Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-708

708. országos illés 1917 m bevégeztem, jött Földes Béla, aki nem is olyan hosszan beszélt. Én voltam az utolsóelőtti, Földes Béla az utolsó felirt szónok. Földes beszéde után csak azt kellett volna kérdeznie az elnöknek: van-e valaki szólásra felírva? Nem szólalt volna fel senki és a törvény a házszabályok szerint, a törvényes formák között lett volna megszavazva. így tehát nem volt sem végső szükség, sem kényszerhelyzet; tehát gróf Tisza István ministerelnök ur a következtetései alapjául felállított tény kritikájában nem gyakorolta az okvetlenül szükséges rigorozitást. (Elénk helyeslés balfelol.) Es mi volt e végszükség? Megmentette-e Magyarországot azzal, hogy rést ütött az alkotmányon ? A további következésekről, Pavlikról, a csendőrökről s a vagdalkozásokról nem-beszélek. De mit mentett meg? Semmit. A pónzügyminister ur itt egyszer elszólta magát e tárgyban s azután kénytelen volt magyarázatot adni. Azt mondta: ha sikerült volna az ellenzék terve, ha meg nem szavazták volna a véderőjavaslatot s hadseregünk nem tudott volna elkészülni a világháborúra, hol volnánk most? Noshát ha egyáltalában nem léteznék az 1913-iki véderő törvény, hanem meghosszabbították volna az 1889: TI. t.-czikket, volna-e egyetlen emberrel kevesebb a hadseregben? (Elénk helyeslés balfelol.) Nem vitték volna el igy is a nemzet minden fegyverfogható fér fiát, nem lehetett volna a belső és hátsó szolgálatra vonatkozó törvényeket a háború alatt épen ugy meghozni? Nem lehetett volna kiterjeszteni a szolgálati korhatárt kivételes intézkedésekkel épugy, mint a hogy most tettük? Egyszer már vége lehetne ennek a mesének, hogy az ellenzék hazafiatlanul viselkedett, mert nem akarta megadni az államnak azon eszközöket, melyek létünk fentartására szükségesek! (Élénk helyeslés bálfélül.) Ebben a t. ministerelnök ur ismét a legnagyobb könnyüvérüséggel teszi túl magát mindenen, csak azért, hogy hangulatot keltsen pártjában és ott mondhassák: aki őt nem követi, hazaáruló és az ellenzéket el kell seperni! (Zaj és közbeszólások balfelöl és a szélsobaloldalon.) Annak a famózus, a végső szükségben és a nemzet megmentéséért alkalmazott erősebb rendszabálynak — csak ugy, mint hogyha valaki egy szemernyi paprikával többett tesz az ételbe — további következménye volt azoknak a srapnellmentes, érczsisakos kerobinoknak szereplése, akik ahelyett, hogy a harcztéren volnának, idekinn sétálnak a folyosókon: értem a palotaőrséget. Gratulálok annak a gyomrához, aki bevett oly intézményt, melynélfogva a házban elkövetett cselekedetei felett nem a képviselőház suverenitása dönt, nem is a független bíróság, hanem egy mindkettőn kivül álló más hatóság, hogy legyen egy katonai bíróság, mely intézkedik, hogy a teremben mi szabad és mi nem szabad ? , Igyekeztem leszámolni az erősebb rendsza- ! írczins 1-én, csütörtökön. 525 bályokkal. Még egy dologgal akarok azonban leszámolni, amely talán nem fog mindenkinek tetszeni, ép azért kérek előre engedélyt. Ez a dolog valahányszor itt emlegette/tett, azelé|/t rögtön megvolt az elnöki figyelmeztetés, a szómegvonással való fenyegetés. Ugylátszik, a mélyen tisztelt elnök urak a háborús treuga dei felcsillám lása következtében kissé engedékenyebbek és sok oly dolgot engednek érinteni, mit azelőtt nem engedtek. A ministerelnök ur túltette magát még valamin : azon, amire a latin kifejezés gyengédebb és tán parlamentárisabb, mint a magyar : túltette magát bizonyos vonatkozásban a publica honestas-on. Nagyon sajnálom, hogy az uj honvédelmi minister ur nincs itt. Hozzá, a babérövezett hadvezérhez, a vitéz katonához, a szeplőtlen kardbojt viselőjéhez szerettem volna egy kérdést intézni. Ha a hadseregnek avagy a honvédségnek a legfiatalabb, tehát a legtapasztalatlanabb és épen ezért esetleg elnézésre is számot taTtó tisztje egy diszkvalifikáló, egy diffamáns birói Ítélettel megbélyegzett egyénnel szolidaritást vállal és tisztelt barátjának nevezi : (Ugy van ! ügy van ! balfelol.) vájjon nem fog-e intézkedni, hogy a legelső becsületügyi választmány tárgyalja az ügyet (Ugy van ! balfelol.) és kétkedik-e egy jsillanatig is azon, hogy az a becsületügyi választmány az arany kardbojt viselésére méltatlannak fogja ítélni ? (Ugy van ! Ugy van ! balfelol.) Többet nem akarok ezzel a kérdéssel foglalkozni. (Élénk helyeslés balfelol.) Nagyon örülök, hogy mélyen tisztelt szemben ülő képviselőtársamat derültségre hangoltam. Ilyen derültségre nagyon szívesen kész vagj-ok őt ezután is hangolni. Ezen is túltette tehát magát a ministerelnök ur. Lássunk még egyet ! Azt gondolná az ember, hogy a ministerelnöknek épen ugy, mint annak idején a nádornak a legszebb hivatása, hogy élő kapocs legyen a nemzet és az uralkodó között. Ha igy' van ez egy egységes nemzetnél, amelynek kizárólagosan nemzeti dinasztiája van : talán még tízszerte és százszorta ugy van és ugy kell, hogy legyen minálunk. (Ugy van ! balfelol.) Bekövetkezett az, hogy az isteni gondviselés végzése elszólította Első Ferencz József királyt az élők sorából. Törvényeink és közjogunk értelmében Károly király következett a trónra. Manifesztuma bizalomgerjesztő volt, az egész nemzet lelkesedéssel fogadta, örömmel, egy szebb, egy jobb jövőbe vetett hittel fogadta azt az uralkodót, akinek első szava, melylyel a nemzethez fordult, a törvény megtartásának ígérete volt és annak a szándéknak a kifejezése, hogy mielőbb megkoronáztatja magát. Természetes, hogy gondoskodni kellett arról, hogy ki legyen az, aki az ország első főpapjával, a prímással együtt a fejére teszi a koronát annak, akit az törvényeink értelmében jogosan megillet. Itt egy pillanatra Sztranyavszky Sándor képviselő ur beszédére kell visszatérnem, amikor szemére hányja az ellenzéknek, hogy itt a házban és