Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-708

530 708. országos ülés 1917 múrcziüs 1-én, csütörtökön. igazuk vaji Földes Béla és Szterényi József t. képviselőtársaimnak, hogy meg kell állapítani az egyes vármegyék, vagy amint ők nevezik, kör­zetek szükségletét és csak a felesleget szabad onnan elszállítani. Ez igy is történt. (Mozgás baljelól.) Polónyi Géza ". Kivéve a cselédeket ; azokkal baj van ! B. Ghiüány Imre földmivelésügyi minister: A Haditermény Részvénytársaság majdnem min­den vármegyében felállította az ő kirendeltségét, ennek rendelkezése alá tartoznak az összes körzeti malmok, melyek feladata, liogy az illető vármegyék szükségletét fedezzék. A rendelet az alispánnak el­lenőrzési jogot ad és az alispánnak módja van ugy intézkedni, hogy a vármegyék részére szükséges liszt- és árumennyiség ott visszatartassék. (Mozgás baljelól.) Az áru kocsikázása lehetőleg kerülve lesz, amennyiben mégis előfordul, méltóztassék ezt azoknak a non putaremeknek és vis majoroknak betudni, hogy hónapokon keresztül néha egész vonalszakaszok el vannak zárva a forgalomtól és igy kényszerűségből előáll annak szüksége, hogy a legközelebb fekvő készletekből kell a sür­gős hiányt kielégíteni. A másik zavaró momentum ebben az, hogy — sajnos — nem rendelkezünk soha, még a ter­més elején sem olyan nagy készletekkel, amelyek mellett helyes és czéltudatos diszpozicziókat kö­vetkezetesen keresztül lehetne vinni. Ne méltóz­tassék tehát itt a rendszerben keresni a hibát, hanem az adott nehéz, súlyos viszonyokban, ame­lyek elkerülhetetlenekké teszik azt, hogy kivétele­sen ide-oda kocsikáztassák az árut. De nagyon kevés panasz merült fel e tekintet­ben. Az itt felszólalt képviselő urak közül csak Földes Béla tisztelt képviselőtársam hozta fel azt, hogy Kecskemétről az odavaló három malom liszt­jét, illetőleg főleg korpáját eldiszponálták az ország más részébe és viszont máshonnan hoztak oda. Elővettem a kecskeméti malomnak a kimutatását és azt láttam, hogy a József-gőzmalom augusztus 23-ika óta, tehát az uj termés őrlésétől kezdve a mai napig az általa előállított korpából Kecskemé­ten kiadott, tehát helyben, 549 métermázsát, Nagy­kőrösre szállított 184 métermázsát, a környékre pedig 25 kilométer távolságon belül 60 méter­mázsát. A másik gazdasági vámmalom korpával nem rendelkezik, merj vámőrlést végez, csak malom­porral rendelkezett; ebből a malomporból Kecske­métre kiutaltak 80 métermázsát és igen rossz minő­ségű 40 métermázsát, amelyet az ottani közönség nem akart igénybe venni, Budapestre a Fattinger­gyárba. Ezek a panaszok is mutatják, hogy a közön­ségben megvan a hajlandóság arra, hogyha egy­szer lát valamit, hogy az árut szükségtelenül, feles­legesen ide-oda kocsikáztatják, ezeket a panaszokat már általánosítja. Ha már Földes Béla t. képviselőtársam be­szédénél tartok, legyen szabad pár szóval arra reflektálnom hogy Földes Béla t. képviselőtársam és a. többi felszólaló urak közül is néhányan azt mondották, hogy a kormány közgazdasági tény­kedéseibe belekeveri a pártpolitikát. Bocsánatot kérek, ezek ellen az állitások ellen a leghatáro­zottabban tiltakozom és kérve kérem a kép­viselő urakat, méltóztassanak konkrét eseteket felhozni, hogy a kormánynak módjában legyen ezekkel foglalkozni. Földes Béla t. képviselőtár­sam, mint ilyen konkrét esetet felhozta a szatmári alispán felfüggesztését, de ugyanakkor felolvasott egy szatmári levelet, amely felsorolja mindazokat a sérelmeket, amelyek ott a helytelen rekvirálás folytán előfordultak. T. barátom, a Közélelmezési Hivatal főnöke, épen az ebben a levélben felho­zott sérelmes rekvirálások folytán felfüggesztette az alispán urat állásától, nem is tudva azt, — amint velem közölte — hogy az alispán urnak mi a poli­tikai meggyőződése. Áttérve a fejkvóta kérdésére, roppantul cso­dálkozom, hogy ma is itt olyan hangok hallatszot­tak, amelyek a fejkvóta egységesítését szükségesnek tartják. Bocsánatot kérek, hiszen a fejkvóta egy­ségesítése nem jelent egyebet, mint egyes vidékek­nek, például a burgonyával rendelkező vidékeknek kedvezményezését a tisztán kenyérevő vidékek ro­vására és roppantul csodálkozom azon, hogy a németországi ilyen intézkedésekben járatos Szte­rényi József t. képviselőtársam honnan vette azt az állítást, hogy Németországban a fejkvóta egy­séges. Itt van nálam a német kormány szükségleti előirányzata és ebben az áll, hogy ő előirányoz egy évi szükségletet, egy külön kvóta alapján a Selbst­versorgeielí részére egy másik kvóta alapján a hatósági ellátásban lévők részére, továbbá a Schwerarbeiterek részére, valamint a Schwerst­arbeiter-Zulage részére és mindannak daczára még egy tartalékot állit be, a különböző Ersatz-jegyekre, a hatóságokra bizva azt, hogy ezekből a tartalékok­ból akkor és ott adjanak, ahol ennek szüksége fel­merül. Epén azért, amikor arra az útra léptünk, hogy kénytelenek voltunk az egységes fejkvótát leszállítani, épen ez a német példa állott előttünk és az, hogy a közigazgatási hatóságok jobban tudják elbírálni az ő működésük területén, hogy tulaj donképen milyenek ott a megélhetési viszo­nyok, rájuk bízták tehát a fejkvóta leszámítást. Ezt nagyban és egészben egészen helyesen oldot­ták meg, ahol pedig hiba történt, azt a Közélel­mezési Hivatal főnöke azonnal orvosolta. Azt hiszem, ez az egyedüli helyes és igazságos alap, ha a különböző életviszonyoknak megfelelőleg ál­lapítjuk meg a lisztszükségletet. Áttérve a központokra, előre is bátor vagyok jelezni, hogy csakis azokkal a központokkal fogok foglalkozni, amelyek az én felügyeletem alatt álla­nak vagy állottak. A többi központok működési körét közelebbről nem ismerem. A központok ellen gróf Andrássy Gyula és Szterényi József képviselő urak főleg két kifogást hoztak fel. Az egyik, hogy a központok drágítják az árut. Polónyi Géza: De mennyire! B. Ghiüány Imre földmivelésügyi minister: A t.

Next

/
Thumbnails
Contents