Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-708
708. országos ülés 1917 márczms 1-én, csütörtökön. 520 a bal- és a szélsőbaloldalon.) ha már reániérte az isteni gondviselés, hogy a háború alatt ez a kormány vezesse az ügyeit, hogy akkor legalább a magyarok istene ettől a csapástól mentse meg a sokat szenvedett nemzetet, hogy a békekötéskor is, amely reánk nézve sokkal fontosabb, mint más nemzetekre nézve, mert a rossz béke egy vesztett háborúval egyenlő, mondom, attól mentse meg a magyarok istene ezt a nemzetet, hogy a békekötés is ezt a kormányt találja a helyén. Nem veszem tudomásul a jelentést. (Hosszantartó, meg-megujuló éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök:' A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. B. Ghillány Imre földmivelésügyi minister: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk ! jobbjelól.) Előttem szóló t képviselő ur beszédének a közgazdasági kérdéssel foglalkozó részére egészen rövid két megjegyzést óhajtok tenni, mert a központokkal és az általa felhozott egyéb kérdésekkel beszédem folyamán kívánok foglalkozni. A t. képviselő ur azt kérdi, hogy a Haditermény Részvénytársaságnak és a többi központoknak úgynevezett interkaláris kamataival, amelyek szerinte óriási összegeket kell hogy tegyenek, mi történik % A t. képviselő ur és a t. ház nagyon jól tudja, hogy a Haditermény Részvénytársaság alaptőkéje azon összeghez képest, amelyet forgat, nagyon csekély s hogy nagy interkaláris kamatról szó nem lehet, amennyiben ő az árut előre kell hogy megfizesse, azonkívül az összes rezsiket viseli. Amennyiben pedig interkaláris kamatok vannak, azok a mérlegben mint az illető központ bevételei ki vannak tüntetve. A másik megjegyzés, amelyet a t. képviselő ur beszédére óhajtok tenni, az, hogy az egyes vármegyékre kivetett kontingens az utolsó rekvirálás alkalmával felületes becslések alapján állapíttatott meg. Ez nem áll, mert ez alapos előzetes tanulmánynak volt az eredménye, amely módszerről maguk a németek is elismerték, hogy a cséplési statisztika alapján reálisan lehet dolgozni. Sőt épen a német közélelmezési hivatal elnöke olyan intézkedéseket tett, hogy ezen intézményünk a legközelebbi termésnél Németországban is bevezettessék. Hammersberg László: A tanulmánynak mi volt az alapja ? B. Ghiliány Imre földmivelésügyi minister: A tanulmánynak a cséplési statisztika volt az alapja. A kormány jelentése kapcsán megindult vita annyi sok témát ölelt fel tárczám ügyköréből és oly sokan vettek részt a t. ház tagjai közül ezen vitában, hogy megfogják nekem bocsátani, ha külön-külön mindegyik felszólalással nem foglalkozom, hanem igyekezni fogok csoportosítani a felhozott kifogásokat és azokra együttesen fogom megadni a választ. (Halljuk 1 Halljuk!) A felszólalt képviselő urak által felhozott kifogások túlnyomó nagy része az általunk követett u. n. háborús gazdasági rendszer euen, a fejkvótának egyenlőtlensége ellen és egyáltalában KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIV. KÖTET. a központok működése és azok szüksége ellen irányult. Ami az u. n. közgazdasági rendszert illeti, legyen szabad egyéni véleményemet röviden közölni, hogy én azt hiszem, hogy azon kérdés, hogy ez, vagy az a rendszer a helyesebb-e, az tisztán elméleti kérdés, mert olyan kaleidoszkópszerüleg, annyira napról-napra, óráról-órára változik a helyzet, hogy a rögtönös segítségnek a szüksége kizárja azt, hogy az ember ezen vagy azon rendszer szerint dolgozzék, mert az adott viszonyoknak megfelelőkig azonnal és sürgősen kell intézkedni. Amennyiben mégis ezen rendszerekkel foglalkozni fogok, teszem ezt kizárólag azért, hogy bebizonyítsam, miszerint az itt felhozott kifogások nem a mai kormány által követett rendszerben, vagy ha ugy tetszik rendszertelenségben, keresendők, hanem magukban a háborús viszonj^okban. A követendő rendszert illetőleg Bottlik t. képviselőtársam és mások feltétlenül a czentralizácziót kérik, ezzel szemben Szterényi t. képviselőtársam és más t. képviselő urak a legteljesebb deczentralizácziót találják az egyedül helyesnek. Én már az előbbi élelmezési vita során voltam bátor a t. ház figyelmét felhívni arra, hogy ellentétes álláspontból és rendszerből indultunk ki mi és a német kormány ; de hogy a tapasztalatok folytán ugyanarra a rendszerre jutottunk. Ha méltóztatnak visszaemlékezni az első háborus intézkedésekre, az 1914. évi makszimáló rendelet az teljesen. a deczentralizáczíó rendszeréből indul ki és igen helyes, hogy abból indul ki, mert ez a rendszer alkalmas arra, hogy az élethez és a valódi viszonyokhoz simuljon. De mit tapasztaltunk 1 Oly ellentétes határozatokat hoztak az egyes törvényhatóságok, hogy a központi kormány kénytelen volt azokat hatályon kívül helyezni és központilag intézkedni. Ez természetes is volt a mi viszonyaink között, amikor mesterségesen elkövettünk mindent arra, hogy a tisztviselői karunk bürokratává váljék, mikor elzártuk őket a közgazdasági élettől, daczára annak, hogy a közigazgatási teendők legnagyobb része szoros kapcsolatban áll a közgazdasági kérdésekkel. Lassan át kellett tehát mennünk a köz]5onti rendszerre, meg kellett várnunk azt az időt, hogy közigazgatási tisztviselőink az elibük állított nehéz feladatokba beletanuljanak, aminek tisztviselői karunk derekasan meg is felelt s amit legjobban bizonyít az, hogy a legutolsó rekviráló intézkedéseknél, ahol ismét átmentünk a deczentralizáczíó rendszerére, sőt a fejkvóta megállapítását is rájuk biztuk. Nagyban és egészben igen jól megfeleltek feladatuknak, ugy hogy a Közélelmezési Hivatal elnökének, t. barátomnak alig volt dolga az egypár jelentkező hibának korrigálásával. Ezzel szemben Németországban azt tapasztalták, hogy a német puritánizmus daczára a helyi érdek igen sokszor feléje emelkedett a közérdeknek és a központi kormánynak kellett beavatkozni, hogy az egyensúlyt a közérdek és a helyi érdek közt helyreállítsa. Mert tökéletesen .67
