vidékek uttalansága miatt az automobil használata és ahol kézzelfoghatólag állapitható meg, hogy a létrás hosszú szekér szalmával, szénával megágyazva, százszor többet ér és inkább használható, mint az automobil. (Ugy van ! a jobboldalon.) Az automobilokat kellően kihasználják a kórházi szállításoknál mindarra, amire valók. A betegek kezelését is kifogásolta a t. képviselő ur. Azt tapasztalta, hogy a kötözőhelyek is néha nagyon primitívek. De hiszen ezek közvetlenül majdnem a harczvonalban vannak, a megsebesült katonákat rögtönös segélyben kell részesíteni. Természetes, hogy ott nem lehet amputálni és nagyobb operáeziót végezni, de az ott levő dokto rok és egészségügyi katonák igazán mindig és mindenütt a legnagyobb lelkesedéssel, odaadással , buzgósággal végzik dolgukat és a rendelkezésre álló kötőszerekkel mindent ellátnak. Olyan nagy masszák nincsenek ott, mert hiszen a kötözőhelyeknek is mozdulniuk kell rögtön magával a csapattal. (Ugy van! a jobboldalon.) A kórházi berendezésekről és kezelésekről szólva a legmelegebb szavakkal kell megemlékeznem az ott működő ápolónőkről, különösen bámulatos és hihetetlen az, amit tapasztalunk az apáczák, az irgalmas nővérek részéről és amiről talán még nem volt szó és amit kötelességem felemlíteni, a KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxxrv. KÖTET. márczius 2-án, pénteken. 545 harcztéren kinlevő papok részéről, még pedig kivétel nélkül valiásfelekezeti különbség nélkül említem fel őket. (Általános, élénk helyeslés.) Bámulatos az a tevékenység, amit odakinn teljesítenek. Legtöbben a háború első napja óta tudomásom szerint szabadságon nem voltak (Igaz! ügy van !) és méltóztassék elhinni, hogy határozottan a legnehezebb és a legnagyobb feladat, amit végeznek. Vagy sziv kell ahhoz, hogy odakinn heteken, hónapokon és éveken át folyton a legnehezebb betegekkel foglalkoznak, azokat lelki és testi segélyben, vigasztalásban részesitik. (Igaz! Ugy van!) Hiszen a papság teljesiti tulaj donképen az összeköttetést a beteg katona és az otthonlevők közt. (Igaz! Ugy van!) Mily megnyugvása az a szegény szenvedő katonának, ha tudja, hogy családját értesitik állapotáról, sőt végrendelkezésénél is segédkezik neki a pap. Tartozom azzal, hogy ezt itt elmondjam. (Általános élénk helyeslés.) Egy-két szóval bátorkodom felemlíteni a ragályos betegségek kérdését. Azt hiszem, abban egyetértünk mindnyájan, hogy ebben a tekintetben az orvosi tudomány igazán elképzelhetetlen, nagy dolgokat produkál. (Igaz! Ugy van!) Egy világháború közepette, amikor ütközetek voltak téli hidegben és nyári forróságban, nem léptek fel ragályos betegségek és ha igen, ha helylyel-közzel fel is léptek, máról-holnapra el is fojtották azokat, ugy hogy ebben a tekintetben senkinek sem lehet gáncsoló szava, csak elismerése. (Igaz ! Ugy van !) Méltóztassék megengedni, hogy ezek után egy-két közgazdasági kérdést bátorkodom megemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon rövid leszek. Ez alkalommal kénytelen vagyok Földes Béla t. képviselőtársamnak ez irányú beszédét röviden érinteni. Foglalkozva a hadikölcsönnel, ha jól emlékszem, párhuzamot vont a németországi hadikölcsönök és a mi hadikölcsöneink ügyével és felemlítette azt is, hogy mig a német hadi kölcsön az aláírástól kezdve legalább is parin állt, sőt parin felül is nőtt értékben, addig a mi kormányunk, illetőleg ekszponense, a pénzügyminister nem gondoskodott, hogy a papírok a kellő értékben álljanak fenn. Ebben sem vagyok teljesen egy nézeten a t. képviselő úrral. Elismerem az ő nagy szaktudását, de a prakszisban láttam, hogy a magyar közönség még a háború előtt is nem valami nagy szeretettel fogadta az állampapírokat egyáltalán ; pénzét mindenbe szereti belefektetni, csak papirokba nem. Ez az állapot lényegesen .változott épen a háború alatt, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) és pedig előnyösen, mert az a magyar gazdaközönség — aláhúzom — azért is jegyezte a hadikölcsönt, mert jó hazafi, de felébredt benne az érzék a papírok iránt és belátta, hogy a pénz ugy jól van elhelyezve. Már ma a hadikölcsön abszolúte parin áll. sőt tudok eseteket, hogy ingatlanok adás-vételénél kikötötte az eladó és a vevő, hogy az ingatlanok vételára hadikölcsönkötvényekkel fizettessék ki. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) A másik kérdés, melyet nagyon röviden sze69