Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-708

márczius 1-én, csütörtökön. 540 708. országos ülés 1917 i követték tanácsunkat — ahol fölös mezőgazda­sági terményeit kivihetné más irányokba, amikor azután enyhülne, hogy ne mondjam megszűnne a gazdasági konkurrenczia köztünk és Szerbia között, aminek következtében a magyar és az osztrák iparozikkek sokkal kedvezőbb fogadta­tásra számithatnának. (Igaz ! ügy van! a szélső­baloldalon.) Azt sem tudjuk, mi lesz Romániával, ami ismét nyilt kérdés. Teljesen helytelen utón járnak a mi vezető államiérfiaink, amidőn először a legerősebb, a legkeményebb, s valljuk be, eszénél, hatalmá­nál fogva a legveszedelmesebb konkurrenshez men­nek. (Igaz ! ügy van ! a szélsóbaloldalon.) Szedjük össze azokat, kik hozzánk közelebb állanak, kik velünk szimpatizálnak, kiket a közös védelem köz­gazdasági értelemben véve hozzánk füz, állítsuk az élére ennek a keleti békés közgazdasági hóditási politikának a mi kitűnő ifjú királyunkat, (Helyes­lés a szélsóbaloldalon.) a magyar királyt és ha meg­teremtettük pozicziónkat, csak akkor menjünk Berlinbe és igyekezzünk szövetségeshez méltó kereskedelmi megállapodásra jutni. (Élénk helyes­lés a szélsóbaloldalon.) Azt remélik a ministerelnök ur és társai, a külügyminister ur és az osztrák kormány, hogy Németországtól a háború alatt komoly konezesszió­kat fognak kapni addig, amig nem tudja Németor­szág, — hogy csak egy kérdést vessek fel — hogy hányadán lesz Oroszországgal 1 Méltóztassék végig­olvasni annak a sok kiváló német tudós politikusnak és közgazdának a háború folyama alatt irt munká­ját, ahol figyelmeztetnek, hogy mielőtt az Ausztria­Magyarországgal való kiegyezésre gondolnak, előbb az orosz kérdést kell közgazdasági vonatkozásai­ban konszideráczió tárgyává tenni. Németország­nak szüksége van az orosz piaczra. Azt a másfél millió német iparczikket nem tudja sem Magyar­országon, sem Ausztriában elhelyezni. Amig nincs tisztában az orosz piaczczal, addig lehetetlen, hogy velünk szemben olyan megállapodásokra lépjen, amelyek zsebbevágó, konkrét közgazdasági na­gyobb előnyöket biztosítanak nekünk. (Igaz! ügy van ! a szélsóbaloldalon.) De még ha biztos lenne, hogy marad minden a régiben, akkor számithatnánk azzal, hogy a régi kereskedelmi forgalom is biztosítva van. De épen mi akarjuk egyik ilyen, másik más formában odatenni Németország és Oroszország, Ausztria és Oroszország közé a lengyel királyságot. Mondják meg nekem, minő kereskedelmi megállapodásokat fognak Lengyelországgal kötni ? Vámunióba fog lépni az önálló lengyel királysággal a német biro­dalom Akkor Lengyelország nem fog önálló gazdasági politikát követni, akkor bekebeleztetik Németországba, akkor Németország számol azzal, hogy egy nagy mezőgazdasági és ipari területet csatol a maga nagy vámterületéhez. Ha pedig Lengyelország önállóan intézi a maga ügyeit, akkor uj helyzet előtt áll Németország, akkor az orosz probléma egészen eltolódik, akkor előbb a lengyel királysággal kell megegyezni s csak az­után Oroszországgal olyan megállapodásokat léte­síteni, melyek Németország igényeinek megfelelnek. Aki mindezt tárgyilagosan nézi, az nem mondhatja, hogy valami igazság fejtegetéseimben nem lenne. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A Németországgal való tárgyalás csak három ered­ményre vezethet. Az egyik az, hogy a kormány megbízottak re malissime gesta, semmit sem vé­gezve, a tárgyalásukat megszakítva térnek haza. Ennek én örülnék közgazdaságilag Magyarország gazdasági, érdekei szempontjából. Azonban na­gyon félek, hogy ez az eset nem fog előállani, mert azt fogják mondani, hogy most a háború közepén, ha megkezdtük a tárgyalásokat Németországgal, valami megegyezésre kell jutni. Ez a legnagyobb veszedelem, mert akkor Németország azt fogja mondani, többet nem tehetek, ad nekünk egy kon­ezot, egy csekélységet, amelylyel azután ugy bal­káni, mint egyéb kereskedelmi jövőnk agyon van ütve. (ügy van ! a szélsóbaloldalon.) De őszintén megvallva, azt hiszem, hogy sem az első. sem a második alternatíva nem fog előállani, hanem az a harmadik lehetőség, amely­lyel szemben t. barátaim, akikkel szerencsém van egy párton lenni és talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, hogy leggyakrabban én magam óva intettem az országot, óva figyelmeztettem azok ellen a törekvések ellen, amelyeket Mittel­Európa név alatt ismerünk, (ügy van! a szélső­baloldalon.) Nagyon félek, hogy Grátz Gusztáv külügyi kereskedelmi osztályfőnök ur ki fog menni azzal a czélzattal, hogy az osztrák iparnak fog bizonyos engedményeket hozni és a keleti államok­nak bizonyos engedményeket fog kapni, de ebben tévedni fog, Magyarország mezőgazdasági érde­keire nézve meg épenséggel, mert már megmutatta a tárgyalások legutolsó stádiuma tiz év előtt, hogy Németország mindinkább arra törekszik, hogy a legelemibb, a legprimerebb nyersterménye­ket vigyük csak oda, lisztet, sörárpát, már nem enged kivinni, csak takarmányárpát. Ha nézzük a statisztikát, azt tapasztaljuk, hogy csak a legprimerebb, legelemibb, legelsőbb­rangu nyersterményeinknek kivitele emelkedett, mint a takarmány, a nyers borjubőrök, nyers marhabőrök, nyers birkabőrök és olajpogácsa stb., vagyis Németország a mezőgazdaság terén is arra törekszik, hogy otthon termeljen, otthon legyen több marhája és ne a mi marháinkat vigye be. ö csak azt fogja megengedni, hogy tőlünk is, a keletről is a nyersterményekből csak annyi men­jen ki, amennyi neki szükséges. De ez — mondom— másodrendű kérdés az én szempontomból, mert Grátz Gusztáv és társai, ha kimennek, abban a Íriszemben, hogy ugy fognak tárgyalni, amint azt Grátz Gusztáv, mint kép­viselő itt legutóbb — hogy ugy mondjam — pro­grammszerüleg fejtegette, azzal fognak találkozni, — ha csak már most is nem viszik tarsolyukban azt a direktívát — hogy igenis, meg kell alapítani azt a Mitteleuropá-t, amelyről épen e mozgalom eg)dk legerősebb vezetőjének, Naumannak folyó-

Next

/
Thumbnails
Contents